„Ez volt életem legjobb négy hónapja.”

Novak Djokovics miami tornagyőzelme után tett kijelentésével még úgy is nehéz vitatkozni, hogy reflektorfénybe kerülése előtti tizenvalahány évéről nem sokat tudunk. A szerb teniszező ugyanis élete legjobb formájában van, amit sok kollégájával ellentétben nem hangzatos nyilatkozatokkal, hanem eredményeivel bizonyít. Már áprilist írunk, és még mindig veretlen 2011-ben, pedig nem lazsált. Huszonnégy meccset játszott már a világ különböző pontjain, és veretlenségének köszönhetően négy trófeát is begyűjtött. Nem is akármilyeneket.

A kezdő lökést a januári Australian Open megnyerése adta meg. Melbourne-t követően pedig bevette Dubait, Indian Wellst és Miamit is, úgy, hogy közben Roger Federert háromszor, Rafael Nadalt pedig kétszer is legyőzte, vagyis a szerencsés sorsolásra sem foghatjuk az idei tündöklést.

Djokovics villámrajtjának okait kutatva talán érdemes az elmúlt évhez visszakanyarodni. Nem kell messzire, csak a december elején megnyert Davis-kupa-döntőig.

A profi játékosok között hazafiasságát talán mindenkinél jobban hirdető Nole számára pályafutása talán legnagyobb sikerét jelentette, hogy honfitársaival és barátaival Szerbia első trófeáját szerezték meg.

Tökéletes idénykezdete és kéttucatnyi megnyert meccse is csak a vonatkozó örökrangsor harmadik helyéhez elegendő. Az előzés azonban csak idő kérdése…

1984 – JOHN MCENROE – 39 GYŐZELEM

Az amerikai fenegyerek az Open Era legjobb idény eleji sorozatát hozta össze huszonhét évvel ezelőtt. Hat tornagyőzelemmel indította az évet, miközben a Davis-kupában és a csapat-világbajnokságon is nyerte meccseit, így harminckilenc sikerrel a tarsolyában várhatta a Roland Garros döntőjét, amelyben Ivan Lendl volt az ellenfele.

A legnagyobb rivális elleni csatának Big Mac számára győzelmi sorozata tovább nyújtásánál nagyobb tétje is volt, hiszen élete első Grand Slam-trófeáját szerezhette (volna) meg a francia fővárosban. Az első két szett jól is alakult számára, úgy tűnt, hogy újabb sima sikerrel ér fel a csúcsra, azonban a halk szavú cseh robbantott, és óriási csatában fordított – végül 3:6, 2:6, 6:4, 7:5, 7:5-re nyert.

McEnroe ekkor, huszonöt évesen még nem sejthette, hogy ezzel örökre elszalasztotta a párizsi győzelem lehetőségét, ugyanis soha többet nem jutott döntőbe. Bár pályafutása legjobb idénye kiteljesedésének ez a fiaskó sem szabott gátat, az amerikai ezt követően összesen 40 győzelmet aratott, és csak kétszer kapott ki, s megnyerte Wimbledont és a US Opent.

1986 – IVAN LENDL – 26 GYŐZELEM

Éppen Rettegett Ivan volt, aki két évvel később megpróbálta felülmúlni McEnroe rekordját, azonban a nagy számok törvényének megfelelően ő is belebotlott egy korszakos zsenibe.

Március legvégéig minden ment, mint a karikacsapás, akkor azonban a chicagói ATP-torna fináléjában bizonyos Boris Becker került az útjába.

Az akkor még csak 18 és fél éves német 7:6, 6:3-mal küldte haza Lendlt, s ezzel megszerezte pályafutása első fedett pályás trófeáját. Néhány hónappal később pedig már egy fontosabb fináléban, Wimbledonban ismételte meg ugyanezt az akkor a világranglistát vezető cseh kiválóság ellen.

FEDERER ÉS NADAL MINDIG MEGBOTLIK VALAHOL

Ahhoz, hogy valaki olyan idény eleji sorozatot építsen, mint most Novak Djokovics, elengedhetetlen az Australian Open-trófea megszerzése (anélkül nem is „érvényes” a széria). Az utóbbi években Roger Federer négyszer (2004, 2006, 2007, 2010) is megfelelt ennek a kritériumnak, azonban később valahol mindig megoldhatatlan feladatba ütközött. 2006-os csúcsévében volt talán a legnagyobb esélye lendli magasságokba eljutni, azonban Rafael Nadal már akkor is megpróbált minél több borsot törni az orra alá, és nem csak salakon.

A februári dubai ATP-torna fináléjában három játszmában tudta legyőzni örök riválisát, amivel az azóta is rekordot jelentő 56 kemény pályás sikert számláló Federer-szériát is lezárta. Az egyszeres Australian Open-győztes Nadal már 2009-es trófeáját megelőzően lemondhatott arról, hogy feliratkozzon a kora tavaszi királyok listájára, ugyanis a január eleji dohai tornán a negyeddöntőben megállították.

Vilas-király trónjától még „fényévekre” van Djokovics. Ha Novak Djokovics idei 24 győzelméhez hozzáadjuk a tavaly év végén megnyert két Davis-kupa-meccsét, a szerbet még akkor is húsz siker választja el az argentin Guillermo Vilas 34 éve fennálló rekordjától.

Az argentin játékost 1977 júliusa és szeptembere között senki sem tudta legyőzni, a különösen aktív Vilasnak egyhuzamban 46 mérkőzést sikerült megnyernie ebben az időszakban. Az aix-en-provence-i torna fináléjában a román Ilie Nastase elleni meccsen azonban visszaütött az iszonyatos nyár végi tempó és az argentinnak fel kellett adnia a meccset.

A KÖVETKEZŐ HETEKBEN MINDEN KIDERÜL

Ahhoz, hogy Novak Djokovics is hasonló magasságokba jusson, lassan el kellene indulnia valamelyik salakos tornán (Monte-Carlo után Barcelonát is kihagyja térdsérülése miatt), másrészt ott egyszer-kétszer le kellene győznie Rafael Nadalt.

Erre a világelső elmúlt heti (és általában a salakos) teljesítményét látva kevés az esély, még akkor is, ha legutóbbi két döntőjüket a szerb nyerte meg Indian Wellsben és Miamiban.

Nole várhatóan otthon kezdi meg salakos hadjáratát, a jövő hétfőn kezdődő belgrádi ATP 250-es tornán, amelyen a trófeát a nevezési lista alapján még akkor is odaadjuk neki előzetesen, ha az idén még nem láttuk a vörös borításon játszani.

Így számításaink szerint valószínűleg a jelenlegi huszonnégy mellé négy vagy öt győzelmet gyűjtve érkezik május elsején Madridba, ahol azonban szinte biztosan összeakad majd Nadallal. Ha ott nyer, a rá következő héten Rómában már egy elődöntővel is befoghatná McEnroe-t.

Ahhoz viszont, hogy Vilas győzelmi sorozatát is megdöntse, már a Roland Garroson is sokáig kell jutnia.

Persze mindez csak játék a számokkal, hiszen nem lehet tudni, hogy mennyire volt súlyos a sérülése (lehet, hogy csak jól jött egy kis extra pihenő), másrészt hiába iszonyatosan erősek a szerb idegei, szinte lehetetlen még hetekig tartani ezt a formát, és mindenféle körülményt kizárva mindenkit legyőzni.