Connors sem tévedhetetlen

Maga az érintett ugyanakkor nem jelentett ki semmilyen konkrétumot a visszavonulásával kapcsolatban, pusztán annyit közölt – azt viszont többször is –, hogy imádja a teniszt, illetve a vele járó kihívásokat, és idővel eldönti, van-e értelme a folytatásnak.
Nos, az idő lejárt: Sampras úgy döntött, nem folytatja ragyogó, 14 éve elkezdett profipályafutását, és a hétfőn kezdődő US Open első napján ünnepélyes (?) keretek között búcsút vesz szurkolóitól. Hogy mekkora űrt hagy maga után, azt nem kell különösebben részletezni, eredményeinek nagy része minden bizonnyal fölülmúlhatatlan az utókor képviselői számára. Rekordot jelentő 14 Grand Slam-trófea, hat (1993–1998) év végi világelsőség.
Sampras voltaképpen keretbe foglalta "életútját”, hiszen élete első és utolsó Grand Slam-diadalát is az US Openen aratta, mind a két alkalommal az örök rivális Andre Agassit legyőzve a címmeccsen – mellékesen e két győzelem között 12 év telt el, éppen annyi, mint ahány Grand Slam-trófeát gyűjtött a köztes időszakban. Wimbledonban hétszer avatták bajnokká – 1997 és 2000 között zsinórban négyszer! –, az US Openen ötször (1990-ben minden idők legfiatalabb férfi győztesévé avanzsált), Ausztráliában "csak” kétszer, míg a Roland Garros salakján egyszer sem – és egyedül emiatt van hiányérzete. Ha egyáltalán.
"Igazi példakép, mind emberileg, mind sportolóként. Talán ő az egyetlen teniszező, aki egy-egy mérkőzés élesedésekor nemhogy megremegett volna, de éppen akkor emelte még magasabb szintre a játékát. Ezt nem lehet utána csinálni” – véli az egyesek által Sampras-utódnak kikiáltott Andy Roddick.
Sampras egyedülálló képességeit hamar felismerték – igaz, elsőként édesapja, Soterios, neki márpedig nem sok köze volt a teniszhez… –, így aztán kellő meglepetésként hatott, amint a kis Pete juniorként képtelen maradandót alkotni. 1990-ben, 19 évesen mégis révbe ért az US Openen, a legtöbb újság "Új csillag született” címmel jelent meg a tengerentúlon – aztán hősünk átesett a ló túloldalára.

Említett sikerét követően ugyanis rengeteg kínos vereséget szedett össze, ami még nem lett volna akkora baj, ám a nagy Jimmy Connors valami egészen különlegeset fedezett fel benne, azt, hogy Samprast hidegen hagyják a vereségek. "Ez észbontó. Idejön címvédőként, és miután kiesik a negyeddöntőben, megvonja a vállát, majd továbbáll. Valami nincs rendben ezzel a gyerekkel meg a játékával…” – kürtölte világgá 1991-ben Flushing Meadowsban a legendás, akkor még javában teniszező, sőt néhány nap híján 39 évesen egészen az elődöntőig menetelő Jimbo.
Ekkor még nem tudhatta, orbitálisat téved.
"Hiába magyarázom neki, nem érti meg, mit kell csinálni játék közben” – ezt meg Ivan Lendl mondta Samprasról, aki a kilencvenes évek elején egy egész hétig a szárnyai alá vette Pete-et. De így alakult jól, hiszen ezután Sampras megtalálta azt, akire igazán szüksége volt: Tim Gullicksont. A nagyszerű edző faragott belőle igazi világklasszist, legnagyobb erényeként pedig azt lehetne fölhozni, hogy egyáltalán nem próbálta átformálni védence személyiségét. Megmaradt a rezzenéstelen arc, a pályán tanúsított példás magatartás, sehol egy ökölrázás (no jó, a vége felé már feloldódott valamelyest), de még lágy vita sem a bírókkal.
Ami persze nem jelenti azt, hogy érzelemmentes karriert hagy a háta mögött. Először 1995-ben jött elő belőle a halandó, tegyük hozzá gyorsan: sajnos. A melbourne-i Australian Openen ugyanis kiderült, mentoránál agydaganatot fedeztek fel, és igazából már ekkor lehetett tudni, Gullickson meg fog halni. Sampras elsírta magát – a pályán, Jim Courier ellen. Honfitársa felajánlotta neki, játsszák le később a meccset, ám Sampras hajthatatlan volt, 0:2-ről legyőzte a vörös hajú amerikait, és végül egészen a döntőig jutott. Ott azonban útját állta Agassi.
Egy esztendővel később, az US Open negyeddöntőjében óriásit alakított. A spanyol Alex Corretjával hallatlanul nagy és embert próbáló mérkőzést játszott, az elviselhetetlen, párás időben el is hányta magát a pálya szegletében, annyira kiszáradt, alig állt már a lábán, mégis kicsikarta a győzelmet, ezúttal ráadásul meg sem állt a bajnoki címig. Az elődöntőben Goran Ivanisevicet négy-, míg a fináléban Michael Changot könynyed háromszettes meccsen verte meg.
És még sorolhatnánk a hozzá kapcsolódó, felejthetetlen pillanatokat, de mivel könyvet írni róla pillanatnyilag nincs időnk – se helyünk –, befejezésül álljon itt a remek edző és egykori pályatárs, Brad Gilbert Pete Sampras visszavonulása kapcsán tett találó megjegyzése.
"Amilyen csendesen jött, olyan csendesen távozik.”