„Jelentem a kétkedőknek és a sajnálkozóknak, hogy talpra álltam, és remélem, az is jó hír, hogy talpon is fogok maradni. Egy ideig tényleg rosszul állt a szénám, sőt, tíz orvos közül kilenc valóban lemondóan nyilatkozott az állapotomról, de szerencsére akadt egy tizedik, aki a hónom alá nyúlt és meggyógyított. Dr. Pusztay Margitról van szó, a Szent János Kórház gasztroenterológiai osztályának adjunktusától. Életvitelt kellett változtatnom, diétába kezdenem és leadnom úgy tíz kilót. Magánügy, mégsem titkolom: három hónapja egy pohár sör sem ment le a torkomon. Minden bajával és gondjával együtt szeretem az életet, örülök annak, hogy van egy mellettem kitartó élettársam, és még legalább két olimpián, Rióban és Tokióban is szeretnék ott lenni” – mondta a jövőre 60 éves Széles Sándor a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.
„Tizenhét éve dolgozom együtt Gyurta Danival és még sok versenyzőtársával, és soha nem titkoltam, hogy van két remek és nagy elismerésnek örvendő segítőtársam is: Kovácshegyi Ferenc és Virth Balázs. Most és a nehezebb időkben is sok terhet vettek és vesznek le a vállamról, az edzéstervek megírása, az alapok lerakása azonban mindig az én reszortom volt.”
Széchy Tamás egykori versenyzője, majd később egyik adjutánsa akkor került a reflektorfénybe, amikor Gyurta Dániel még csak 15 évesen a 200 méteres mellúszásban – a világcsúcstartó amerikai Hansent megelőzve, illetve a japán Kitadzsimát megszorítva – olimpiai ezüstérmes lett. Azóta mind a kettőjükkel sok minden történt, Széles olykor a legélesebb kritikák kereszttűzébe is került.
„Jól vagyok, nincs baj a vérnyomásommal – ugye a százhat per ötven nem is olyan rossz? –, a pulzusom sem rohangál állandóan le- és felfelé, egyre jobban érzem magam a bőrömben. Végigcsináltam a srácokkal a hódmezővásárhelyi edzőtábort, és a bajnokság után ugyanott fogom folytatni a munkámat, egészen a világbajnokságig. Akkor viszont azt is szeretném bejelenti, hogy Kazanyba is elutazom, le is foglalták már a saját szobámat.”
Útitervére azért is térhetett ki a mesteredző, mert szerinte sokan bolhából csináltak elefántot, amikor az idei év elején orvosi tanácsra nem kísérte el Gyurtát és a többi versenyzőjét az amerikai edzőtáborba.
Nem titkolja: azokkal a – szerinte nem túl gyakori – kicsapongásokkal végleg fel kellett hagynia, amelyek 20-30 éves korában nem jelentettek problémát a számára. Később ez már nem volt mindig így, azt viszont senki sem vethette a szemére, hogy az edzésekről hiányzik, vagy a munkaképessége hanyatlani kezdett volna.
„Nem csodaszerekre volt szükségem, vagy szanatóriumi kezelésre, hanem az életmódom kiegyenesítésére. Ezzel lassan rendbe is lennék, de annak is örülhetek, hogy Dani a negyedik világbajnoki győzelmét célozhatja meg Kazanyban, Gergő, az öccse pedig – akiben mindig is én magam bíztam a legjobban – az ezerötszáz gyorson és a hosszútávúszásban is egyre csak felfelé tart. Nehéz, de nagyon eredményes évekre tekinthetek vissza. Úgy néz ki, hogy terveznem is bátran szabad.”