Az Eb-rendezés valódi „Sport Deal”

Az Európa-bajnokság kezdetével számtalan elemzés látott napvilágot a torna gazdasági hatásairól, hogy megállapítsák, megéri-e, megérte-e a lengyel és az ukrán rendezőknek tető alá hozni az Eb-t.

A végkövetkeztetés szinte minden esetben a „nem” volt, de az elemzések gyakran csak egy vékony szeletét vizsgálták a rendezés teljes képének.

A legegyszerűbb megoldásnak valóban az tűnik, hogy egymás mellé állítjuk a kontinensviadal kiadásait (stadionok, utak és egyéb infrastruktúra kiépítése, fejlesztése stb.) és a bevételeit (meccsbelépők, szurkolók egyéb költései, adóbevételek stb.); de ebben a „meccsben" a bevételeknek nagyjából annyi esélyük van a kiadások ellen, mint – mondjuk – az íreknek vagy a cseheknek az Eb-aranyra. Bárhogy is osztunk-szorzunk, azt kapjuk, hogy jóval több a mínusz, mint a plusz, tehát veszteséges a torna.

A végkövetkeztetés szinte minden esetben a „nem” volt, de az elemzések gyakran csak egy vékony szeletét vizsgálták a rendezés teljes képének.

A legegyszerűbb megoldásnak valóban az tűnik, hogy egymás mellé állítjuk a kontinensviadal kiadásait (stadionok, utak és egyéb infrastruktúra kiépítése, fejlesztése stb.) és a bevételeit (meccsbelépők, szurkolók egyéb költései, adóbevételek stb.); de ebben a „meccsben" a bevételeknek nagyjából annyi esélyük van a kiadások ellen, mint – mondjuk – az íreknek vagy a cseheknek az Eb-aranyra. Bárhogy is osztunk-szorzunk, azt kapjuk, hogy jóval több a mínusz, mint a plusz, tehát veszteséges a torna.

Természetesen ez a számítási mód téves.

Óriási hiba ugyanis csak a közvetlen bevételekkel kalkulálni, mivel az Eb pozitív gazdasági hatása elsősorban nem ez; ez legfeljebb csak a hab a tortán.

A valós pluszt a hosszú távú, nem közvetlen, hanem közvetett módon jelentkező, és sokszor nem is számszerűsíthető hozadékok, bevételek adják.

Ahol a sportlétesítmények mellett új kiegészítő infrastruktúra jön létre (utak, közösségi közlekedési eszközök stb.), ott az egyik oldalon növekszik a lakosság és a gazdaság kiszolgálásának minősége, másrészt új munkahelyek keletkeznek. Ezek a fejlesztések nemcsak a mindennapi élet színvonalát emelik, időt (és így pénzt) spórolva meg mindenkinek, hanem a vállalkozásokat is jobban bekapcsolják az országos és nemzetközi vérkeringésbe, fellendítik működésüket. Mindezt persze valakinek üzemeltetnie is kell, így rengetegen találnak hosszú távon új állásra. Ezek rendszerint mind olyan beruházások, amelyekre az adott városoknak, régióknak amúgy is szükségük van, az Eb csak jó ürügyet teremt arra, hogy az eddig elmaradt fejlesztéseket pótolják.

Az infrastruktúra tipikusan olyan pozitívuma a rendezésnek, amely nem azonnal, hanem évekkel (sőt évtizedekkel) a torna után elnyúlva realizálódik, de nem közvetlen bevételként, mert ezt a pozitív hatást nem lehet egyszerű pénzbeli bevételként kifejezni.

Még mindig könnyebb azonban ezt a hozadékot valahogy konkrét euróbevételre átszámolni, mint azt a PR-hatást, amelyet a torna a rendezők számára odahaza és szerte a világban hajt. Egy sikeres rendezés jelentősen javítja az ország(ok)ról kialakult nemzetközi közképet, erősíti a bizalmat, ami később átalakulhat nemzeti bevétellé vásárlások, befektetések vagy turisták formájában, de önmagában is érdeke lehet az országnak. Olyan esetben, amikor ez a bizalom eleve megrendült, mint Ukrajna esetében a politikai események miatt, különösen hasznos lehet a torna – számtalan korábbi példát említhetnénk nagy sporteseményekből (az argentínai futball-világbajnokságtól a pekingi olimpiáig) arra, amikor egy rendszer a nagy sportesemény rendezésével legitimálta magát.

Ha már vb és olimpia: mindezen megállapítások természetesen ezekre az eseményekre fokozottan érvényesek. A világ három legnagyobb sporteseménye (nyári olimpia, labdarúgó-vb és Eb) az, ami ilyen jelentős gazdasági hatással jár; a rendező ország számára ezek egyfajta gazdaságélénkítő csomagként is felfoghatók. Ahogy a két világháború közötti gazdasági válságra adott amerikai válasz Franklin Delano Roosevelt elnök New Deal programja volt, úgy ezeket a rendezéseket nyugodtan illethetjük a „Sport Deal” névvel, mert valóban jelentős vérfrissítést nyújtanak az ország életének. És ahogy a New Deal eredményét sem lehet egy egyszerű bevétel–kiadás egyenlegben összefoglalni, úgy ez a sporteseményekre is igaz.

(Nekünk, magyaroknak nemcsak azért fontos ez, mert többször is akartunk futball Eb-t rendezni, hanem mert a hungaroringi Formula–1-es futam hasonló jelenség kicsiben – nagyon kicsiben –: a közvetlen bevételeit és kiadásait egymás mellé téve nyilvánvalóan veszteséges, de a közvetett pozitív hozadékok, elsősorban a Magyarország renoméjára gyakorolt hatás miatt mégis érdemes megrendezni. Erről korábban itt volt szó bővebben.)

Még két nagyon fontos tényező kell ahhoz, hogy egy ilyen megaesemény megrendezése valóban megérje hosszú távon: megfelelő finanszírozás és a sportlétesítmények utóhasznosítása.

Mindig az adott ország kormányának és gazdasági elitjének kell azt felmérnie, hogy a fejlesztésekkel járó hitelterheket tudják-e vállalni a jövőben (mert ezek a beruházások kizárólag hitelből finanszírozhatók – ha kéznél lenne a szükséges pénz, valószínűleg fejleszteni sem kellene). Semmilyen projekt nem lehet sikeres, ha rosszul mérik fel a költségeket, és irreális terheket vállalnak hozzá; ez nem is sportgazdasági kérdés, hanem kizárólag pénzügyi. A sportesemény megrendezéséről szóló döntés integráns része azonban a finanszírozási képességről szóló döntés, vagyis hogy sikerül-e kialakítani megfelelő hitelkonstrukciót a költségek fedezésére.

Az utóhasznosítás pedig nemcsak azért a triviális okért szükséges, hogy további pozitív hozadékok jelentkezzenek az ország számára a stadionok és egyéb sportlétesítmények szolgáltatásaival (a hivatásos sport és akár a szabadidősport terén is), hanem amiatt is, mert a ki nem használt létesítményeket is fenn kell tartani, ami további jelentős költségeket jelenthet az Eb, vb, olimpia után is. Ezt láthattuk, láthatjuk a portugáliai Eb stadionjaival, de – megint csak kicsiben – hasonlót tapasztalhattunk idehaza évekig a lágymányosi Tüskecsarnok kapcsán, amelynek sorsa mostanra legalább rendeződni látszik. De ezzel a témával nemsokára bővebben is szeretnék foglalkozni ezen a blogon a londoni olimpiai közeledtével, visszatekintve Pekingre és más eseményekre.

Mindenesetre annyit láthatunk a fentiekből, hogy a számok, bár sohasem hazudnak, néha nem tudnak mindet elmondani.