Úszás: Sokkal jobbak leszünk! – ígéri Kapás Boglárka edzője

– Visszazökkentek a normális kerékvágásba?
– Majdnem, hiszen hétfőn és csütörtökön két, kedden, szerdán, pénteken és szombaton egy edzésünk van, vagyis a szokásos tíz helyett csak nyolc – válaszolta Virth Balázs, Kapás Boglárka (Újpesti TE) edzője. – A mennyiség mellett a gyakorlások felépítésében is van egy kis csavar, hiszen miközben a fejlődés a cél, versenyről egyelőre nem tudunk, vagyis arra is figyelnünk kell, hogy megmaradjon a motiváció.

– Ez utóbbi talán a legnehezebb: a tanítványa hogy áll ezen a téren?
– Több úszón is látom, hogy kérdőjellel a fejében jön le az uszodába, Bogiban viszont meg sem fogalmazódik a „Minek?” kérdése, mert tudja, van egy plusz éve arra, hogy még tovább fejlődjön pillangón. Arról, hogy elhalasztják az olimpiát, már akkor is lehetett hallani, amikor a koronavírus-járvány felütötte a fejét Kínában, minket igazán az vágott fejbe, hogy elmaradt az országos bajnokság, hiszen a két thaiföldi edzőtáborban olyan szintre tornázta fel magát, hogy nemhogy az egy évvel azelőtti formájánál volt sokkal jobb állapotban, hanem a tavalyi kvangdzsui világbajnokság előttit is túlszárnyalta. Sokként ért minket, hogy nem lesz ob, amelyen megmutathatja, mit tud, de rögtön elmagyaráztam neki, hogy a halasztás nekünk kedvezhet, hiszen még jobb lehet. Megértette, elfogadta.

– Fel is dolgozták a történteket?
– Néha eszembe jut, máskor ki is mondom, nem hiszem el, hogy itt tartunk, hogy ez történik. Mindezt persze nem mutatom ki, de Bogi sem, pedig tudom, ő is így érez. De naponta erősítem benne, hogy sokkal jobbak leszünk, mint idén lettünk volna. Minden időszaknak megvan a maga feladata, ezúttal viszont jut idő az olyan ötletek kipróbálására is, amelyekre máskor nem. Kicsivel kevesebb méterrel, kevesebb szenvedéssel haladunk egyelőre, de úgy számolunk, hogy szeptemberben minden átcsap élesbe. Április végén kezdtük el a vizes edzéseket, négy hét telt el azóta, és a napokban tartunk egy közös edzést a Duna Arénában a többi úszóval, a nyolcadik hét végén ismét, a tizenharmadikon pedig már a versenyszituációt modellezzük – mindenki a saját számában indul. Utána Bogi kap három hét pihenőt, aztán belecsapunk!

– Addigra talán a versenyek kapcsán is tisztábban látunk.
– Ha lesz decemberben Abu-Dzabiban rövid pályás világbajnokság, előtte négy héttel minden bizonnyal lesz országos bajnokság is – azt szeretnénk, ha az nem huszonötös verseny lenne, hanem ötvenes medencében bonyolítanák le.

– Felkészült arra, hogy ebben a nehéz időszakban a mindig mosolygós, optimista Kapás Boglárkánál is jöhet mélypont?
– Tisztában vagyok vele, ezért is kezdtük ilyen lazán a felkészülést, és jelenleg még megtehetjük, hogy egy-egy rossz nap vagy éppen mélypont esetén engedünk az előírtakból. Résen vagyok.

– E tekintetben trenírozza saját magát is? Másként: az edző hogy viseli a kialakult helyzetet?
– Őszintén? Nem jól. Ilyenkor már az olimpiai ruhapróbára kellene menni – és nem! Az olimpia pedig még több mint egy év múlva lesz, arra, hogy egyáltalán meg sem tartják, nem is gondolok. Én is azt sajnálom, amit Bogi: hazajött Thaiföldről kirobbanó erőben és formában, és nem tudta kiúszni mindezt magából.

– Egyébként milyen a hangulat a Duna Arénában?
– Jó. Most már mindenki előrenéz, abban különbözünk, hogy mindenki kicsit másként képzeli el a felkészülést. Van, aki úgy véli, nem szabad kiengedni, más jobban szabadjára engedi a tanítványait, és olyan is akad, aki csak szinten tart – egy közös bennünk: mindenki azon gondolkozik, hogyan is kell és lehet ezt jól csinálni.