Létszámcsökkentés! Örülünk?

...de tényleg (lásd akár alegutóbbi írásomat), úgyhogy akár azt is hihetné valaki, hogy most, miután az MLSZ hivatalosan isbejelentette a várható csökkenést, felhőtlen az örömöm.legutóbbi írásomat), úgyhogy akár azt is hihetné valaki, hogy most, miután az MLSZ hivatalosan isbejelentette a várható csökkenést, felhőtlen az örömöm.

Nem az.

Ez nem csökkentés ugyanis, hanem csak csökkenés.

Nem a magyar futball vezetői alakítják át a versenyrendszert a közös jó érdekében, hanem egyszerűen eljutottunk arra a pontra, hogy magától esik szét a jelenlegi rendszer. Olyan ez, mintha addig-addig halogatnánk egy szuvas fogunknak a kihúzását, amíg kipotyog magától, de persze csak azután, hogy mindenhol elterjesztette a betegséget a szánkban.

Egy proaktív vezetésnek az lenne a feladata, hogy elébe menjen az ilyen eseményeknek, megelőzze azt, és amennyire csak lehet, garantálja, hogy mindez ne fordulhasson elő. Ne történhessen meg az, hogy 5, azaz öt csapat is alkalmatlan pénzügyileg az élvonalbeli tagságra, vagyis több mint a résztvevők negyede (bármi is legyen a fellebbezések végeredménye). Ebből az ötből csupán két esetben lehetne „külső" körülményre hivatkozni, a Győr és a Pápa tulajdonosainak büntetőügye miatt, de ezek is jelzik, hogy a csapatok a tulajdonosi köldökzsinór nélkül halálra vannak ítélve, képtelenek megfelelő mennyiségű saját bevételt termelni.

Természetesen annak azért örülök, hogy elindult, elindul egy egészséges modell felé a magyar labdarúgás, csak sajnálom, hogy ennek az volt az ára, hogy meg kellett várni, amíg több csapat képtelen teljesíteni a jelenlegi előírásokat – a jelenlegi helyzet ugyanis nagyon rossz fényt vet a magyar futballra. Mintha nem lenne így is éppen elég bajunk, a pénzügyi problémák állandó témát szolgáltathatnak most, lehet nevetni azon, hogy a vezetők képtelenek feltölteni elegendő számú csapattal a 16-os NB I-et, lasszóval kell fogni a klubokat – bár még mindig jobb az arány, mint amennyire az újonnan épített stadionokat sikerült eddig megtölteni...

Sokkal jobb lett volna, ha az MLSZ magától húzott volna korábban egy vonalat, önként csökkentve a létszámot: annak az lett volna az üzenete, hogy az NB I egy elit osztály, ahová nem könnyű bekerülni, így viszont az látszik kívülről, hogy nem találnak elég alkalmas jelentkezőt...

De elég a savanyúságból, nézzünk pozitívan előre, hiszen mégis csak az a lényeg, hogy gazdaságilag megfelelőbb létszámmal folytatódik az NB I, és ráadásul voltak azért további jó hírek is a szerdai sajtótájékoztatón.

A Ligakupa megszüntetése feltétlenül ilyen – Kenesei Zoltán baráti körén kívül kevesen voltak, akik kedvelték ezt a sorozatot, és a hozzá fűzött célokat nyilvánvalóan nem váltotta be. Nem is válthatta, hiszen ezek a meccsek nem voltak valódi tétmérkőzések: edző-játékos-szurkoló mind tudta, hogy nem számít az eredmény, így az itt esetlegesen megkapott játéklehetőség sem ért sokat a fiataloknak.

Ezt a problémát, a Ligakupa eredeti céljának megvalósulását legkönnyebben a bajnokság mérkőzésszámának emelése oldhatná meg. Mivel jelenleg még a téli időszakot nem tudjuk bevonni a bajnoki szezonba (pedig egy új stadion árának töredékéből kaphatna minden élvonalbeli klub fűthető talajú pályát...), az elérhető időszakban kellene sűríteni a meccseket, hétközi fordulókat is beiktatva szép számmal – a versenynaptár erre bőven ad lehetőséget, különösen tavasszal, amikor a nemzetközi kupameccsek bizonyosan nem „fenyegetik" a magyar együtteseket. Erre a komolyabb terhelésmennyiségre feltétlenül szüksége lenne a magyar játékosoknak, és az edzők egy ilyen NB I-et nem is tudnának szűk játékoskerettel végigjátszatni, muszáj lenne jobban rotálniuk, ami szükségszerűen meghozná a lehetőséget a fiatalok számára.

A kisebb létszám erre is nyújthat megoldást, hiszen így a mérkőzésszám több körrel, rájátszással stb. növelhető. Más kérdés, hogy állítólag az MLSZ ennek éppen az ellenkezőjét tervezi, 14 csapat esetén 26 forduló lenne, vagyis kevesebb, mint most... Ez biztosan nem előrelépés, holott egy rájátszással ez is megoldható lenne, a 14 csapat két csoportra bontva. (Csak példajelleggel: 7-7 csapatos felső- és alsóház 12-12 meccset tehetne hozzá az alapszakaszhoz, összesen 38 meccset játszva, sőt, a páratlan létszám miatti két szabadnapos a két csoportból egymással játszhatna mindig plusz egy meccset. De rengeteg más verziót is ki lehet találni, akár 6 és 8 csapatos csoportokkal stb. stb.)

Amiként ez a több meccs növelheti a fiatal magyar játékosok számára elérhető játéklehetőséget, ugyanúgy – ahogykorábban írtam már– a kevesebb csapat is segíthetne csökkenteni az idegenlégiósok számát. Emellett a központi támogatások hasonló felhasználása, vagyis a több magyart foglalkoztató egyesületek pozitív diszkriminálása is támogatandó; csak mindenképpen törekedni kell egy helyes egyensúly megtalálására, hogy az utánpótláskorú játékosok ne érezzék úgy, őket mindenképpen pályára fogják küldeni, mert muszáj. Elengedhetetlen ugyanis, hogy a magyar fiatalokból belülről jöjjön ez a motiváció, ők akarják letépni a mezt és a gatyát a helyüket elfoglaló külföldiektől, ne csak mesterségesen legyenek helyzetbe hozva. Az ő NB I-es szereplésük ugyanis nem cél, hanem csak eszköz ahhoz, hogy nemzetközi színtéren minél versenyképesebbek legyenek hosszú távon.

Elmondható tehát, hogy alapvetően jó döntéseket hozott az MLSZ, csak éppen – ami a legfontosabbat, a létszámcsökkentést illeti – kissé későn. Bízom benne, hogy nem túl későn.