Ügyesek, elszántak és erősek

Az alábbiakban ugyan egyetlen Grand Slam-bajnokot sem nevezünk meg (amúgy még Clijsters sem az…), a felsorolt játékosok minden bizonnyal meghatározó alakjai lesznek az előttünk álló esztendők női teniszének.
Az ugyanis nem a véletlen műve, hogy a legfrissebb világranglistán három orosz tanyázik az első 20 között, kilenc az első 50 között és 11 a legjobb százban. Ennek magyarázataként elsősorban azt említhetjük meg, hogy Oroszországban több olyan teniszközpontot is létrehoztak, amelyekben a legtehetségesebb ifjak tudását csiszolgatják kiváló szakemberek – illetve ez csak részben igaz, mert jó néhány fiatal Amerikában, a különböző "tennis camp”-ekben edződik.
És hogy honnan van minderre pénz a gazdagnak még jóindulattal sem nevezhető, az évtizedek során számtalanszor megtépázott, hatalmas országban? E kényes témára a legtöbben azt válaszolják: Borisz Jelcintől. A kommunizmus utáni első elnök rengeteg pénzt pumpált a sportágba (elvégre ő maga is imádja a teniszt, annak idején például Jevgenyij Kafelnyikov "edzőpartnere” volt…), igyekezett egyenlően elosztani azt a klubok között, és mivel a pénzt arra használták, amire kellett, a kilencvenes évek elejétől fokozatos fejlődésnek indult az orosz tenisz, különösen női vonalon.
Aztán jött Anna Kurnyikova.
E helyütt nem részleteznénk tehetségét (igazán nincs is mit, jóllehet 1997-ben elődöntőt játszott Wimbledonban), viszont elvitathatatlan, rengeteget tett az orosz női teniszért, már a puszta jelenlétével is. Sztárolták őt Európában, Amerikában, Ausztráliában – odahaza éppenséggel nem –, különböző magazinok címlapjain virított őszépsége, és ha tetszik, ha nem, példaképpé avanzsált hazájában. Ô lett az etalon, az, akit a többiek túl akartak szárnyalni.
Sikerült, bár ez még nem túl nagy harci tett, hiszen Kurnyikova egy "ócska” WTA-tornát sem tudott megnyerni eddigi pályafutása során.
S miután Kurnyikova szép lassan a feledés homályába merül(t), manapság ott tartunk, hogy Anasztaszija Miskina (10. a világranglistán), Jelena Gyementyijeva (15.), Vera Zvonarjeva (16.), Jelena Bovina (21.), Nagyezsda Petrova (22.), Szvetlana Kuznyecova (27. – általában vele párosozik a legendás Martina Navratilova!), Lina Krasznoruckaja (38.), Marija Sarapova (54.) és Dinara Szafina (71.) nevével ismerkedik a teniszvilág, nem beszélve azokról a "csöppségekről”, akik momentán a juniormezőnyben játszanak, vagy éppen most nőnek ki onnan, mint például a tavaly Wimbledonban juniorbajnoki címet szerző Vera Ducsevina. Imént felsoroltak közül egyébként Miskina a legidősebb – ő már huszonkettő.
"Kislánykorom óta világelső akarok lenni, és mivel az összes többi orosz lány hasonlóképpen gondolkodik, egyfajta versenyhelyzet állt elő közöttünk. Jobbak akarunk lenni a másiknál, mindenáron. Azt hiszem, ez az, ami leginkább előreviszi a sportágat nálunk, no meg az a rengeteg energia, amit a teniszbe fektetünk. Különben is, az orosz ember a hihetetlen akaraterejéről ismerszik meg” – adta elő 16 év tapasztalatát az oroszok legújabb kedvence, a wimbledoni nyolcaddöntős Sarapova.
Hogy valamennyien szorgalmasak, azt nem kell különösebben részletezni, az meg, hogy hatalmas küzdők, a habitusukból fakad. Petrova például Szeles Mónikát és Jennifer Capriatit is elbúcsúztatta a Roland Garroson, ott, ahol Zvonarjeva mellékesen megverte Venus Williamst, de nem kell ennyire messzire mennünk a legfrissebb példákért. Az e héten zajló torontói WTA-versenyen Krasznoruckaja valami egészen elképesztő tenisszel legyőzte az újdonsült világelső, igaz, az utóbbi négy hét hajtása miatt kissé kimerülő Clijsterst, míg Miskina úgy jutott tovább a második fordulóból, hogy 3:6, 1:5-re állt. "Miután ekkora hátrányba kerültem, az edzőm fogta magát, és füstölögve távozott a stadionból. Én viszont nem hagytam annyiban, bebizonyítottam, hogy nincs elveszett mérkőzés” – mondta utóbb Miskina, aki végül a nyolcaddöntőben esett ki, amúgy a másik orosz, Gyementyijeva ellenében.
Irigylésre méltó helyzetben van tehát Samil Tarpiscsev szövetségi kapitány, hiszen óriási készletből válogathat egy-egy válogatott mérkőzésre. A férfiakkal tavaly Davis-kupát nyerő szakember büszke is a lányokra, és néhány szakavatottal ellentétben biztos abban: néhányukból hamarosan nagy bajnok lesz.
"Az elkövetkezendő években a második hét végét is megérik a Grand Slameken, mert elnyűhetetlenek, elszántak, tehetségesek, erősek. S addig nem nyugszanak, míg Grand Slam-tornát nem nyernek” – közölte Tarpiscsev, még a wimbledoni bajnokság idején.
Ugye, milyen egyszerűen hangzik?