A sztársarokban: Brian Joubert

Az újdonsült győztes, Brian Joubert mostantól ugyanolyan szívesen emlékszik majd Magyarországra, mint nagy elődje. S ezt nem is rejti véka alá, széles mosolylyal érkezik a sajtótájékoztatóra.
– Minden olyan gyorsan történt, el kell telnie egy kis időnek, hogy felfogjam, tényleg én nyertem – lelkendezik Joubert.
– Tudja, hogy a legutóbbi francia Európa-bajnok négy évtizede épp Budapesten tudott győzni? Ismeri Alain Calmat-t?
– Persze hogy ismerem. Most is itt van a körünkben – mutat hátra Joubert egy őszes úriemberre. – De hogy ilyen régen történt, azt nem gondoltam volna. Úgy tűnik, Budapest szerencsét hoz nekünk, franciáknak. Kár, hogy a téli olimpiát nem önök rendezik.
– Fel tudná eleveníteni, mit érzett, amikor Jevgenyij Pljusenko kűrjét nézte?
– Az Eurosport kommentátori állásából néztem végig, és habár nagyon elégedett voltam magammal, tisztában voltam vele, hogy ő mekkora klasszis. Rossz napot fogott ki, de igazából csak akkor hittem el, hogy legyőztem, amikor kiírták a pontszámait.
– Az ön sikerének mi volt a titka?
– Nincs szó titokról, egyszerűen a kemény munkában hiszek.
– Alekszej Jagugyin is szerepel az edzői között. Mennyiben tudja segíteni?
– Rengeteget köszönhetek neki, ő segített a francia bajnokság előtti felkészülésben is, most pedig interneten tartjuk a kapcsolatot, és mindig jó tanácsokkal lát el. Egyrészt ötleteket ad a programok technikai részében, másrészt a mentális ráhangolódásomat is megkönnyíti.
– Miért nincs itt személyesen?
– Most épp egy revüvel turnézik, de március végén Dortmundban, a világbajnokságon már ott lesz mellettem.
– A vébécímért utazik Dortmundba?
– Mint már említettem, előbb ezt a győzelmemet kell feldolgoznom, de természetesen ennyivel nem elégszem meg. Amikor elkezdtem korcsolyázni, mint mindenki, én is három célt tűztem magam elé: olimpiai, világ- és Európa-bajnok szerettem volna lenni. Az Európa-bajnoki címet kipipálhatom, most jöhet a többi…