Kinézett, felnézett – interjú a Grand Slam-trófeára törő teniszezővel

– A találkozók színvonala kiváló volt, de azért láttunk bemutató mérkőzésre utaló jeleket, ön a pályán is viccelődött néhányszor, a Team World cseréi pedig gyakorlatilag külön műsort rendeztek a kispadon. Mit gondol, mennyire lehet jelentős versenyként tekinteni a jövőben a Laver-kupára?
– Szerintem a mérkőzéseken egyértelműen látszott, hogy mindenki komolyan veszi a Laver-kupát. Persze volt néhány vicces jelenet, a Team Worldben Nick Kyrgios és John Isner is nagyon szórakoztató tud lenni, meg igazából a többi amerikai is – John McEnroe kapitánnyal. Ennek ellenére amikor meccs volt, a pályán senki sem a szórakozásra figyelt, úgy kezeltük a helyzetet, mint az egyéni versenyeinken. Ez egy nagyszerű kezdeményezés első lépése volt – felelte Alexander Zverev, a 20 éves német szupertehetség, aki a prágai O2 Arénában tartott sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire, majd egy kisebb csoport társaságában lapunk tovább folytathatta vele a beszélgetést.

– Mennyit segített, hogy a kispad mögött Roger Federer és Rafael Nadal is önnek szurkolt?
– A labdamenetek közben nem erre figyeltem, de amikor megnyertem egy pontot, kinéztem rájuk, és nekem tapsoltak, az fantasztikus érzés volt. De az is hihetetlen, hogy a szünetekben Björn Borg segített nekem a tanácsaival. Mind olyan emberek, akikre felnézek.

– Jó volt a hangulat a pályán kívül is?
– Természetesen. Az elmúlt napokban együtt vacsoráztunk, ilyenkor előkerülnek vicces vagy érdekes történetek. Izgalmas hallgatni ilyenkor Rogert és Rafát, de Tomás Berdychnek is voltak nagyon jó prágai sztorijai, amelyeket persze most nem mesélhetek el.

– A Laver-kupa kapcsán gyakran került szóba Borg és McEnroe, valamint Federer és Nadal rivalizálása. Mit gondol, tíz év múlva önnek is lehet hasonlóan izgalmas párharca például Denis Shapovalovval?
– Most játszottunk másodszor egymás ellen, ezt nagyon nehéz megmondani, hiszen Rogerék már vagy negyvenszer mérkőztek. De remélem, egyszer eljutunk odáig. Mindketten keményen dolgozunk, imádjuk a teniszt, egyre jobbak és jobbak akarunk lenni. Minél több nagy trófea megszerzésére vágyunk, és bízom benne, hogy még sok jó mérkőzést játszhatunk egymás ellen. De ugyanez igaz Dominic Thiemre és Nick Kyrgiosra is. Ha igazán nagy teniszezők leszünk, ez elkerülhetetlen. Borg és McEnroe, Roger és Rafa, Pete Sampras és Andre Agassi... Mindig voltak izgalmas rivalizálások. Mi még távol vagyunk ettől, de remélem, amikor tíz év múlva hasonló kérdést kapok, azt felelhetem, hogy igen, Denisszel érdekes párharc a miénk.

– Mi a tapasztalata a két kapitánnyal kapcsolatban?
– Teljesen más típusú emberek, az biztos. Björn kevesebbet beszélt, csak az igazán szép pontoknál állt fel a helyéről, Johnnak viszont mindenhez volt valami megjegyzése, folyamatosan tanácsokat adott, szurkolt, próbált végig aktív maradni. Ahogy hallottam, játékosként is éppen ekkora volt a különbség köztük. Mindent tudnak a teniszről, nagyszerű emberek. Örülök, hogy Björnnel dolgozhattam az elmúlt napokban, élmény volt.

– Tudja, hogy sok kritika érte, amiért a Davis-kupában nem játszott a német válogatottban, a Laver-kupára viszont eljött?
– Igen, de más játékosok is lemondják néha a Davis-kupát, biztos voltam benne, hogy a világcsoportban maradunk. Természetesen a jövőben szeretnék a válogatottért küzdeni, de többet most nem beszélnék erről.

– A világranglistán már ott van a legjobbak között, a negyedik, nyert mestertornákat, legyőzte többek között Federert is. Mikor lehet ebből Grand Slam-siker?
– Nyilván azt remélem, hogy már jövőre! Nem hiszem, hogy az idei szereplésem miatt aggódnom kellene. Ausztráliában Rafától kaptam ki, aki aztán a döntőig jutott. A Roland Garroson Fernando Verdasco fantasztikusan játszott, Wimbledonban Milos Raonic szintén. A US Opent sajnálom, Borna Coric ellen volt esélyem a továbbjutásra, de nem tudtam befejezni a fontos pontokat. Húszéves vagyok, rengeteget dolgozom, az eddigi eredményeim megfelelő alapot jelentenek, szerintem jó irányba halad a pályafutásom.