Tenisz: Halep a saját vereségéből merített erőt – interjú

– Szavakba lehet önteni az érzéseit?
– Szinte csak mosolyogni tudok! Fantasztikus élmény, nagyon boldog vagyok. Amióta elkezdtem teniszezni, erről a pillanatról álmodtam. Ráadásul ez a kedvenc Grand Slam-tornám, mindig is itt akartam nyerni az elsőt, és ez most megtörtént, itt vagyok – felelte a sajtótájékoztatón a Roland Garros női bajnoka, Simona Halep.

– Hogyan lehetséges, hogy ennyi román volt a lelátón? Ön vette nekik a jegyeket?
– Nem, maguk vették. A múltban előfordult, hogy én, most azonban nem. Nagyon hálás vagyok a román és az értem szorító francia szurkolóknak is, sokat jelentett a támogatásuk, erősebbnek éreztem magam a pályán. Igazán csodálatos volt ilyen hangulatban játszani.

– Mit érzett, amikor szett- és brékhátrányba került?
– Arra gondoltam, hogy tavaly ugyanígy vezettem én is, aztán elveszítettem a meccset, szóval miért ne történhetne meg fordítva? Azt mondogattam magamnak, hogy van esély, ugyanúgy hittem a sikerben.

– Változtatott a taktikáján a második szettben?
– Igen, mert az elején túlságosan magasra pattant a labda, amivel nem tudtam mit kezdeni. Próbáltam szélesebben és gyorsabban játszani, közben éreztem, hogy Sloane kezd fáradni. Türelmesebb voltam. De a legjobb dolog, amit az elmúlt két hétben tettem, hogy a meccs második felében nem ütöttem ki nem kényszerített hibákat... Valaki azt mondta nekem délelőtt, hogy csak fuss és ne hibázz, akkor nyersz. Nos, nyertem.

– Mire gondolt az utolsó játék előtt?
– Öt nullánál elveszítettem egy gémet, de azt hajtogattam, hogy nyugi, van még négy lehetőséged. Amikor tavaly elbuktam a döntőt Párizsban, túlságosan védekező felfogásban játszottam, de most tudtam, ha meg akarom nyerni a meccset, nekem kell irányítani az utolsó pontig.

– Sokan kérdezték már az elbukott döntőkről. Önmagának feltette a kérdést a meccs előtt?
– Jobban aludtam, mint tavaly, reggeliztem is egy keveset, nyugodt voltam, nem gondoltam a trófeára. Tudtam, hogy hosszú labdamenetekre és kemény mérkőzésre számíthatok, de lesz esélyem. Az utolsó órában már kicsit nehezebb volt, igen.

– Jelent valamiféle pluszt, hogy marad világelső?
– Mindkettőnek nagyon örülök. Amíg világelső voltam Grand Slam-trófea nélkül, nem éreztem magam százszázalékosnak. Most már igen.

– Mit mondott az edzője, Darren Cahill a mérkőzés előtt?
– Az Australian Open döntőjét megelőzően csak annyit jegyzett meg, ha már eljutottam idáig, élvezzem. Most viszont azt mondja, hogy meg fogom nyerni, csak ne várjam, hogy Sloane odaadja a győzelmet, nekem kell kiharcolnom.

– Milyen a trófea?
– Sokszor megcsókoltam az elmúlt órában. Biztos, hogy örökké a szívemben marad. Nehéz, de gyönyörű. Amikor láttam a képeket róla, mindig arról álmodtam, hogy egyszer megérinthetem. Boldog vagyok, mert most már az enyém.

– Látta, hogy a Twitteren mennyi játékostársa gratulált?
– Igen, nagyon hálás vagyok nekik, jólesnek a kedves üzenetek. Elsőként Petra Kvitová írt, aki akkor is próbált biztatni, amikor kikaptam Melbourne-ben. Jó, hogy velem tudnak örülni.

– És Grand Slam-győztesként indul Wimbledonban...
– Jaj, ne! A fűszezon még messze van, most a szabadság jön! A viccet félretéve, igen, Grand Slam-győztes vagyok, de hétfőn ugyanúgy új hét kezdődik, dolgozom tovább. Viszont most még csak szeretném élvezni a győzelmem napját, nem gondolok a következő versenyekre.

ROLAND GARROS, PÁRIZS
NŐI EGYES, DÖNTŐ
Simona Halep (román, 1.)–Sloane Stephens (amerikai, 10.) 3:6, 6:4, 6:1