Vizes vb: Ezzel, ami történt, nem tudok mit kezdeni – Gyurta

– Volt már ilyen valaha a pályafutása során?
– Soha.

– Edzésen sem?
– Ott sem. Van egy gyógyszer, amit minden reggel szedek, illetve ha bármi probléma van, akkor ott van a légzéskönnyítő fúvókám. De azt nyilván nem lehetett volna odaadni. Meg kint sem volt, hiszen eszünkbe sem jutott, hogy esetleg szükség lehet rá.

– Jelzett a szervezete esetleg korábban a versenyen, vagy villámcsapásként jött?
– Semmi bajt nem éreztem. Minden úgy alakult, ahogy szerettem volna, egy ideig mentem a többiekkel, aztán a terveknek megfelelően elindultam, hiszen kiválóan sikerült a felkészülés, jó erőben vagyok. És úgy is ment az úszás, mint az álom, tényleg.

– Nem lehet, hogy túlpörgette magát, hogy elég lett volna elmenni 30-40 másodperccel, nem majdnem másfél perccel? Itt fél perc előny is bőven elég lehet – gondolnám kívülállóként.
– Olyan tempót mentem, amilyet ideálisnak éreztem, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy túlfeszíteném a húrt. Az izomzatom jól bírta, nem hiszem, hogy az asztmás rohamot ez váltotta volna ki.

– Akkor? Esetleg a tüdejébe jutott vízpára? Rémesen hullámzott a víz, zuhogott az eső, hatalmas volt a szél – a balatoni vízi mentők rendszeresen szokták mondani, hogy ilyen viharos körülmények között ott kialakul egy alattomos páraréteg a víztükrön, amit nagyon veszélyes belélegezni.
– Ezt nem tudom, de nyilván nem zárható ki.

– És amikor ez történt, akkor elsötétült minden?
– Az utolsó előtti körben, az utolsó sárga fordító bójánál éreztem először, hogy most valami nem stimmel. Egyszer csak kifogytam a levegőből. A célig vezető egyenesen körülbelül nyolcszor álltam meg. A mezőnyt vezető FINA-zászlós jet-skis egy idő után visszafordult, és kérdezte: „Minden rendben?” Nem tudtam neki válaszolni… Valahogy elvergődtem a pontonig, és mondtam Gegééknek (Gellért Gábor szövetségi kapitány), hogy nem kapok levegőt, és hogy nem fogom tudni leúszni az utolsó kört.

– Ez így is elég drámaian hangzik, de akkor miért indult neki mégis? Innentől ez ugyanis már nem a sporteredményről szólt, hanem adott esetben az életéről. Brutális időjárási viszonyok uralkodtak, csak egy pillanat, és elmerül a zuhogó esőben és a hullámokban. Ez meg sem fordult a fejében?
– Azért figyelnek minket bírók, vízi mentők. Az volt bennem, hogy egyetlen kör. És hogy hátha jobb lesz… Meg aztán nem tudom, miért, de akkor és ott a két nagyapámra gondoltam. Mindketten gyalogosan vánszorogtak haza a második világháborúban a frontról. Azt mondtam magamnak, ha ők megcsinálták, akkor nekem is végig kell csinálnom. De ettől még tény: ezen a versenyen az utolsó három kilométert gyakorlatilag normális levegővétel nélkül úsztam le.

– Így lett az 1:22-es előnyből 1:51-es hátrány és tizedik hely. Még nagyon friss, mégis, miként éli ezt meg?
– Hogy nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy ez történt velem. Egy egész év munkája ment a kukába. Remekül felkészültünk erre a versenyre, erre a távra, aki 22 kilométernél ennyivel vezet, az talán joggal mondhatja, hogy megfelelő erőben van. De ezzel, ami történt, nem tudok mit kezdeni. Pedig úgy tűnt, megérte, hogy megint kimentem Franciaországba edzeni. Hogy egy teljes éve távol vagyok a családomtól. Hogy egy teljes éve gyakorlatilag nem beszélgetek senkivel, leszámítva az uszodában váltott mondatokat a társakkal, az edzővel. Hogy megérte ez a rengeteg áldozat. És most mégis itt állok, és tudom, hogy ez megint ennyi volt. Hogy megint karnyújtásnyira volt egy érem, és mégsem lett az enyém. Nem úgy fest, hogy valami hatalmas szerencsém volna a sportban, ugye?

A Nemzeti Sportot a vizes vb-ről tudósítja: Csurka Gergely, Roska Emese Boglárka, Derencsényi István (Kvangdzsu), Kovács Erika (Budapest)

FINA VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, KVANGDZSU

NYÍLT VÍZI ÚSZÁS
25 KM, FÉRFIAK
1. Axel Reymond (Franciaország) 4:51:06.2 óra
2. Kirill Beljajev (Oroszország) 4:51:06.5
3. Alessio Occhipinti (Olaszország) 4:51:09.5
...10. GYURTA GERGELY 4:52:57.5
Rasovszky Kristóf feladta a versenyt.