Valamennyi generáció képviselője tisztelgett Széchy Tamás emléke előtt: az első tanítványok, akik nagyszerű eredményeket hoztak – így Hargitay András és Verrasztó Zoltán –, illetve az utolsó, aki olimpiai aranyérmet nyert a keze alatt, Czene Attila, sőt a megemlékezésre eljött Egerszegi Krisztina is. Több olyan fiatal úszó szintén elhelyezett egy-egy virágot a síron, akik edzőik, szüleik révén viszi tovább a Széchy-örökséget, így Gyurta Dániel és a Verrasztó testvérek, Dávid és Evelyn is. És természetesen ott voltak az edzőkollégák, akik úgymond az ő köpenyéből bújtak elő.
Mindannyiuk nevében Hargitay András mondott szívhez szóló beszédet, melynek végén maga is elérzékenyült (a teljes szövegét lásd alább).
A Magyar Úszószövetség nevében Gyárfás Tamás elnök és Gyurta Dániel helyezett el koszorút a síremléken, majd Hargitay András kérésére az egybegyűltek elénekelték Széchy Tamás legkedvesebb dalát, a Himnuszt, mely oly sokszor szólt úszói győzelmei után Moszkvától Barcelonán át Atlantáig.