Sztárnak lenni

A cím alapján vélhetően egyértelmű, hogy ez nem személyes élményeken alapuló írás…:)

Viszont a közelmúltban idehaza és a nagyvilágban is történt olyan esemény, amely rávilágít a sportolók társadalommal szembeni felelősségére és az esetleges válsághelyzetek kommunikációs kezelési lehetőségeire.

Tiger Woods mögül több szponzora is kihátrált nőügyei után, a népszerűsége hihetetlen mértékben csökkent az amerikai lakosság körében. A szökésben lévő Farkas Péternek nem a szponzorai vagy a népszerűségi indexe, de még csak nem is az elveszett életjáradék okozza a legnagyobb fejtörést, ám egy hétéves fegyházbüntetés esetében ez nem csoda.

A kiemelkedő sportolók (kicsit félve használom rájuk a „sztár” szót, mivel ez napjaink közéletében jelentősen devalválódott) felelőssége különösen nagy, mert ők valódi értéket képviselve mutatnak mintát a társadalom számára. Amikor arról beszélünk, hogy a lakosság minél nagyobb arányának kellene aktívan sportolnia, akkor ez nemcsak az egészség megőrzése, a jó közérzet stb. miatt fontos, hanem a sport pedagógiai hatása miatt is: az írott és íratlan szabályok követésére, betartására nevel. Arra, hogy az előrejutáshoz kemény munka szükségeltetik, a vétkek következménye pedig büntetés.

Ehhez jelentenek tehát mintát a sztárok, akiknek így – a sport fenti, pedagógiai jellegéből fakadóan – nemcsak saját sportágukban, hanem általános normakövetésben is példát kell mutatniuk, különben sportkarrierjük megkérdőjeleződhet. Ha valaki az élet más területén áthágja a mindenki által elfogadott szabályokat, hogyan lehet hiteles a sportban, hogyan fogadtathatja el mindenkivel, hogy sikereit tiszta eszközökkel érte el?

Természetesen nem állítom, hogy akár Tiger Woods, akár Farkas Péter, akár bárki más csalással nyert volna versenyeket, de éppen ez a hitelrontás lényege: a közvélemény szemében könnyen összemosódnak a dolgok. Amíg más területről érkező sztárocskák esetében a negatív magánéleti hírek nem feltétlenül hatnak rombolóan (sőt segíthetik is a karriert), a sport és a szabálykövetés szoros összefonódása miatt a sportsztároknak a társadalmi normák betartása is fontos. Hosszú távon a sportban csakis az a sztár maradhat sztár, aki eredményességben és egyéniségben is pozitívan jelenik meg a közvélemény előtt.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet hibázni – mindenki hibázik. Adott esetben kifejezetten pozitív üzenet lehet, ha valaki egy korábbi kihágás után újra talpra áll, és bizonyít, ahogyan az például az egyaránt doppingvétség miatti eltiltás után visszatérő Gécsek Tibor, Benedek Tibor vagy Fazekas Róbert esetében történt. (Még ha a vétségek, és így a büntetések igen különbözőek is voltak.)

Kommunikációs oldalról ezért kétféle megoldást láthatunk az adott sportoló környezetéből, elsősorban a szponzorok részéről egy sportban vagy a magánéletben elkövetett hiba után. Az egyik a menekülés, azaz gyorsan otthagyni az illetőt, mielőtt az ő esetleges imázsvesztése a saját közképünkre is kihat; a másik a támogatás, vagyis amikor a partner azt mondja, hogy ha eddig együtt voltunk a sikerek idején, akkor a bajban sem hagyunk magadra, segítünk, hogy kikerülj ebből a gödörből. Rövid távon bizonyosan az első a legegyszerűbb és legkockázatmentesebb megoldás, hosszabb távon viszont – ha a szponzor valóban bízik szponzoráltjában, és abban, hogy képes felülkerekedni a gondokon – véleményem szerint a második sikeresebb lehet, mert azt az üzenetet sugallja a közvéleménynek (vagyis a potenciális elérendő ügyfeleknek), hogy meg lehet bízni a cégben, az ügyfeleit sem fogja magára hagyni, ha – mondjuk – gondjai akadnak a számlák gyors kiegyenlítésével.

Az idő dönti el, hogy Tiger Woods esetében megéri-e a támogatás azoknak, akik kitartottak a golfsztár mellett. Farkas Péter esetében viszont a bíróság már meghozta a döntést, a szó szoros és átvitt értelmében is…