Teszi a dolgát – Thury Gábor jegyzete

Mielőtt az ausztrál nyílt teniszbajnokság győzteséről írnék, engedtessék meg egy észrevétel: a példás és bizony a versenyzőket alaposan próbára tévő ausztrál egészségügyi előírások mellett a rendezők bizonyították, járvány idején is lehet zökkenőmentesen tornát rendezi. Ergo üzenet az olimpia előtt: még vis maior esetén is – a koronavírus-fertőzés felütötte a fejét, ezért néhány napig nem lehettek nézők a Melbourne Parkban – létezik megoldás.

A Novak Djokovics–Danyiil Medvegyev döntőt már közönség előtt rendezték, s ha most kicsit visszabogozom az eseményeket, nem tudom elképzelni, hogy üres nézőtér előtt a győztes Djokovics és Medvegyev is ennyire érzelemdús beszédet tartott volna. A szerb teniszező részéről nem is a tartalom volt a lényeg – mindenkinek köszönt mindent –, hanem az előadásmód. Monológot így rögtönözni csak színész képes vagy olyasvalaki, akinek fontosak a jelenlévők gesztusai, még ha azok nem is mindig az ő nagyságát erősítik... Az orosz pedig átvéve a mikrofont arról beszélt, hogy még „nyeretlen kétévesként”, közös edzésük során Djokovics mennyire emberszámba vette.

Gyanítom, ez a tisztelet is oka lehetett, hogy Medvegyev három játszmában kikapott, ahogyan az elődöntőben honfitársa, Aszlan Karacev, de a négy közé jutásért Alexander Zverev is csupán egy szettre volt képes Djokovics ellen. Talán az amerikai Taylor Fritz elleni mérkőzése volt a legnehezebb, amelyen hasizomsérülést szenvedett, két megnyert játszma után csökkentett üzemmódban játszott, s ellenfele kiegyenlített, de a szerb behúzta a döntő szettet.

Djokovics kilencedik Australian Open-döntőjén a kilencedik sikerét aratta, 18. Grand Slam-győzelmével már csupán kettővel marad el Roger Federertől és Rafael Nadaltól. Gondoljunk bele: ez a három sportember összesen 58 GS-trófeát teniszezett össze! A szerb teniszező 33, Nadal 34, Federer 39 esztendős, azt nem mondom, hogy még nem tűnt fel, aki átveheti tőlük a stafétát, ám egyelőre úgy látszik, Djokovics veszi üldözőbe a svájcit és a spanyolt, nem pedig őket az új generáció bármelyik tagja. Vetélkedésük Boris Becker (6 GS-siker) és Stefan Edberg (6), illetve Pete Sampras (14) és Andre Agassi (8) csatáira emlékeztet. Arra nincs garancia, hogy Djokovics, aki Melbourne-ben még korábban az újságíróknak zsörtölődve azt mondta, csak azt tudja befolyásolni, amit ő tesz, beéri-e a másik két harmincast. Mindenesetre teszi a dolgát.

Nagy időket élünk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!