A rendszerváltozás után elterjedt frappáns aforizma mintájára – a szocializmus a kapitalizmusból a kapitalizmusba vezető legrögösebb út – egyesek azt gondolják az úszók tegnapi rendkívüli közgyűlése után, hogy a Bienerth-korszak sem volt más, mint a Gyárfás-érából a Gyárfás-érába vezető legrögösebb út. Mi magunk azonban nem osztjuk ezt a nézetet, hiszen ez egyrészt terhelt prekoncepció, másrészt tiszteletlenség lenne a sportág új elnökével, az olimpiai bajnok Wladár Sándorral szemben.
Váltani kellett, ez nem is lehet vitás. Hogy Bienerth Gusztáv mit akart a magyar úszósporttól és az tőle, valószínűleg örök rejtély marad. De együtt lehet élni vele, mert a megoldásnak mostantól semmiféle tétje, hozadéka nincs. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy Wladár bizonyára más irányba indul el, mint az elődje, mert regnálása nagyjából nyolc hónapja során nem is derült ki, Bienerth merre menne.
Az utódnak ellenben nem lehetnek, nem is lesznek navigációs problémái. Az úszósportból jött, de nem a víz alól, Moszkva 1980-as 200 hátas bajnoka a szárazföldön sem tűnt soha partra vetett halnak. Neki még Shane Tusup sem vághatja a szemébe, hogy számára senki, mert ezzel többek között éppen az olimpiai aranyérmet árazná be. Másrészt ma reggeltől szükségtelen és indokolatlan lenne eszelős újításokba fogni. A jó elnök persze nemcsak díszpinty, de általában elég, ha úgy cselekszik, mint a jó éjjeliőr; észrevétlen, csupán akkor nyomja meg a vészcsengőt vagy kapcsolja fel a reflektorokat, ha azt észleli, valahol a sötétség leple alatt nagy csúfság készülődik.
E pillanatban Wladár Gyárfáshoz fűződő viszonyát is értelmetlen méricskélni. Gyárfás Tamás huszonhárom évig állt a szövetség élén, és bár olykor szinte saját hitbizományként kezelte a hazai úszótársadalmat, közéleti szereplésének ez volt a legsikeresebb és legkevésbé vitatható terepe. Nem az a lényeg, hogy nemzetközi funkciói miatt amúgy is megkerülhetetlen, hanem az, nincs is értelme kísérletezni a megkerülésével.
Úgyhogy kár is ezt az egészet túlragozni. Ha Gyárfás volt a tézis, Bienerth pedig az antitézis, az elnöki poszton most a szintézisnek kell következnie. Rá is férne erre a versenyeken roppant sikeres, de a szürke hétköznapokon olykor a paranoia és az önemésztés jeleit mutató sportágra.