Tenisz: Furcsa lesz megint játszani – Udvardy Panna

– Kicsit zavarosnak tűnt eleinte, hogy mi is a konkrét probléma, még bokarepedés is felvetődött. Mi volt végül a diagnózis?
– Még aznap este beszéltem az orvosommal, aki tartott tőle, hogy akár repedés is lehet. Mondta, hogy az lenne a jó, ha még Mexikóban megcsinálnák a vizsgálatokat, úgyhogy hamar meg is röntgenezték. Akkor jelezte az orvos, aki vizsgált, hogy ezen sem látják rendesen, de mivel nagyon fel van dagadva, valóban előfordulhat, hogy repedésről van szó. Fontos volt, hogy még repülés előtt tudjuk, mi a pontos probléma, a WTA fizioterapeutái szereztek nekem időpontot másnap reggelre, és az MRI-n az látszott: két szalag teljesen elszakadt – mondta a Nemzeti Sportnak a világranglista 94. helyén álló teniszező, Udvardy Panna.

– Mégsem műtötték meg, de mit lehetett így kezdeni a problémával?
– Mi is ezt kérdeztük… Mert amikor teljesen szakad a szalag, akkor az magától valóban nem tud összeforrni, csak hegesedik, varasodik, és ez a vékony hártya néz ki úgy, mintha a szalag lenne, ez tartja össze a valódi szalag két végét, ami amúgy semmit sem ér.

– Mi a helyzet most a bokaszalagjaival?
– Már sosem lesznek olyanok, mint régen. Egy nagyon jó kanadai doktornő is megnézte az MRI-t, aki arra jutott, hogy csak az egyik szalag szakadt el teljesen, a másikat kicsit még tartotta valami – ha az is teljesen szakad, akkor javasolta volna a műtétet, amivel gyakorlatilag összevarrják a szakadt szalagokat. De ma már, ha lehet, kerülik az ilyen beavatkozást, és így még meg lehet körülötte erősíteni az izmokat megfelelő mértékben, bár a gyógyulási idő nem sokkal rövidebb. Műtéttel tizennégy hét lett volna, így tíz-tizenkettő. Az első hat hét volt a legnehezebb, meg kellett várni a terheléssel, amíg a szalag helyére forr a hártya, ami hosszú folyamat – most már csinálom a bokagyakorlatokat ezerrel. Olyan masszív izmot kell építenem, ami képes megfogni, megtartani a bokámat, mert szalagjaim már sose lesznek ott ezután.

– Hogyan élte meg magát a balesetet Méridában?
– Annyira gyorsan történt az egész… Ott helyben akkora fájdalmam nem volt, valószínűleg a sokk, az adrenalin miatt, de ahogy ránéztem a bokámra, egyből láttam: kétszer akkora mint amekkorának lennie kellene. Azonnal tudtam, hogy komoly dolog lehet, nem tudtam rá súlyt helyezni, biztos voltam benne, hogy a meccset nem tudom folytatni. Reménykedtem benne, hogy csak részleges szakadásról lesz szó – visszasétáltam a padig, ez még ment, aztán levettük a cipőmet és a bokám tulajdonképpen lifegett, nem tartotta semmi. Ekkor már ráállni se tudtam, mankóval jöttem le, és utána két hétig hordanom kellett a nagy, bokarögzítő műanyag csizma-szerű szerkezetet. Az azért hatalmas szerencse, hogy végül repedés nem volt, az még egy hónapot rátett volna a gyógyulásomra.

– Hogy áll most a rehabilitációja?
– Tegnap a fizioterapeutámmal már oldalmozgásokat csináltunk, kocogni is tudok, tök jó a helyzet. Elvileg jövő héten elkezdek edzeni. Az első két hétben csak feküdtem, nagyon unatkoztam, aztán egyre jobb lett, például elmehettem sétálni legalább tíz percre, nagyon jó volt! Pedig ez egy teljesen hétköznapi dolog egyébként. Amikor történik egy ilyen baleset, átértékelődnek dolgok… De mentálisan azért nem egyszerű a helyzet még most sem, látom, hogy mindenki versenyez, jön a Billie Jean King-kupa, oda is nagyon mennék már, de hát elsietni sem szabad a visszatérést, mert ha nem gyógyul meg a bokám rendesen, akkor a rásérülés esélye sokkal nagyobb.

– Mióta tud edzeni?
– Igazából felsőtestre a második naptól kezdve, hogy ne veszítsem el teljesen az izomzatomat, és a bal lábamra is végig edzettem, két-három hete pedig már a sérültre is tudok valamennyit. Biciklizek, a kardiót is igyekeztünk a lehetőségekhez képest tartani, úgy érzem, néhány hét és visszaáll a fizikai állapotom olyanra, mint a baleset előtt volt. Nyilván egyelőre még nem ugyanolyanok a tréningek, mint előtte, de legalább napi két órát így is eltöltök a konditeremben, erősítek, sétálok és igyekszem javítani a bokám állapotát.

– A sérült bokáját mennyire tudja terhelni?
– Az elején az volt a legfontosabb, hogy minden irányba megmozgassuk, hiszen két hétig csak kilencven fokos helyzetben volt a merevítőben. Ilyenkor teljesen beállnak az izmok, ki kellett mozgatni, nehogy csökkenjen a mozgási spektrum. Gumiszalagos gyakorlatokat végeztem, mást nem nagyon lehetett. Utána egylábas egyensúlyi feladatok jöttek talajon, majd bosut kezdtem használni, és most jutottunk el oda, hogy már mehet az egy perc séta után egy vagy két perc kocogás. Ezt kell úgy tovább építeni a héten, hogy menjen az öt perc séta–tíz perc kocogás, illetve elkezdünk oldalra is mozogni. Ez a legveszélyesebb, az előre mozgást nem nagyon befolyásolja, hogy mi a helyzet az oldalsó szalagokkal, a szökdelésekkel, ugrásokkal viszont nagyon vigyázni kell. De nagyon fontos ezzel is foglalkozni, hogy amikor jövő héten elkezdek teniszezni, ne érezzem az oldalsó mozgásoknál, hogy instabil a bokám.

– Úgy néz ki, a Roland Garros-főtábla is meglesz, nem fog kicsúszni a legjobb százból.
– Így van. Wimbledon végéig sok védendő pontom szerencsére nincs, a közvetlenül előttem és mögöttem lévők teljesítményén múlik a pontos a helyezésem. Azt tervezem, hogy május második hetében már versenyzek, valószínűleg a párizsi százhuszonötös tornán, de még lehet, hogy kisebbekre megyek az elején. Biztos furcsa lesz megint játszani, kell majd egy kis idő amíg megbízom a bokámban, a mozgásomban és nem arra fogok koncentrálni, nehogy megint rosszat lépjek. Utána Rabatban szeretnék pályára lépni, aztán pedig jöhet a Roland Garros.

– Gondolom az idei céljait is át kellett gondolnia…
– Úgy vágtam neki az évnek, hogy minél több tornán, minél több mérkőzést szerettem volna játszani… Úgy gondoltuk az edzőmmel, hogy közelebb juthatok a top ötvenhez, mivel kevés volt a megvédendő pontom. Így nehéz lesz, hiszen tavaly a legtöbbet nyáron szereztem.

– És most?
– Sok meccsre lesz szükség, hogy a magabiztosságomat visszaszerezzem a pályán. Lehet, hogy „csak” három hónap kiesésről van szó, de kelleni fog egy kis idő, hogy a ritmus visszajöjjön, főként a nagyobb versenyeken. Az is fontos, hogy ne sérüljek le megint, aztán ha jól alakulnak a dolgok, akkor talán ranglistacélt is ki tudunk majd tűzni.

– Említette a Billie Jean King-kupa antalyai selejtezőjét. Ha most nem is, a rájátszáson már gondolom szeretne ott lenni. Hogyan látja a csapat feljutási esélyeit?
– Találkoztam a lányokkal itt, Miamiban is, és azt gondolom nagyon jó csapatunk van. Így is ott lesz két top százas játékos Gálfi Dalma és Bondár Anna személyében, ráadásul Jani Réka sincs messze tőle. Szabanin Natália és Tóth Amarissa két feltörekvő teniszező, akik szintén jól játszanak – én úgy gondolom, meg tudják csinálni a lányok. Követni fogom a mérkőzéseket, remélem, sikerül a kvalifikáció. Az összhang megvan, jó rá az esély!