Amikor dobban a szív – az úszó Eb utolsó napja

 

Éremesélyek az utolsó napon, de ebből vajon melyik válik valóra, és milyen színű lesz az érem? – bár az úszás mérhető sportág, az óra világosan mutatja, ki a jobb, láttunk már olyat, hogy valaki a világranglista első helyéről sem képes behúzni egy versenyt, és olyat is, hogy másvalaki meg téthelyzetben dob egy nagyot.

De vajon melyik esély jön be? Ki lesz képes a mieink közül valóra is váltani azt?

És igen, óhatatlanul akad(nak) olyan(ok), aki(k)nek az ember árnyalatnyival jobban szurkol – és éppen ezért kerül furcsa, nagyon furcsa helyzetbe itt, Glasgow-ban az úszó Európa-bajnokság záró napján, merthogy csütörtökön tulajdonképpen minden döntős magyar közel áll a szívéhez. Ki ezért, ki azért, de mindegyiknek szurkol.

Amikor másként dobban a szív

Mert nincs azon szégyellnivaló, hogy kicsit másként dobban a szív, amikor a hangosbemondó egy döntő előtt azt üvölti a mikrofonba, hogy „Cseh László, Magyarország!".

Megannyi közös emlék, elrontott futamok és feltámadások, érmek és érmek: egyet kiválasztani ezek közül lehetetlen, a halmaz, az a nagy hátizsák, amelyet Laci cipel a hátán, tényleg rengeteg mindent rejt.

S ha a nagy ikon mellett még ott egy másik magyar, kis országunk új kedvence, Milák Kristóf is a rajtnál, persze hogy elszabadul a fantáziája – és száz pillangón rögvest két érmet vizionál. Köztük egy aranyat is...

Hogy aztán alig egy perccel később konstatálja, hogy ebből bizony ezúttal semmi sem lett.

„Ez sz.r volt, ez az első megjegyzésem, a második az, hogy nem tudom, mi történt. Jobbra számítottam, érzésre is jobb volt. Fogalmam sincs, mit rontottam el – ezek a negyedik helyen végző Milák Kristóf szavai, akit persze ilyenkor az ember megpróbál vigasztalni, hiszen a 200 pillangó aranyérme miatt mégis csak jó Eb-t zárt a 18 éves úszó. – Ja, fogjuk rá..."

Cseh László nem fogja senkire és semmire ezt a versenyt és a 100 pillangó nyolcadik helyét, inkább a megoldásokat keresi rögvest: „A második ötven nem ment olyan jól, mint szerettem volna, a fal sem jött ki jól. Azt éreztem, nem tudok megindulni a végén. Ez van, így sikerült, innen kell továbblépnem, és ehhez érzek magamban elég erőt.

„Senki sem veheti el tőlem!"

Hogy Burián Katalin honnan merített erőt akkor, amikor a riói olimpiára utazó csapatból az utolsó pillanatban kikerült, azt elképzelni sem tudjuk.

Burián 2016 májusában a londoni kontinensviadalon beúszta magát a csapatba, majd bő egy hónappal később a hírhedt „nyúllal" történő csúcskísérlet miatt gyorsan kipottyan onnan: Rióba György Réka utazott.

Akkor Burián nagyon kiborult, sokáig harcolt is az igazáért, utána viszont összeszorította a fogát: edzőt és várost váltott, Törös Károly és Kecskemét után Plagányi Zsolt és Eger lett a kiválasztott, pontosabban Törökbálint, hiszen az egri klub egyik része a Pest megyei városban készül. Kata is. És milyen remekül!

Már a 200 hát középdöntőjében hatalmas egyéni rekordot úszott, ezt aztán a csütörtöki fináléban még tovább faragja – a bronzérem után pedig?

Sír. Nagyon. És előtörnek belőle a sérelmek is.

„Ezt már senki sem veheti el tőlem. Az a Rio előtti történet szerepet játszik ebben a sikerben: ott nagyon padlóra küldtek, és még meg is rugdostak kicsit a földön, biztos, ami biztos – mondja Burián sírva. – De akik azt megcsinálták velem, azoknak is köszönhetem, hogy most itt vagyok, mert borzasztóan erős lettem. Azért jó darabig még nem ajánlanám, hogy elém kerüljenek, mondjuk, a következő olimpiáig. Oda ugyanis már idejében bebiztosítom a helyem: én szeretnék lenni az első számú hátúszó, még egyszer nem fordulhat elő az, ami két éve. Bár a jelenlegi vezetőség alatt ez amúgy sem fordulhatna elő, most sokkal jobb minden..."

Földhöz csapott úszósapka

Persze, a legjobb akkor minden, ha magyar úszó csap elsőként a célba, ha pedig ez Verrasztó Dávid, akkor az a bizonyos szív újfent hatalmasat dobban. Ez a fiú átment már annyi mindenen, volt üldöző és üldözött, szeretett és utált, kedves és mogorva, ittasan vezető és Európa-bajnoki aranyérmet szerző sorozatban harmadszor!

És most, amikor némiképp lazábban vett felkészülés után újfent ott ül Európa trónján 400 vegyesen, persze hogy kipattan a medencéből ott, a négyes pályánál, földhöz csapja az úszósapkáját, és kezét magasba emeli – ünnepelteti magát. De nem csak magát, aki ismeri, pontosan tudja, Dávid ennél sokkal nemesebb lelkű: kifut a magyar csapathoz, és sorban megölel mindenkit.

Nem lehet őt nem szeretni, tényleg nem...

De ha róla így vélekedünk, mint mondjunk Késely Ajnáról?

Ez a lány még mindig csak 16 éves, és innen, Glasgow-ból három érmet visz haza: kezdésként ezüstöt szerzett 800 gyorson, aztán ezerötszázon jött a bronz – a záró napon 400 gyorson meg egy újabb második hely. És nem búslakodik azon, hogy az olasz Simona Quadarella alig valamicskével volt csak gyorsabb...

„Álmom volt a három érem, vagy ha nem három, mondjuk, egy, és mondjuk, négyszáz gyorson, az volt a legreálisabb, hiszen ez a fő számom, és ennek is örülök a legjobban. Amikor becsaptam a célba, és megláttam, hogy második vagyok, csak boldogságot éreztem!" – ilyen hét nap után Késely Ajna – aki elmondta: úgy ejtjük a nevét, ahogyan leírjuk – nem is érezhet másként.

EURÓPA-BAJNOKSÁG, GLASGOW
7. VERSENYNAP
Délutáni program(Tv: M4 Sport, Eurosport1 – 17.30-tól)
13.30: férfi 10 km-es hosszútávúszás, döntő: 1. Ferry Weertman (holland) 1:49:28.2, 2. Rasovszky Kristóf 1:49.28.2, 3. Rob Muffels (német) 1:49:33.7, …14. Székelyi Dániel 1:49:53.3, Huszti Dávid feladta a versenyt
17.45: női 50 m pillangó, döntő: 1. Sarah Sjöström (svéd) 25.16, 2. Emile Beckmann (dán) 25.72, 3. Kimberly Buys (belga) 25.74
17.50: férfi 50 m gyors, döntő: 1. Benjamin Proud (brit) 21.34, 2. Kristan Golomejev (görög) 21.44, 3. Andrea Vergani (olasz) 21.68
17.55: női 50 m mell, döntő: 1. Julija Jefimova (orosz) 29.81, 2. Imogen Clark (brit) 30.34, 3. Artianna Castiglioni (olasz) 30.41
18.00: férfi 100 m pillangó, döntő: 1. Piero Codia (olasz), 50.64, 2. Mehdy Metella (francia) 51.24, 3. James Guy (brit) 51.42, 4. Milák Kristóf 51.51... 8. Cseh László 51.84
18.20: női 200 m hát, döntő: 1 Margherita Panziera (olasz) 2:06.18, 2. Darija Usztyinova (orosz) 2:07.12, 3. Burián Katalin 2:07.43
18.27: férfi 400 m vegyes, döntő 1. Verrasztó Dávid 4:10.65, 2. Max Litchfield (brit) 4:11.00, 3. Joan Luis Pons (spanyol) 4:14.26
18.50: női 400 m gyors, döntő: 1. Simona Quadarella (olasz) 4:03. 35, 2. Késely Ajna 4:03.57, 3. Holly Hibbott (brit) 4:05.01
18.58: férfi 4x100 m vegyesváltó, döntő: 1. Nagy Britannia 3:30.44, 2. Oroszország 3:32.03, 3. Németország 3:33:52. 5. Magyarország 3:34.24
19.07: női 4x100 m vegyesváltó, döntő: 1. Oroszország 3:54.22, 2. Dánia 3:56.69, 3. Nagy Britannia 3:56.91, ... 8. Magyarország 4:04.58