A ventilátor-effektus

Huszti Szabolcs kritikus hangvételű leveléről az az általános, klasszikus mondás jut eszembe: ha valaki belesz...k a ventilátorba, a fekália mindenfelé fröcsög. A megállapítás ez esetben is igaz: a levélíró kiírta magát a válogatott keretből, maradhat a Zenitben, hogy az orosz csapatnál felépítse magát, ugyanakkor Egervári nem győzte hangsúlyozni, az esetet nem lehet a szőnyeg alá söpörni (Nemzeti Sport, szeptember 21.) – tehát a kapitány úgy érzi, van mit tisztába tennie a Telkiben táborozók előtt.

Az azóta eltelt időszakban aztán mindenki felállíthatta a maga verzióját, a helyzet annyiban módosult, hogy a kapitány nem hívta meg a középpályást a válogatott keretbe. Korábban erről egyértelműen nem volt szó, maga Egervári is úgy gondolta, az október 4-én kezdődő felkészülést az ügy megbeszélésével kezdik, akár Husztival, ám azóta a játékos tíz alkalommal nem reagált a szakvezető telefonhívására, ezzel betelt a pohár. Ha Egervári úgy gondolta, sohasem mossák le róla, hogy a kritika – és főleg annak kiszivárogtatása – miatt hagyja ki Husztit, a játékos segített azzal, hogy nem vette fel a telefont. Egervári egyébként hivatkozott arra, nem tartja korrektnek, hogy a futballista a négyszemközti beszélgetés részleteit nyilvánosságra hozta, mondván vannak olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a nagyközönségre, csak a csapatra. Ám semmi sem marad titokban.

De ne keverjük össze a szezont a fazonnal. Nem elsősorban Huszti tette a vérciki, hanem a levél tartalma. Jó lenne most azt írni, micsoda gazember ez a gyerek, csakhogy ez még akkor sem igaz, ha sokan próbálják összemosni a jelenlegi szituációt azzal, amikor Huszti 2007-ben a Várhidi-féle válogatottat hagyta ott. Az egészen más helyzet volt, az akkor legjobb formában lévő magyar futballistát nem akarta a kezdőcsapatba állítani a kapitány, s a középpályás otthagyta az edzőtábort. Ez alapvetően elítélendő, de nem mindenki reagál egyformán az őt ért sérelemre, persze lehet előhozakodni címeres mezzel és cserben hagyással.

De ha a levél a bűn, a kihagyás a bűnhődés, noha ez utóbbit mintegy 400 millió forintnyi éves jövedelem mellett nehéz értelmezni – bár az ellenkezője is igaz lehet, mert ezt a Huszti gyereket a nagy lóvé mellett az is érdekli, miért nem fér be a válogatottba. A beszélgetés levélbe öntése, s a nyilvánosság keresése felfogható egyfajta kétségbeesésnek is, noha sokan úgy vélik, menedzsere, Filipovics Vladan mondta tollba a levelet. Mondják, Lothar Matthäus kapitánysága idején nem csupán azért fordult meg cirka nyolcvan futballista a válogatottban, mert Lothar nem ismert szinte senkit, hanem azért is, mert nemcsak a futballistának (és menedzserének) származhatott abból haszna, hogy válogatott lett (nőtt a piaci értéke, ergo a menedzseri jutalék is), hanem – de ezt önökre bízom.

Ám jelen esetben mi értelme lenne Filipovics súgásának? Huszti 51-szeres válogatott, eladásához nem mérföldkő a válogatottság, de ha ez megtévesztené bármelyik érdeklődő klub szakembereit, ott a tény: Huszti a Zenitben alig játszik. Hogy manapság „kavarnak-e” a menedzserek? A Videoton tulajdonosa a magyar válogatottnál felbukkanó játékosügynököket említett (Nemzeti Sport, szeptember 15.), fontoskodásuk láttán az volt az érzése, nem is a kapitány, hanem „az ügynöksereg” állítja össze a válogatottat (mindez még a Koeman-érára vonatkozott). Nos, a NAC Bredához távozó volt Videoton-játékos, Horváth Gábor 4-szeres válogatott (mindannyiszor a Koeman-érában lépett pályára), menedzsere szintén Filipovics, de a védő azóta nem válogatott, amióta Hollandiában játszik. És játszik is, nem úgy, mint Huszti, akinek szakmai zsargonban fogalmazva, nincs meccsrutinja. (Lehet, hogy Horváth ismételt válogatottba állítására itthon nem bólint valaki?) A hazai legjobbak legalább játszanak, a külföldön légióskodók nem mindegyike, ez gyakran adu a „külföldiekkel” szemben. Ezt ráadásul próbálják vájt fülű szakmai érvként eladni, mondván a kintiekkel se megy jobban – de ennek a fordítottja is igaz, Lipták Zoltán, Lázár Pál és Elek Ákos sem garancia a sikerre. Hogy aztán Huszti jelezze, nem igazol azért a Videotonba, hogy válogatott legyen. A klubtulajnak persze szíve joga megvédeni a hazai tehetségeket, és nagyon remélem, hogy általában a módi ellen tiltakozott, nem csupán az zavarja, hogy eddig nem ő határozta meg a táncrendet, s élve a lehetőséggel, mostantól aktívabb lesz ezen a területen is.

De állítólag nem csak a menedzserek sündörögnek a csapat körül: Huszti állítása szerint a Videoton Stockholmban jelenlévő edzője, dr. Mezey György legalább annyira beleszól az összeállításba, mint azt a klubtulajdonos az ügynökökkel kapcsolatban vélte Koeman idejében. S valóban: a hazai bajnokságban rendszeresen játszó DVSC-középpályás, Czvitkovics Péter a jóslatnak megfelelően szóhoz jutott Moldova ellen (másodszor játszott a nemzeti csapatban).

Huszti talán még abban hibázott, hogy nem a vének tanácsának – amelynek Juhász Roland, Király Gábor, Hajnal Tamás, Gera Zoltán mellett ő is tagja – mondta el panaszait.

Az azóta eltelt időszakban aztán mindenki felállíthatta a maga verzióját, a helyzet annyiban módosult, hogy a kapitány nem hívta meg a középpályást a válogatott keretbe. Korábban erről egyértelműen nem volt szó, maga Egervári is úgy gondolta, az október 4-én kezdődő felkészülést az ügy megbeszélésével kezdik, akár Husztival, ám azóta a játékos tíz alkalommal nem reagált a szakvezető telefonhívására, ezzel betelt a pohár. Ha Egervári úgy gondolta, sohasem mossák le róla, hogy a kritika – és főleg annak kiszivárogtatása – miatt hagyja ki Husztit, a játékos segített azzal, hogy nem vette fel a telefont. Egervári egyébként hivatkozott arra, nem tartja korrektnek, hogy a futballista a négyszemközti beszélgetés részleteit nyilvánosságra hozta, mondván vannak olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a nagyközönségre, csak a csapatra. Ám semmi sem marad titokban.

De ne keverjük össze a szezont a fazonnal. Nem elsősorban Huszti tette a vérciki, hanem a levél tartalma. Jó lenne most azt írni, micsoda gazember ez a gyerek, csakhogy ez még akkor sem igaz, ha sokan próbálják összemosni a jelenlegi szituációt azzal, amikor Huszti 2007-ben a Várhidi-féle válogatottat hagyta ott. Az egészen más helyzet volt, az akkor legjobb formában lévő magyar futballistát nem akarta a kezdőcsapatba állítani a kapitány, s a középpályás otthagyta az edzőtábort. Ez alapvetően elítélendő, de nem mindenki reagál egyformán az őt ért sérelemre, persze lehet előhozakodni címeres mezzel és cserben hagyással.

De ha a levél a bűn, a kihagyás a bűnhődés, noha ez utóbbit mintegy 400 millió forintnyi éves jövedelem mellett nehéz értelmezni – bár az ellenkezője is igaz lehet, mert ezt a Huszti gyereket a nagy lóvé mellett az is érdekli, miért nem fér be a válogatottba. A beszélgetés levélbe öntése, s a nyilvánosság keresése felfogható egyfajta kétségbeesésnek is, noha sokan úgy vélik, menedzsere, Filipovics Vladan mondta tollba a levelet. Mondják, Lothar Matthäus kapitánysága idején nem csupán azért fordult meg cirka nyolcvan futballista a válogatottban, mert Lothar nem ismert szinte senkit, hanem azért is, mert nemcsak a futballistának (és menedzserének) származhatott abból haszna, hogy válogatott lett (nőtt a piaci értéke, ergo a menedzseri jutalék is), hanem – de ezt önökre bízom.

Ám jelen esetben mi értelme lenne Filipovics súgásának? Huszti 51-szeres válogatott, eladásához nem mérföldkő a válogatottság, de ha ez megtévesztené bármelyik érdeklődő klub szakembereit, ott a tény: Huszti a Zenitben alig játszik. Hogy manapság „kavarnak-e” a menedzserek? A Videoton tulajdonosa a magyar válogatottnál felbukkanó játékosügynököket említett (Nemzeti Sport, szeptember 15.), fontoskodásuk láttán az volt az érzése, nem is a kapitány, hanem „az ügynöksereg” állítja össze a válogatottat (mindez még a Koeman-érára vonatkozott). Nos, a NAC Bredához távozó volt Videoton-játékos, Horváth Gábor 4-szeres válogatott (mindannyiszor a Koeman-érában lépett pályára), menedzsere szintén Filipovics, de a védő azóta nem válogatott, amióta Hollandiában játszik. És játszik is, nem úgy, mint Huszti, akinek szakmai zsargonban fogalmazva, nincs meccsrutinja. (Lehet, hogy Horváth ismételt válogatottba állítására itthon nem bólint valaki?) A hazai legjobbak legalább játszanak, a külföldön légióskodók nem mindegyike, ez gyakran adu a „külföldiekkel” szemben. Ezt ráadásul próbálják vájt fülű szakmai érvként eladni, mondván a kintiekkel se megy jobban – de ennek a fordítottja is igaz, Lipták Zoltán, Lázár Pál és Elek Ákos sem garancia a sikerre. Hogy aztán Huszti jelezze, nem igazol azért a Videotonba, hogy válogatott legyen. A klubtulajnak persze szíve joga megvédeni a hazai tehetségeket, és nagyon remélem, hogy általában a módi ellen tiltakozott, nem csupán az zavarja, hogy eddig nem ő határozta meg a táncrendet, s élve a lehetőséggel, mostantól aktívabb lesz ezen a területen is.

De állítólag nem csak a menedzserek sündörögnek a csapat körül: Huszti állítása szerint a Videoton Stockholmban jelenlévő edzője, dr. Mezey György legalább annyira beleszól az összeállításba, mint azt a klubtulajdonos az ügynökökkel kapcsolatban vélte Koeman idejében. S valóban: a hazai bajnokságban rendszeresen játszó DVSC-középpályás, Czvitkovics Péter a jóslatnak megfelelően szóhoz jutott Moldova ellen (másodszor játszott a nemzeti csapatban).

Huszti talán még abban hibázott, hogy nem a vének tanácsának – amelynek Juhász Roland, Király Gábor, Hajnal Tamás, Gera Zoltán mellett ő is tagja – mondta el panaszait.

Az ötfős különítmény szavazta meg egyébként 3:2 arányban Gera csapatkapitányságát, s egyszerűen kikövetkeztethető, ha Juhász, valamint Gera nem magára voksolt, Huszti Juhászra, a többiek „Gerzsonra” szavaztak. Ha Huszti helyett diplomatikusan fogalmazunk, akkor a Zenit-játékos túldimenzionáltnak érzi Gera közösségformáló erejét a válogatottnál. Lévén csapatsportról szó, nézzük a társak véleményét is. Juhász egyértelműen kiállt Huszti mellett „mindenben egyetértek Szabolccsal”, Király úgy fogalmazott: „azt hiszem, tudom, értem, miről beszél Huszti Szabolcs”. (Nemzeti Sport, szeptember 10.). Szélesi Zoltán a legutóbbi kerethirdetés után adott hangot véleményének, mondván azt követően, hogy Egervári megnyugtatta, hosszú távon számít rá, nem érti, hogy akkor sem kap helyet, ha Lázár Palika, akinek NB I-es rutinja sincs, sárga lapok miatt nem játszhat. (Blikk, szeptember 30.) „Úgy ítélem meg, jelen pillanatban a keretben helyet kapók alkalmasak a feladatok megoldására”, reagált szokványos válasszal ugyanott Egervári, akiről egyre inkább úgy tűnik, amolyan védőernyőként került a nemzeti csapat élére. Tekintélye, szakmai múltja miatt kikezdhetetlen, s ez mintha azt sugallná, hogy aki a válogatottat kritizálni meri, az a személyét támadja, s ez fordítva még inkább igaz. „Most türelem kell az együttesnek, ne zavarjuk meg a csapatépítést” – hallom Marseille (1969) óta az egyre üresebben hangzó szlogent az aktuális kapitányoktól, s persze mindig jó kezekbe kerül a csapat. Ezek után mellbevágó, hogy „Egervári túl langyos” (Népszava, szeptember 22.), azaz Erwin Koeman idejében pörgősebbek voltak az edzések.

Erre persze lehet azt mondani, hogy a felkészülés mást igényel, meg különböző emberek, különböző módszerek, de ezek a mai futballista-céhlegények több külföldi szakember keze alatt dolgoztak, dolgoznak, látják a különbséget, véleményüknek lehet alapja.

Ami talán nagyobb baj, hogy a felkészülés során egymásnak is odatettek a srácok, Lázárt lekönyökölték, Koman Vladimirt megrúgták – bár ezt az érintettek tagadták. De a problémamegoldás általában akkor terelődik erre a síkra, ha a közösségben kialakult hierarchiát kívülről, mesterségesen akarják megváltoztatni. Kifelé persze azt kell kommunikálni, hogy az öregek nem akarják maguk közé engedni a feltörekvő fiatalokat...

A játékosok név nélkül azt is elmondták, a keretnél mesterségesen „happy” a hangulat. Természetesen kifelé ezt kell sugallni, elvégre minden megváltozott. Ebbe a látszatidillbe csinált bele Huszti Szabolcs. Enélkül sohasem tudtuk volna meg, milyen a helyzet. Közel egy hónapja legalább tudjuk. Egervári mondja (Nemzeti Sport, szeptember 13.): „Huszti azt írja, többek gondja, ami az övé, ezért választ kell adnom néhány kérdésre, amire természetesen kész vagyok. Ha legközelebb találkozunk a játékosokkal, ez lesz az első napirendi pont.”

Nosza, itt a lehetőség!

Thury Gábor