Tokió 2020: Vas Kata Blankának még szoknia kell, hogy sztár lett

Nem szokványos teljesítményhez nem szokványos fogadtatás dukál. Vas Kata Blanka a magyar olimpiai csapat eddigi legnagyobb és legkellemesebb meglepetését szállította Tokióból: 19 esztendős újonc bringásunk a mezőny legfiatalabb tagjaként sporttörténelmi negyedik helyet szerzett a nők hegyikerékpáros-versenyében – csak a három sportági nagyágyú, a dobogót a svájciaknak kisajátító Jolanda Neff, Sina Frei, Linda Indergand trió tudott előtte beérni. De ha lett volna még egy kör, lehet, ők sem...

Azok a sportágkedvelők, akik az elmúlt években figyelemmel követték az egyebek mellett U23-as vb-ezüst- és -bronzérmes hölgy meredek fejlődési ívét, sejthették, hogy benne van a nagy eredmény, de ez alighanem mindenki várakozását felülmúlta – még saját magáét is.

Vas szenzációs eredményét követően néhány órával úgy fogalmazott, egyelőre még nem is igen fogta fel tette jelentőségét, csak onnan sejti, hogy megállás nélkül csörög a telefonja, és folyamatosan kapja az értesítéseket, megszámlálhatatlan gratuláló üzenetet. Hozzátette: talán majd néhány nap múlva, mire hazaérkezik, tudatosul benne ennek a sporttörténelmi negyedik helynek az értéke. Nos, csütörtök délután egy csapásra tudatosulhatott!

Vas Blanka másik hegyikerékpáros indulónkkal, a negyedik olimpiáján 38 évesen 32. helyen célba érő Parti Andrással együtt landolt kora délután a Liszt Ferenc repülőtéren, és arra, ami ott várta, láthatóan nem volt felkészülve ez a frissen érettségizett apró leány.

Kisebb tömeg verődött össze ugyanis a terminál várójában, magyar zászlókkal, tévéstábokkal, s amikor a fotocellás ajtó a kamerák kereszttüzében kinyílt, majd felharsant a „Szép volt, Blanka!”, a fotósok pedig megrohanták a családtagjai nyakába boruló lányt, szegény zavarában és megilletődöttségében a csomagjaival együtt kimenekült az épületből.

„Bocsánat, nekem ez még egy kicsit sok” – mentegetőzött utóbb odakint, már némi levegőhöz jutva – ezzel együtt mindenki személyesen is meggyőződhetett Valter Attila róla adott jellemzésének igazáról, jelesül, hogy Vas Blanka valóban „szerény, aranyos példakép.”
„Most már azért kezdem felfogni az eredményt, de ott, a versenyen volt olyan pillanat, amikor éppen a harmadik helyen tekertem, és egyszer csak bevillant, hogy úristen, mit keresek én itt... – emlékezett vissza Vas Blanka, aki a kezdeti izgatottsága után egyre jobban belejött a nyilatkozásba. – De aztán igyekeztem megnyugtatni magam, hogy igenis jó helyen vagyok – ez egyrészt működött, másrészt a végén kiderült, hogy valóban így van.”

A 19 esztendős versenyző, aki a magyar kerékpársport történetének legjobb helyezését szerezte Tokióban, utólag visszatekintve is megerősítette, hogy jó stratégiát választott a versenyre: „Fontos volt, hogy végig sikerült az eredeti taktikához ragaszkodni, hogy csak saját magammal foglalkoztam, nem másokat figyeltem, és a tempót is végig magam választottam meg. Ez végül kifizetődött.”

Legújabb bringás hősünk kiemelte, nagyon jólesett neki az a rengeteg szeretet és jó szó, amit a verseny helyszínén és azóta is kapott, ezek rengeteg motivációt adnak neki.  „Annyi üzenetet kaptam, hogy egyszerűen nem is volt esélyem mindre válaszolni, úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni a rengeteg szurkolást!” – mondta Vas, hozzátéve, két igazi sportági sztár, a férfiak újdonsült olimpiai bajnoka, a brit Tom Pidcock és a női aranyérmes, a svájci Jolanda Neff is személyesen gratulált neki a versenyt követően, ami ugyancsak rengeteget jelentett – miként idei Giro d'Italia-hősünk, Valter Attila nyilvános üzenete is, aki aranyos, szerény példaképként aposztrofálta.

Egyrészt igaza van – másrészt viszont jobb lesz, ha Vas Blanka hozzászokik a hatalmas médiaérdeklődéshez, hiszen ha 19 évesen ilyen eredményeket hoz, mi lesz itt később?!