Újratervezés – Lakner Gábor jegyzete

Az olimpiai program olyan, mint a számítógépek dinamikus IP-címe: mindig változik. Ez, mondjuk, nem feltétlenül baj, aligha hiányzik bárkinek az 1900-as párizsi játékokon bemutatkozó – és mindjárt el is köszönő – élőgalamb-lövészet (legalábbis az elején még élő...), vagy az 1912-es stockholmi olimpián kipróbált és azon nyomban elfeledett pisztolypárbaj, amely egyébként nem volt olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik, mert egymás helyett próbababákra lőttek a résztvevők.

Az már nagyobb baj, hogy Tokió és Párizs között félúton olyan versenyszámok vagy sportágak tűnnek el, amelyekben éppenséggel meglehetősen eredményesek voltak honfitársaink. Berecz Zsombor az utolsó esélyt ragadta meg, és lett ezüstérmes a vitorlázók leköszönő finn dingi hajóosztályában, valamint a kajakos Tótka Sándor is utoljára repesztett 200 méteren olimpián, mert ez is kikerül a programból – ő speciel arannyal búcsúzott a sprintszámtól.

És hát ott van Hárspataki Gábor, aki úgy ragadta meg az utolsó esélyét, hogy az neki konkrétan az első is volt egyben, a karate ugyanis Tokióban került műsorra a házigazda japánok kérésére, hogy aztán villámgyorsan le is kerüljön onnan. Három év múlva, a párizsi olimpián biztosan nem látunk karatét, aztán hogy mi lesz hét év múlva Los Angelesben, azt még senki sem tudja. Így pedig könnyen lehet, hogy az utolsó másodperces fejrúgásával elhíresült Hárspataki Gábor élete egyetlen olimpiáján nyert bronzérmet.

Egyébként a 25 éves sportoló szavatartó ember, ugyanis éveken át azt szajkózta, hogy nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott érmet nyerni. És ha már kijutott – mellesleg egy utolsó másodperces fejrúgással – meg is szerezte azt az érmet. Volt már ennek előzménye, nyert ő Európa-bajnoki ezüstöt és bronzot, állt a dobogó harmadik fokán Európai Játékokon is, de az olimpiai bronz­érem nyilván mindent visz.

Aggódni mindenesetre nem kell érte, mert a tokiói repülőről leszállva már arról beszélt, hogy például a világjátékokon még nem nyert érmet, meg különben is, két év múlva hazai világbajnokságot rendeznek, szóval nem fog unatkozni olimpia nélkül sem. De ha egyszer visszakerülne a programba a karate, akkor biztosan nekivág a kvalifikációnak, és ha már kvótát szerez... Na, akkor tudjuk mi következik.
Persze ha visszakerül valaha, és nem jut az élőgalamb-lövészet sorsára.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!