Vele van az erő – Novak Djokovics, a mentális hadviselés nagymestere

A 22-szeres Grand Slam-győztes Novak Djokovicsnak vélhetően több trófeájába, GS-győzelmébe került az elmúlt évi ausztráliai kálváriája, amelynek végén oltatlansága miatt kiutasították az országból. Már az Australian Opent is megnyerhette volna, ám ahelyett, hogy megszerezte volna 21. Grand Slam-serlegét, több hónapot tölthetett azzal, hogy mentálisan rendbe tegye magát, fizikailag is formába lendüljön, újra felvegye a fonalat, és szert tegyen a szükséges meccsrutinra. Azzal pedig még nehezebbé tette a saját helyzetét, hogy a történtek után sem adatta be a koronavírus elleni védőoltást. Hiszen később sem engedték be több nemzetközi tornára, kihagyta a kora tavaszi kemény pályás idényt, nem volt ott az Egyesült Államok két ikonikus mestertornáján, Indian Wellsben és Miamiban a Sunshine Double-ön, mindössze Dubaiban léphetett pályára az európai salakidény kezdete előtt. Akadt, aki ezt makacsságnak tartotta, sokan vélték úgy, hogy dacból csinálja, mondták, hogy a karrierjével játszik, miközben az oltásellenesek piedesztálra emelték. Pedig ő csak következetesen tartotta magát az elveihez, ami cseppet sem lebecsülendő egy sportoló esetében, és meg is mutat egy morzsát abból a gondolkodásmódból, ami 22-szeres Grand Slam-győztessé tette Novak Djokovicsot, s ami miatt még 35 évesen is szinte legyőzhetetlen.

Honnan ered ez a fajta következetesség és mentális erő? A személyiség magját a hozott anyag, a veleszületett adottságok alkotják, amelyhez sokat tesz hozzá a környezet: a családi háttér, a tanulmányok, egy sportoló esetében az edző személyisége, valamint az adott nemzet, a régió történelmi háttere. Az is fontos kérdés, hogy eljön-e az egyénnél a felismerés: tudatosan foglalkoznia kell saját magával, akár szakember segítségét is igénybe véve, kiváltképp, mivel ez nemcsak a sportolói teljesítményét, hanem a magánéletben való boldogulását is nagyban segítheti. Nézzük, miként alakult mindez a megtörhetetlen szerb esetében!

Djokovics rendkívül nehéz időszakban nőtt fel Szerbiában, Jugoszlávia szétesésének idején. 1987-ben született, alapvetően sportszerető családban, édesapja síző volt, szülei síelést oktattak és sífelszerelés-kölcsönzőt működtettek, valamint pizzériát üzemeltettek a Kopaonik-hegység síközpontjában. Novak itt látott először teniszpályát, és négyévesen, miután a televízióból megismerkedett a sportággal, édesapja vett neki egy kis teniszütőt. Két évvel később ugyanitt fedezte fel tehetségét Jelena Gencsics, aki korábban Szeles Mónika edzője is volt. Öt évig dolgoztak együtt – így akkor is, amikor a NATO 1999. március 24. és június 10. között heteken át bombázta az országot. Az egykori jugoszláv teniszező és kézilabdázó nemcsak arról volt híres, hogy technikai, sportszakmai tudását remekül át tudta adni tanítványainak, hanem korát és társadalmi környezetét meghazudtoló módon előremutató elveket képviselt a sportolói gondolkodásmód terén, és nevelőedzőként remekül segítette játékosai személyiségfejlődését a Partizan teniszklubjában. Az egyik fontos elv, amelyet már gyerekkorában elsajátított tőle a szerb ikon, az volt, hogy ha egy sportoló igazán akar valamit, elképzeli a sikert, vizualizálja, az a kemény munkával párosulva segít beteljesíteni a vágyakat.

Volt még egy tényező, amellyel Gencsics nagy hatást gyakorolt a bombázás idején mindössze 11 éves kiskamaszra. Másik edzőjével, Bogdan Obradoviccsal (aki 2011-ben szövetségi kapitányként Davis-kupa-győzelemig vezette a Djokoviccsal felálló szerb válogatottat) nem engedték, hogy a támadások idején kiessen a tréningből, olyan pályákra vitték edzeni, amelyek környékét nem sokkal korábban érte bombatámadás, mivel abban bíztak, hogy ugyanoda rövid időn belül nem dobnak le újabbat. Így aztán az egyébként családjával együtt óvóhelyen élő tehetségnek – aki legidősebb testvérként két öccse támasza is volt – hamar meg kellett tanulni legyőzni, kizárni a félelmet és az edzésre koncentrálni, amelyben rengeteget segítettek neki az őt körülvevő szakemberek. Ahogy családtagjai is, akik támogatták az elsőszülött fiú sportolói karrierjét, noha a légi offenzívával sújtott országban kifejezetten nehéz volt megteremteni ehhez az anyagi hátteret. A családi aranyékszereket is eladták, uzsorásokkal egyezkedtek, hogy az egyik legköltségesebb sportágban gyerekük később sikeres lehessen. Fontos kiemelni azt is, hogy Európa déli részén még sokkal tradicionálisabb a családhoz, mint társadalmi egységhez való hozzáállás, összetartóbbak a nemzedékek és ez szépen kirajzolódik Novak Djokovics pályafutásán keresztül is. Elég megnézni a szerb játékos elmúlt egy évét: ahogy a családja mellé állt az ausztráliai események alatt és után, vagy ahogy a 22. Grand Slam-trófeájának elnyerése után a páholyban anyja és testvére karjaiba omlott. Látható, hogy bármi történik, bármilyen kritika, inzultus éri a Djokovics család tagjait, feltétel nélkül támogatják, védik egymást. Így bármilyen nehéz helyzetbe került is „Nole”, mindig megvolt az a védőháló, amely elkapta őt, ha zuhant – bátran vállalhatott tehát rizikós helyzeteket. Vállalhatta a koronavírus elleni vakcinával kapcsolatos megosztó álláspontját is, hiszen családja – feleségével, Jelenával együtt, akivel 18 éves kora óta alkot párt – mindig ott volt neki, s ezzel megalapozták az önbizalmát is, amelyre edzőivel építhetett.

Karrierje során sikerült továbbvinnie azt a szemléletmódot, amelyet Jelena Gencsicstől gyerekként elsajátított, s azóta is tudatosan fejleszti önismeretét, mentalitását. 2018-ig Pepe Imaz mentáltréner segítségével tette, aki saját teniszakadémiáján hasonló gondolatok szerint oktat, mint egykor Gencsics: a teniszezőre elsősorban egyénként tekint, s csak másodsorban versenysportolóként, előtérbe helyezve a nála pallérozódó személyes fejlődését, mivel ezt elengedhetetlennek tartja a későbbi sikeresség szempontjából. Az egyik legfontosabb módszer a „mindfulness”, amelyet magyarra tudatos jelenlétként fordítottak – ez abban segíti alkalmazóját, hogy bármi történik, az eseményeket érzelemmentesen tudja kezelni, ezzel folyamatosan a jelenben tartva a gondolatait. Vagyis arra összpontosít, hogy senkit se temessenek maguk alá a hirtelen rátörő érzelmek, amely egy teniszezőnek azért is fontos, mert egy-egy elveszített pont, gém vagy szett elképesztő hullámvölgyekhez vezethet, s akár a mérkőzésbe is kerülhet. Márpedig pontokat mindenki veszít egy mérkőzésen – ez okozza a meccsek hullámzását, amely különösen jellemző a három nyert szettig menő Grand Slam-csatákra, s Djokovics ezeken végképp verhetetlen. Még ha hullámvölgybe kerül is, előbb-utóbb mindig képes uralni a gondolatait, érzelmeit, téthelyzetben is. Nem véletlen, hogy nyert már Grand Slam-döntőt Roger Federer és Rafael Nadal ellen is úgy, hogy meccslabdáról fordította meg a csatát. A szerb egyébként a tudatos jelenlét technikájának részeként naponta 15 perces légzésgyakorlatot, meditációt is végez.

Ez a három tényező: a társadalmi háttér, a környezet és a mentalitás tudatos fejlesztése ért össze Novak Djokovics elmúlt egy évében, amely az ausztráliai karanténhoteltől 12 hónap alatt Melbourne trónjáig repítette – enélkül egy olyan mértékű megaláztatás után lehetetlen lett volna összeszednie magát, olyan gyorsan pedig végképp, ahogy neki sikerült.

(A következő részben: Mit csinál másként, mint a többiek?)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 25-i lapszámában jelent meg.)