Forró hangulat a jégen

A gálára már hetekkel az Európa-bajnokság kezdete előtt elkelt minden jegy. Éppen ezért kereste meg levélben Dobor Dezső sajtófőnököt a 81 éves tiszaújvárosi Kiss Ferenc, aki 1955-ben a Nagy testvérpár budapesti győzelmének is tanúja volt, s azt a belépőt azóta is kincsként őrzi. Most már földijét, Sebestyén Júliát is láthatta, hiszen természetesen akadt egy tiszteletjegy a legidősebb rajongó számára, aki képes volt 200 kilométert utazni az újabb felejthetetlen élményért.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az újdonsült magyar Európa-bajnok volt az utolsó fellépő.
Mielőtt a főszereplők, vagyis a versenyzők búcsúprodukcióit ecsetelnénk, szólni kell a közönségről is, amely fantasztikus hangulatot varázsolt az Arénába. Az orosz szurkolók B-közepe például a gálán mindent bevetett: lengtek a fehér-kék-piros zászlók, amelyek azonban a sötétben már nem érvényesültek. Ám a fifikás rajongók erre is felkészültek, mert ekkor előkerültek a nemzeti színű villogók, és kórusuk rázendített: "Roszszija, Rosszija". De amikor sorra jöttek az Eb hősei, a közönség – függetlenül a hovatartozástól – egy emberként ünnepelt és tapsolt meg mindenkit.
Elsőként a fiatal magyar táncospárt, Hoffmann Nórát és Elek Attilát, akik igazi show-val lepték meg a nézőket. A "Maszk" című film zenéjére mutatták be produkciójukat, és természetesen az öltözékük is ennek megfelelő volt: Nóra pirossal díszített fekete ruhában, Attila pedig sárga öltönyben, zöldre festett arccal jelent meg. A jutalom pedig? Ezúttal már nem pontok, hanem taps és ajándékok garmada…

Bár nem nyert érmet az izraeli jégtáncospár, Galit Chait és Sergei Sakhnovski, a közönség szeretetét elnyerte. Spanyolos zenére komponált lendületes számát szintén végig vastaps kísérte.
"A győztes mindent bezsebel" – énekelte egykor az ABBA. A svéd együttes számát választó Pavuk Viktória azonban nem érezhette így, hiszen neki is bőségesen kijutott az ünneplésből. Akárcsak Tóth Zoltánnak, aki viccesen a pályafutása kezdetéről emlékezett meg – csetlett-botlott a jégen. Az addigi talán legnagyobb tapsot azonban az Eb nagy vesztese, Jevgenyij Pljusenko kapta, aki egy eddig még nem látott produkcióval rukkolt elő. Miközben Edvin Marton élő hegedűjátékára táncolt, tényleg elszabadult a pokol. S habár ezúttal csak egy ezüst jutott neki, két számig le sem engedte a közönség a pályáról. Persze a franciák is kitettek magukért, nehogy már Zsenya elhomályosítsa az ő klasszisukat, Brian Joubert-t.
S hogyan tetőződhet egy ilyen fantasztikus program? Természetesen a magyar győztessel, Sebestyén Júliával, aki ezúttal azt is bebizonyította, hogy líraiságán és kiváló technikai tudásán túl, ha kell, szexi démonná is tud változni.
A záró kép ezek után mi más lehetett volna, mint az összes fellépő közös korcsolyázása. A nézők a sztárokat, az utóbbiak pedig Budapestet éltették, na és egy remek Európa-bajnokságot, amelyről mindenki csak felsőfokon beszélt.
Ezek után nem lenne meglepő, ha a honi szövetség azon törekvését, hogy a világbajnokságot is idehozza, hamarosan siker koronázná…