Cseh László: Nem kell az olimpia mindenáron!

– Eltelt néhány hét a kvangdzsui világbajnokság óta. Látja már, hogy miként tovább?
– Valójában már a vébén kikristályosodott, mi is lehet a fő csapásirány, aztán ezt a múlt héten meg is beszéltük az edzőmmel, Plagányi Zsolttal.

– Az érzései diktálták, hogy merre tovább?
– Sokféle érzés munkálkodott bennem ebben a néhány hétben, és már Dél-Koreában is. A versenyen kifejezetten negatív gondolataim is akadtak, de már megtanultam, hogy nem szabad rögtön ugranom, változtatnom az első érzések, gondolatok alapján, hiszen ott, abban a helyzetben képtelenség objektíven gondolkodni – adnom kell magamnak mindig legalább egy-két napot arra, hogy lehiggadjak.

– Tényleg eszébe jutott Kvangdzsuban, hogy felszáll a repülőre, és hazajön?
– Ennél sokkal súlyosabb gondolataim támadtak: felvetődött bennem, hogy hagyom az egészet a francba. Örökre. Hiába csinálom keményen végig a felkészülést, a versenyeken gyengén muzsikálok, akkor mi értelme van az egésznek?! Talán most végre megértettük, mi nem működött eddig: megpróbáljuk más alapokra helyezni a felkészülést.

– Az edzőjével, Plagányi Zsolttal összhangban?
– Igen. Látom rajta, hogy ő is érzi, változtatni kell, de nem csak miattam. Mindenkinek szüksége van újabb és újabb pluszra, mindig kell valami más, hiszen mindenki jobb akar lenni, a változtatás az egész csapatot érinti.

– Még mindig érzi a csalódottságot a vébé kapcsán?
– Bennem van. Pedig még azt sem mondhatom, hogy a kvangdzsui úszásom olyan nagyon rossz lett volna, csak éppen nem világbajnoki úszás volt… Év közben megfelelt volna, jó lett volna tovább építkezni erre az úszásra, de egy nagy versenyen, mondjuk ki, az egy gyenge úszás volt.

– Nagyon megviselte? Túl sok ideje nincs egy világbajnokságon arra, hogy eméssze magát, hiszen Kvangdzsuban is három távon indult.
– Muszáj rögtön továbblépni, egyszerűen nincs más választás. De én mindig azt mondom, minden okkal történik, talán Kvangdzsu éppen azt tanította meg nekem, hogy változtatni kell. Aztán majd eldől, jó irányban mozdultunk-e el.

– Mindig azt mondja, azért csinálja még, mert szereti az úszást.
– És ez így is van! Azt viszont nem szeretem, ha állandóan rosszul érzem magam a versenyek miatt. Vajon érdemes azért mindennap annyit edzeni, hogy utána rossz érzésekkel térjek haza? És én erről a világbajnokságról úgy jöttem haza, hogy nem sikerült jól. Csakhogy ezen már nem tudok változtatni, így előretekintek.

– És akkor jöhet újra a kétszáz vegyes?
– Igen, ismét kedvet kaptam a kétszáz vegyeshez.

– A feje, a tisztánlátása mondatja ezt önnel, vagy a teste-lelke is így érez?
– A kettő együtt. De nem mondtam le a pillangóról sem, fogok versenyezni abban az úszásnemben is, csak nem görcsölök rá. Milák Kristóf fantasztikus világcsúcsot úszott kétszáz pillangón a vébén, ha tíz évvel fiatalabb lennék, azt mondanám, próbálkozzunk meg mi is ezzel, ám most nem érzem azt, hogy akár csak Kristóf idejéhez közelit tudnék produkálni. De nem adom fel, korábban sem volt ez jellemző rám, csupán átteszem a hangsúlyokat a felkészülés során máshová.

– Kétszáz vegyesen megvan az olimpiai A-szintje, vagyis biztos tagja a tokiói úszócsapatnak.
– Óvatosan bánnék ezzel a kijelentéssel! Majd a márciusi országos bajnokságon tisztul a kép: ott megnézzük, milyen eredményre vagyok képes, hogy megy a kétszáz vegyes, ha jók lesznek a tapasztalataink, jöhet az olimpia, ha nem, nem erőlködöm tovább. Nem akarok még egyszer közepes időeredményekkel nekivágni egy világversenynek: az elmúlt két évben úgy-ahogy ment az országos bajnokságon, és azt egy egyáltalán nem kiugró világverseny követte, én pedig a legjobbak között akarok lenni, másként nincs értelme az egésznek.

– Már meg ne haragudjon, de ugye tudja, hogy most sokan azt mondják: bolond ez a Cseh Laci, ha a biztos tokiói repülőjegyét veszni hagyja!
– Nem kell az olimpia mindenáron! Nem akarok mindenáron ott lenni! Vagy a világ legjobbjai között vagyok, és akkor megéri utazni, vagy nem létszükséglet az ottlétem…

– Vagyis csak a márciusi országos bajnokságig lát előre, egyelőre addig tervez?
– Igen. Minek ámítsam magam? Csak akkor érdemes az olimpiára utaznom, ha képes vagyok olyan teljesítményt nyújtani, amilyet elvárok magamtól. Kicsit meg is nyugtat, hogy ezt így eldöntöttem. Vannak ugyan még bennem kételyek, ha a következő versenyeken jól úszom, ezek talán eltűnnek, de az valóban megnyugtat valamelyest, hogy kijelöltem egy utat, és tudom, mik a lehetőségeim.

– És szerencsés is abban a tekintetben, hogy tud hová nyúlni.
– Igen, tudom variálni a számokat. Amikor elfáradtam a vegyesben, jöhetett a pillangó, most azt „használtam” el, így következhet újra a vegyes! Ezáltal új impulzusok érnek, de amire szükségem van még, az a sok versenyzés. A Nemzetközi Úszóliga sorozata nemsokára indul: október első hétvégéjén Indianapolisban lépek rajtkőre a Federica Pellegrini vezette olasz csapat tagjaként.