CR7 találkozása a valósággal Arábiában

Az őszi szezonban csak kínlódott a Manchester Unitedben Erik ten Hag irányítása alatt, de ezt szemlátomást úgy magyarázta saját magának (is), hogy ez a klub hibája, nem ő tehet róla; a nagy port kavartinterjújánakmondandója egyértelműen erre utal. (Maga az interjú már természetesen egy tudatosan megtervezett akció volt, ezzel akarta kiprovokálni, hogy elengedje őt a klub – ez sikerült is.)interjújánakmondandója egyértelműen erre utal. (Maga az interjú már természetesen egy tudatosan megtervezett akció volt, ezzel akarta kiprovokálni, hogy elengedje őt a klub – ez sikerült is.)

A katari világbajnokságon aztán az első pofon az volt, hogy kiszorult a portugál válogatott kezdőcsapatából, amihez igyekezett az utolsó meccseken jó képet vágni, de kitalálhatjuk, hogy milyen érzés volt ez számára. Fernando Santos szövetségi kapitány próbálta elbagatellizálni ezt a kérdést,taktikai okokra hivatkozva, de az sem véletlen, hogy neki a vb után annak ellenére távoznia kellett, hogy végül is a válogatott történetének harmadik legjobb vb-szereplését érte el Katarban.

A második pofon pedig a klubkereséssel kapcsolatban érte Ronaldót: az al-Naszr által nyújtott lehetőségen kívül gyakorlatilag nem kapott értékelhető ajánlatot. Nem egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy az arabok fizették volna neki a legtöbbet: az ő fizetési igényét akárcsak megközelítő ajánlat nem érkezett sehonnan, csak Szaúd-Arábiából.

Ő beszélt persze számos más érdeklődőről abemutatásán, el is hiszem, hogy jöttek megkeresések ezekből az országokból, csak valószínűleg olyan alacsony összeg szerepelt bennük, hogy érdemi tárgyalásokra már sor sem került.

Lejárt a lemez, lefőtt a kávé.

Mindez persze prognosztizálható volt azok alapján, hogy nyáron hiába ajánlották fel az ügynökei Ronaldót szinte minden Bajnokok Ligája-szereplő klubnak, csak hogy újra a BL-ben játszhasson, senkinek nem kellett, legalábbis annyi pénzért biztosan nem, amennyit fizetni kellett volna neki. (Pontosabban a Chelsea új vezetőségének igen, csak éppen Thomas Tuchelnek nem, ő most ugyanannál a csapatnál dolgozik, mint Fernando Santos.)

Nem tudjuk persze, hogy Ronaldo milyen kompromisszumra lett volna hajlandó a BL-ért a fizetését illetően akár a nyáron, akár most, de vélhetően nem túl nagyra, és emiatt – mivel eddig is a világ egyik legjobban fizetett sportolója volt – nehezen értékelhető, hogy pontosan hova is igazolhatott volna és mennyit is ér ő a futball világában 2023-ban. Az al-Naszr „megmentette” attól, hogy ezt meg kelljen tudnia.

Tavaly nyáron, másfél évvel ezelőtt még a Serie A és az Európa-bajnokság gólkirálya volt – a mostani helyzet kontrasztja különösen azért lehet éles számára, mert eközben nemezise, Lionel Messi világbajnokként, a vb vitathatatlan legjobbjaként felért eddig is elképesztő pályája csúcsára. A teljesség kedvéért persze meg kell jegyezni, hogy Ronaldo két évvel idősebb Messinél, az ő korukban ez már sokat számít a teljesítményben – ki tudja, hogy Messi két év múlva futballozik-e még egyáltalán. És ugyanez a különbség fordítva is megvolt a karrierjük elején, hiszen 2004-ben például Ronaldo az Európa-bajnokságon döntőt játszott, gólokat lőtt és bekerült a torna álomcsapatába, amikor Messi még csak válogatott sem volt.

Ki lesz most ezek után Ronaldóból? David Beckham, Zlatan Ibrahimovic, Ronaldinho – vagy más?

Beckham – akinek pályafutása közismerten sok ponton egyezik Ronaldóéval – az Egyesült Államokba igazolásával óriási lökést adott az MLS fejlődésének, felgyorsítva az 1994-es, amerikai rendezésű világbajnokság után elindult dinamikus erősödést. Ugyanígy akár Ronaldo is nagyban segítheti az arab futball fejlődését, amely a katari vb-vel indultbe (ideértve a szaúdiak ottani bravúrgyőzelmét is), és amely a2030-as vb-pályázatbancsúcsosodhat ki újra.

Ibrahimovic nemcsak sikeres volt az MLS-ben, de onnan 38 évesen még vissza is tudott térni egy európai topligába, és bajnoki címre vezette az AC Milant –ez is lebeghet Ronaldo szeme előtt, és ebben segítheti akár a szaúdi kézben lévő Newcastle United is, amely a hírek szerint kész lennekölcsönvenni, ha a Premier League-ből kvalifikálja magát a BL-be. (Kérdés persze, hogy akkor miért nem igazolták le már most...) Mindenesetre Ronaldónak alaposan ki kell lépnie a komfortzónájából, ha egy ilyen tervet sikerre akar vinni.

Ronaldinho nem Amerikába vagy Ázsiába igazolt az európai karrierje után, hanem vissza Brazíliába, ami nyilván más minőség, mint az eddigiek, de róla ekkor mindenki azt gondolta, hogy csak levezetni és bulizni megy haza. Nem így lett, az Atletico Mineirót győzelemre vezette a BL dél-amerikai megfelelőjében, a Libertadores-kupában, a csapat története során először, és a legjobb dél-amerikai játékosnak is megválasztották. (Ezzel tagja lett annak a szűk körnek, akik Európában és Dél-Amerikában is elnyerték a legfontosabb klubtrófeát – Neymar, Cafu, Juan Pablo Sorín vagy Walter Samuel tartozik ide többek közt.) Az al-Naszrral akár Ronaldo is elhódíthatja az ázsiai BL-serleget, amelynek kétségkívül kisebb a presztízse, de legalább bizonyítaná vele azt, amit mindig is állított magáról: bárhol játszik, mindenhol a csúcsra tör és el is éri azt. Tudtommal nincs olyan futballista, ki Európában és Ázsiában is BL-t nyert volna – aki tud, javítson ki nyugodtan –, ebben is első lehet.

És persze követheti sok más futballista útját, akik európai topkarrier után Ázsiába, Amerikába, Ausztráliába vagy bárhova máshova igazoltak levezetni és pénzt keresni, de ott már nem értek el semmit, csak csendben befejezték és a hátsó ajtón keresztül távoztak a világ labdarúgásának színpadáról.

Nagyon bízom benne, hogy Ronaldo nem ezt akarja – szívesen élvezném még a vele töltött utolsó éveket.