Éljen soká a videobíró!

Szinte bárki szólal meg a videobíróval kapcsolatban, jobb esetben csak fanyalog, rosszabb esetben egyértelműen negatív véleményt fogalmaz meg róla. Tudom persze, hogy a kritikusok mindig hangosabbak, és sok ezernyi néma híve lehet a VAR-nak, de azért mégis furcsa, hogy ekkora ellenszenv tapasztalható az új eszközzel kapcsolatban.

Van, akit egyszerűen csak a játékmegszakítás zavar, de sokan magát az egész intézményt bírálják, mondván, hogy kiöli a futballból a természetességet, a spontaneitást és még ki tudja, mi mindent.

Úgy tűnik, mindegy, hogy a bírón van-e sapka vagy nincs, a játékvezetést és a játékvezetőket ugyanis ezek szerint mindig szidni kell: ha nincs videójuk, akkor azért, ha meg van, akkor azért.

Éveken, évtizedeken keresztül kritizálta mindenki a FIFA-t, hogy miért nem enged a videózásnak, hogyan lehet, hogy a világon mindenki látja a helyes ítéletet, csak éppen az nem, akinek kéne – amikor még végre engednek, akkor ugyanazoktól kapják meg az újabb kritikát, hogy tönkreteszik a játék szépségét.

A játék szépségéhez pedig ezek szerint hozzátartozik, hogy a bírót szidni kell.

Tulajdonképpen teljesen felesleges akkor azon agyalnia a FIFA-nak, hogy hogyan lehetne jobb a játékvezetés, mert ez a játékvezetőkön kívül senkinek nem érdeke: hiszen ha kevesebb a bírói hiba, akkor kevesebbet lehet bírózni, és hová lesz akkor a játék szépsége?

(Néha olyan érzésem van, hogy ha valamilyen csoda folytán a játékvezetők elkezdenének hibátlanul fújni, akkor sokan amellett kardoskodnának, hogy húzzunk csuklyát a sporik fejére, hogy ne lássák jól a pályát és újra tévedjenek – hiszen mit ér a futball „spontán" bírói hibák nélkül?!)

Hasonló jelenséget láttunk egyébként már az alapvonali asszisztensek bevezetésénél is: rendszeresen azzal támadják ezt a rendszert is, hogy a vezetőbíró a „megérzései", az „ösztönös ítéletei" helyett az alapvonali kollégára hallgat, és ez csak több hibához vezet – mintha a „több szem többet lát" elve semmilyen javulást nem hozhatna. Tény, hogy az öt játékvezetős felállás igazi pozitívumait nemigen láthattuk eddig, nem csökkent szignifikánsan a hibák száma, és nem is nagyon tudunk olyan komoly esetről, ahol az alapvonali asszisztens segített fontos helyes ítéletben. Ez elsősorban azért van, mert a rendszer nem transzparens, nem ismerjük a játékvezetők közötti információáramlást, a nemzetközi szervezetek pedig (elsősorban az UEFA, mert az jobban favorizálja ezt a rendszert) nem adnak közre komolyabb elemzéseket erről, nem igyekeznek tájékoztatni a közvéleményt a tapasztalatokról – ami szerintem óriási kommunikációs hiba.

A videobíró viszont a világ legtranszparensebb rendszere, hiszen (szinte) pontosan ugyanazt látjuk a tv-ben, ami alapján a játékvezető is meghozza az ítéletét. Az pedig egyértelműen látszik, hogy több téves ítélettől is megmentette már ezt a világbajnokságot a videózás. Nem is nagyon tudnánk eddig egyértelmű, súlyos hibát említeni az idei tornáról – márpedig a bírókat akkor is kell szidni, ha nincs miért.

Mellesleg sokaknak maguk a videobírós ítéletek sem tetszenek, a felvételek alapján sem értenek egyet például egy kezezés vagy fault megítélésével: csakhogy a futball ilyen, nemcsak fekete-fehér ítéletek vannak benne, mint a teniszben, hanem számtalan szürke a kettő között. (Arról nem is beszélve, hogy sokan talán a szabályokat sem ismerik eléggé.)

Bevallom, én magam korábban biztos voltam benne, hogy a videobírót soha nem fogják bevezetni, ezt többször le is írtam (példáulittésitt), és nyilvánvalóan be kell látnom, hogy ebben tévedtem. Abban viszont egyáltalán nem tévedtem, hogy milyen problémákat vet majd fel a videobíró: egyrészt természetesen a játékmegszakításokat, másrészt azt, hogy még a videózás után meghozott ítéletek sem aratnak majd osztatlan sikert. Eddig még lehetett azzal védeni a bírókat, hogy a másodperc tört része alatt kell dönteniük, nem láthatták pontosan az esetet stb., de ha már a videofelvételek alapján sem olyan döntést hoznak, amilyet az egyszeri szurkoló látni szeretne, akkor az még a korábbiaknál is hevesebb reakciókat válthat ki.

Pontosan azok a gondok jöttek tehát elő, amelyekre számítani lehetett, és amelyek miatt a FIFA olyan sokáig kitartott a videózás ellenében – a legutóbbi időkben azonban akkor nyomás nehezedett már a nemzetközi szövetségre, elsősorban nem is a játékvezetés, hanem az egyéb korrupciós ügyek miatt, hogy kénytelenek voltak beadni a derekukat. (Ne felejtsük, hogy a videobíró nem az új FIFA-vezetés találmánya: mégSepp Blatter idejénindult el a tesztelése!)

Mindenesetre a rendszer hamar beleitta magát a labdarúgás kultúrájába, a játékosok már ugyanolyan rutinosan mutogatják a reklamált eseteknél a bírónak a tv-képernyő jelét a kezükkel, mint ahogyan fájdalmas arccal a fejüket fogják, amint az ellenfél a fél méteres körzetükbe ér – van tehát jövője a videobírónak.

Akinek meg nem tetszik, az nézzen megye III-as meccseket, ott lassan már annak is örülni kell, ha egyáltalán jut partjelző a játékvezető mellé.