Kettős hiba – Iglói-Nagy István publicisztikája

Anucha Tongplew, Apisit Promchai, Chitchai Srililai. Járatosok önök a tenisz világában? Ismerősek ezek a nevek? Aligha. Ne ostorozzák magukat, ne saját magukban, esetleges hiányos tudásukban keressék a hibát. És jó tanácsként még azt is hozzáteszem, hogy ne is bajlódjanak e különösen hangzó nevek memorizálásával, ezek az emberek korábbi minőségükben biztosan nem bukkannak fel a teniszversenyek környékén, sőt még nézőként sem jelenhetnek meg. Életük végéig szóló eltiltást kaptak.

Mi volt a bűnük ezeknek a thaiföldi illetőségű embereknek, amiért a sportág tisztaságáért felelős szervezet (Tennis Integrity Unit) életre szólóan száműzte őket a pályáknak még a környékéről is? Mindhárman teniszbírók voltak. Ezzel még nem is lett volna gond, miként azzal sem, hogy – már csak ilyen gyarló az ember – módfelett szerették a pénzt. Nincs naprakész információm arról, hogy az outok megítéléséért vagy éppen az adogatásra megengedett idő szigorú betartatatásáért mennyi javadalmazás jár a pálya mellett magas székben ücsörgőknek, de a thaiföldiek minden bizonnyal kevesellték a járandóságot. Vagy egyszerűen felismerték, netán valaki elmagyarázta nekik, hogy a bérüket viszonylag kis szellemi és nulla fizikai befektetéssel jócskán kiegészíthetik. Ha már úgyis ott vannak a „magaslaton”, idejükből kitelik.

Embereink az úgynevezett ITF-future-viadalokon kaptak feladatot, s ezt a helyzetet kihasználva fogadásokat kötöttek. A dolog szépséghibája, hogy azokat a meccseket célozták meg, amelyeken ők bíráskodtak. És nem kell hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjünk, bizony, minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy a fogadóirodákban feltett pénzük hasznosuljon. Az emberi szemtelenség határtalan, s ennek ékes bizonyítékát adták a thaiföldiek, mert amikor minden erőfeszítésük ellenére a pályán nem az általuk elvárt eredmény született, „megbuherálták” a hivatalos eredményregisztráló rendszert is. Talán nem ismerték a mondást, amely szerint úriember tutira nem fogad? A másik lehetőség, hogy ismerték, de egyáltalán nem úriemberek. Azt hiszem, ez utóbbi inkább fedi a valóságot. A TIU illetékeseit az sem hatotta meg, hogy mindhárman beismerték tettüket, a verdikt szigorú, életre szóló eltiltás.

Nem biztos, hogy mindenki tudja: a fogadási csalás gyanúját felvető esetek nagyjából háromnegyede teniszmeccsekhez kötődik. A fenti példa talán nem annyira jellemző, hiszen a bírók lehetőségei korlátozottak, nagyon átlátszó lenne, ha jelentősebb indok nélkül leléptetnék a nekik nem tetsző eredményt produkáló játékost. Ám az online fogadások világában semmi sem lehetetlen. Nyilvánvalóan senki sem tilthatja meg a nézőtéren helyet foglalóknak, hogy valamilyen „okos” kütyüvel babráljanak, esetenként még fogadásokat is kössenek. S nem egy alkalommal olyanok foglalnak helyet a lelátón, akik kifejezetten csalni jöttek. A bírót előzetesen megkérik egy szabad szemmel jól látható összeg kíséretében, hogy az előtte lévő eredményjelzőt egy-egy játszma vagy mérkőzés végén „felejtse el” gyorsan aktualizálni, s mivel ezek az eszközök össze vannak kötve egyes fogadóirodákkal, oda később érkezik meg az aktuális információ. Magyarán: a valóságban már lezajlott az, ami a számítástechnikai rendszerben még függőben van, s ekképpen arra még lehet tétet tenni... Két-három perces megrendelt kezelői figyelmetlenség busásan hozhat a konyhára. Magától értetődően kevesebb jut a végrehajtónak, sokkal több az értelmi szerzőknek. Az minden kétséget kizáróan megállapítható, itt sem érhető tetten az úriemberekről, a fogadásról, no meg a biztos tippről szóló erkölcsi tanítás. És azt azért érdemes megjegyezni, hogy a nagy fogadóirodák nagy pénzt fizetnek azért, hogy hozzáférjenek az online eredményjelző rendszerekhez.

A teniszezőnek már lényegesen egyszerűbb a helyzete. Mondjuk toronymagas esélyesként óvatosan megkérik, hogy némi készpénzért cserébe, ugyan veszítse már el a mérkőzését. Gyorsan tegyük hozzá, a „kérők” nagyságrendekkel magasabb összeget ajánlanak, mint amennyit az aktuális tornán a rendezők legális pénzdíjként akár a végső győztesnek is adni tudnak. Már több mint egy évtizede történt, amikor állítólag – a brit The Guardian szerint – még Novak Djokovicsot is megkeresték egy 200 ezer dolláros ajánlattal, de a szerb akkor el sem indult azon a szentpétervári tornán. Folyamatosan téma a tenisz világában, vajon a sportág felsőbb régiói mennyire fertőzöttek, vagy inkább csak a kisebb jelentőségű tornákon és főleg az alacsonyabban rangsorolt versenyzők élnek ezzel a jövedelempótló tevékenységgel.

Talán a legnevesebb valós gyanúba keveredő játékos Nyikolaj Davigyenko volt. (21 tornagyőzelem, 2006-ban világranglista-3. helyezett). Egy 2007-es sopoti viadalon az orosz simán, 6:2-re nyerte meg az első szettet az argentin Martín Vassallo ellen, a brit Betfair (hogy ez mennyire volt fair?!) fogadóirodán keresztül nagy összegű tétek érkeztek a dél-amerikai sikerére. És csodák csodájára Davigyenko sérülést jelentve visszalépett. Utóbb kiderült, hogy orosz fogadók 1.5 millió dollárt tettek honfitársuk vereségére, s az eredménynek köszönhetően hatmilliót kasszírozhattak. Az illetékesek nyomozgattak egy ideig, aztán utóbb tisztának mondták ki Davigyenkót, még azt sem vélték gyanúsnak, hogy az orosz teniszező több száz sms-üzenetet váltott különféle fogadóirodákhoz köthető személyekkel. Mert sérültnek lenni és sms-ezni mindenkinek joga van...

Az biztos, hogy a sportág verseny- és jutalmazási rendszere melegágya lehet a fogadási csalásoknak. Ott volt például a 27 esztendős argentin Nicolás Kicker esete. A magyar teniszt nyomon követőknek a neve esetleg onnan is ismerős lehet, hogy az idei Australian Openen Fucsovics Márton őt verte meg a 3. fordulóban, hogy aztán következzen a Roger Federer elleni találkozó. De ez csak mellékes magyar vonatkozás, a dél-amerikai inkább azzal írta be magát a tenisz történelemkönyvének fekete lapjaira, hogy a fentebb említett Tennis Integrity Unit az idén júniusban hat esztendőre tiltotta el match-fixing, azaz mérkőzés tiltott befolyásolása miatt. A 2017-ben a világranglista 78. helyéig eljutó, pályafutása során több mint 800 ezer dollárt összeütögető játékos 2014-ben és 2015-ben a pénzkereset nem éppen legális formáját választotta, azaz adott-vett mérkőzéseket egy olaszországi és egy kolumbiai versenyen. A főként alacsonyabban rangsorolt ATP-challengertornákon felbukkanó Kicker vélhetően lényegesen nagyobb összegért felejtett el teniszezni Kolumbiában az ecuadori Giovanni Lapentti ellen a fölényesen megnyert első szett után, mint amennyit az esetleges továbblépése hozott volna a konyhára. Már-már a komikum határát súrolta, ahogyan Kicker elképesztő magabiztossággal produkálta a kettős hibákat, s amikor a véletlenül jó helyre menő adogatása után az ellenfél ütése visszajött, meg sem kísérelt játékba avatkozni. Olyan bután csalt, hogy az még egy laikusnak is feltűnhetett, nemhogy TIU erre specializálódó szakembereinek. És ha ehhez még az illetékes hatóságok gyors pillantást vetnek az adott meccs kapcsán kötött fogadásokra, akkor – ahogy mondani szokás – tárgyalás nélkül is megszülethetett az ítélet.

Példának hozhatunk egy nyári, ausztráliai esetet is. A profi pályája csúcsán is mindössze a 458. helyig eljutó Isaac Frostot a bíróság 220 órányi közmunka elvégzésére ítélte, ugyanis – mily meglepő – egy challengertornán ügyeskedett még 2016-ban. Itt számok is napvilágot láttak, névtelen fogadók 2000 dolláros befektetéssel 10 ezret vihettek el. Az ausztrálnak könnyű dolga volt, nála magasabban rangsorolt ellenfele az első játszma megnyerése után alaposan visszavett a tempóból... Frost nem lepődött meg, hiszen éppen ezt beszélték meg – a meccs előtt.

Bennfentesek úgy tartják, hogy a profi teniszben nagyjából 250 nő és 350 férfi tud annyi pénz keresni, hogy költségeik kifizetése után legalább nullszaldósak legyenek. Ezzel szemben hozzávetőleg 15 ezer körüli a regisztrált hivatásos teniszezők száma, akiknek a meccseire fogadni lehet. Csoda, hogy gyakran egyik pillanatról a másikra egyesek elfelejtenek adogatni, netán a korábban mindig pontot érő fonákütések nyomán a vonalakon kívül landol a labda?