Az országúti amatőr versenyen induló Vida I Lászlónak nagy esélye volt a fantasztikus eredményre, de jött egy lelkes szurkoló…

ALAPVONAL. Nagy futballszurkoló lévén a csapatok indulóit, szurkolói nótáit dúdolgatta. Jöhetett válogatott, Újpest, Fradi, Kispest, Roma vagy Lazio, mindegy volt, csak hosszú legyen, és ahogy a futó befordult az utolsó sarkon, kényszeredett mosollyal nyugtázta, hogy ebben az állapotában vélhetően még egy Steaua-strófa is felpörgetné.

ALAPVONAL. Mert utólag már nagyon könnyű volt belemagyarázni, hogy a nagyképű magyar futballista nyilván úgy gondolta, majd jól megszívatja a BEK-győztes olaszt, emelget, esernyőzik, meg brazil körözik, és tessék, mekkorát koppant – természetesen szó sem volt ilyesmiről, a legjobbnak tetsző helyzetkezelés ért igazán kellemetlen véget.

A magyarországi sajtó már az első években felkapta az Athén és Spárta között rendezett legendás futóversenyt.

Kollégánk csaknem egy év kihagyás után kezdett futni, és megosztja tapasztalatait, hátha mások is kedvet kapnak, hogy a tavasz beköszöntével újra futócipőt húzzanak.

ALAPVONAL. Ha növelik az NB I létszámát, azzal teljesen szembemennek az elmúlt évek törekvéseivel, hiszen ez a tizenkét csapat bőven elég, láthatjuk, így is milyen nehéz kigazdálkodni egyetlenegyet, amelyik Európában is labdába rúg. A növelés megbuktatásával viszont éppen a legfontosabb hátországot, a nagyvárosi futballt sikerült a majdhogynem nullán tartani.

ALAPVONAL. Talán a Loki-henger volt az, amely tökéletesen helyrezökkentette a nagy Budapest- és vidékgyűlöletet, hiszen hirtelen nem a Ferencváros, az Újpest vagy a Honvéd, hanem az addig nem nagyon észrevehető DVSC szállította nagy szorgalommal futballban a bajnoki címeket.

Budapesttől öt-hat órás autóút Bled, ahonnan kétórás könnyed túrára számíthat, aki elindul Szlovénia egyik legismertebb kincsének felfedezésére.

ALAPVONAL. Sok millió profi és amatőr futballista tudna arról mesélni, milyen hihetetlen érzés az, amikor az ember a tizenegyeshez készülődik, őt nézi mindenki, rajta áll vagy bukik a barátok, szurkolók, ismerősök és ismeretlenek öröme, bánata.

ALAPVONAL. A Diósgyőrnek szurkolni egyet jelentett a reménytelenséggel; a Diósgyőrnek szurkolni ugyanakkor egyet jelentett a reménnyel is, mivel volt egy város, ahol még a legszörnyűbb pillanatokban is imádni lehetett a futballt.

ALAPVONAL. Ha a mostanában oly kényes angolok legfőbb ütőkártyája egy minitranszparens az áthúzott térdeléssel, és ennek eltávolítására ők képesek szakmailag, de erkölcsileg is megkérdőjelezhető döntéseket hozni, azt nem biztos, hogy a magyar szurkolótábor nyakába kellene varrni.

ALAPVONAL. Leginkább szurkolók ők, kellő fanatizmussal, óriási lelkesedéssel, némileg azért fejleszthető énektudással, és kifejezetten előnyös lesz mindenkinek, amikor azt a néhány tucatnyi problémásabb egyént végre kihajítják maguk közül. Ötven ember miatt kitiltani ötvenezret, legalábbis szemétség.

ALAPVONAL. Az emberi butaságot talán elfogadjuk a sörmeccseken, netán a harmadosztályban, de nehéz megérteni egy-egy csúcsmérkőzésen kirakatcsapatoktól, amelyek játékosai annak szentelték életük tizenöt-húsz évét, hogy ne kövessenek el ilyen fegyelmezetlenségeket.

A szurkolókat kérdeztük arról, ők hogyan látták a 32. nyári olimpián történt eseményeket.

NS-VÉLEMÉNY. Hivatásos drukkerként kilencezer kilométerről kell döntőbe, dobogóra, győzelembe kiabálniuk a magyarokat.

ALAPVONAL. Ha már tévé, ne hagyjuk ki a siker újabb összetevőjét: az emberi tényezőt, vagy mondjuk úgy, gyarlóságot. Hogy az is győzhessen, aki az elején kap egy óriási pofont, hiszen az ellenfele is képes arra, hogy hibázzon. Ettől szép a sport.

A csapategység és egy sokkoló esemény is szimbolizálja az északiak tornáját.

ALAPVONAL. A külföldi eredménysor évtizedekig hiányzott a nacionáléból, mindenféle kölni diploma vagy maldív-szigeteki győzelmi széria dacára a magyar futballedzői szakma messze állt attól, hogy akár lábjegyzetként is felkerüljön a világtérképre. A helyzet mára változott.

ALAPVONAL. Feltekintett az égre, talán mondott is egy rövid fohászt a futballszurkolók magasságosához, majd körbepillantva a zsibongó stadionon széles mosollyal az arcán nyugtázta: már megint otthon van.

ALAPVONAL. Ami olyan, mintha majd Tokióban a súlyemelő poénból fél kézzel próbálná meg felemelni a súlyt, vagy a sportlövő mindkét szemét letakarná a célzásnál. Lehet, hogy a két laza olimpikon pillanatok alatt közönségkedvenc lenne, de a sportág sajátosságai miatt sosem nyerne érmet