Halottak napja előtt egy nappal nem halt meg senki. Pedig az előzetes hírek még tragédiáról szóltak a november 1-jén lejátszott Dunaszerdahely– Slovan szlovák bajnoki mérkőzésen. A szlovák rendőrök brutális rohama okozta seb azóta sem gyógyul. A magyar futballtársadalom olyannyira magáénak érzi a DAC csapatát, hogy máris jött az első ötlet: a Budapest Honvéd november 25-én fogadja barátságos meccsen a DAC-ot.

Amire a százöt esztendős Nemzeti Sport életében ritkán volt példa: sikerült hivatalos válogatott futballmérkőzést szerveznünk. 2009 júniusában Kamerun ellen játszhat majd válogatottunk.

Annak idején sokszor mondták rá, hogy kiugró tehetség. Magam is láthattam: nagyjából harminc éve nap mint nap figyelhettem, ahogy a Vasassporttelep salakos edzőpályáján cselez, sprintel, és élvezi a játékot. Rudolf Péterből mégsem lett futballista, egészen más utat választott.

Több mint biztató. Ezt mondogatja most vezető, játékos, szurkoló Angyalföldön. A közelmúltban látott napvilágot a hír, hogy Jámbor János többségi tulajdonos december 31-ével kiszáll a Vasasból. Ugyanakkor Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke kijelentette, több befektető is érdekődik a klub iránt. S hogy nem a levegőbe beszélt, íme, a bizonyíték: a csütörtöki tréningen már ott voltak az amerikaiak.

Alighanem ki kellene szögelni az NB I állását a Bozsik-stadion öltözőjében. Afféle mementó lehetne, egy rossz élményekkel, fájó pontvesztésekkel teli időszak emléke. Vajon Pölöskei Gábor vezetőedző mennyire érzi magát felelősnek a várakozáson aluli szereplésért, a 13. helyezésért? És az egykori válogatott csatár mit gondol, tavasszal is ő irányíthatja-e a Bp. Honvédot?

Még mindig végigloholja a kilencven percet, ha kell, odavág, s ha a helyzet úgy hozza, szinte leordítja csapattársai fejét. Pedig már 36 esztendős, más ilyenkor halszálkás öltönyben menedzserként keresi a kenyerét. Erős Károly azonban még mindig futballozni akar. Nem beszél visszavonulásról, ehelyett azt mondja, a tabella utolsó helyén álló REAC-nak igenis bent kell maradnia, ha mégsem sikerül, azonnal vissza kell jutnia. Természetesen vele együtt. Az akkor már 38 esztendős Erős Károllyal…

Nem tudott zongorázni, mégis egész életét végigkísérte, hogy zongoracipelőnek titulálták. A Fradiban Albert Flórián és Varga Zoltán virtuóz megoldásaihoz kellett az ő hallatlan munkabírása, a válogatottban pedig Farkas János, Tichy Lajos vagy épp Bene Ferenc köszönhetett neki megannyi gólpasszt. Rákosi Gyula, az FTC 41-szeres válogatott, négyszeres bajnok labdarúgója a közelmúltban ünnepelte hetvenedik születésnapját.

Még nem játszottunk ellenük. Sem a legendás elődök, sem a jelenkor magyar futballistái nem tudják, milyen kameruni ellenféllel szemben futballozni. A 2009-es esztendő megváltoztathatja ezt: a világ élvonalába tartozó afrikai ország válogatottja ugyanis örömest megmérkőzne a magyar nemzeti csapattal.

Büszkék vagyunk rá. Mármár úgy emlegetjük, mint Talmácsi Gábor motoros sikereit, az utánozhatatlan ízű tokaji bort vagy az Aranycsapatot. Meglátják, hungarikum lesz belőle. Kicsit már most is az. Pedig távol innen, NagyBritanniában látta meg a napvilágot, anyja Our Poppet, apja Starborough. A fiatalúr mindössze háromesztendős. Overdose a neve, és le sem tagadhatná, hogy telivér mén. Eddig tíz versenyből éppen tízet nyert meg. Tiszteletére rendre elhangzik a magyar himnusz.

Valószínűleg sohasem lesz vége. Újabb és újabb csontvázak dőlnek ki a szekrényből. A kommunista rendszer szelleme talán az idők végezetéig itt kísért. Tizenkilenc esztendővel az úgynevezett rendszerváltás után még mindig ügynökhistóriáktól hangos az ország. Szerdán a Hírszerző hírportál kürtölte világgá, hogy a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kárpáti György csaknem negyedszázadon át, 1962 és 1987 között ügynökként szolgálta a Kádár-rendszert. A hírportál az úgynevezett 6-os kartonra hivatkozik, amely a legendás sportoló szolgálati útját foglalja öszsze. A 73 esztendős Kárpáti György ocsmány ügynek nevezi az egészet, jogi lépéseket fontolgat, és tagadja, hogy III/III-as ügynök lett volna.

A REAC-pályán edzett a válogatott. A tréningre ezúttal beengedték az újságírókat, és azt a néhány szurkolót, aki bizakodva várja a szombati, Albánia elleni világbajnoki selejtezőt. Az ellenfél jelenleg csoportelső, a magyar válogatott pedig szép sorban veszíti el kulcsembereit. Gera Zoltán sárga lapok miatt hiányzik majd, Babos Gábor a hátát és a lábát fájlalja, Huszti Szabolcs pedig éppen a keddi tréningen jelentett sérültet...

Szerencsére nem lett nagyobb baj. Lehetett volna. Egy újabb sürgősségi műtét megakadályozta, hogy tragédia történjen. Mészöly Géza már nyugodtan beszél az elmúlt napokról, bár a vasárnap éjszakát aligha felejti el. Attól félt, hétfő reggel már nem ébred fel. S minden egy porcsérülésből indult ki…

Volt már ilyen a magyar futballtörténelemben nem is egyszer: egy vidéki város, két csapat. Előfordult, hogy Pécsett és Székesfehérváron is két élvonalbeli gárda szerepelt. Jövőre ez megtörténhet Győrött is, az ETO mellett NB I-es lehet a Gyirmót is. Persze csak akkor, ha folytatja remek szereplését az NB II Nyugati csoportjában, s aranyérmes lesz. Erre van esély – mondja a csapat vezetőedzője, Kiprich József. Az 1989-től 1995-ig a Feyenoordban is sztárként kezelt, edzőként is remekül dolgozó Kipu nem csak a Gyirmótról beszélt, elmondta véleményét a Magyarországon dolgozó holland szakemberekről is.

Még futballozhatna. Az idegenlégiósokkal teletűzdelt Fradiban lenne helye, főként hogy a csapat szíve, lelke és motorja, Lipcsei Péter hosszú időre kidőlt. De Vincze Ottó befejezte. Úgy érezte, nem szabad lerombolnia azt a képet, amelyet korábban futballistaként magáról kialakított. E helyett sportvezetőként dolgozik, tanul, s levezetésként az osztrák negyedosztályban játszik.