Úszás: Bernek Péter bejelentette visszavonulását

– Tényleg itt a vége?
– Igen, a testem jelzi, hogy elég volt – válaszolta Bernek Péter, a BVSC-Zugló rövid pályás világ- és Európa-bajnok úszója.

– Eleve úgy tervezte, hogy a tokiói olimpia után abbahagyja?
– Ha nem jött volna a sérülés az olimpia előtt, talán még egy-két évig maradok a vízben, és még Tokió után is elgondolkoztam azon, hogy folytatom a májusi világbajnokságig. Hagytam magamnak időt, hogy megérlelődjön bennem a döntés, sőt, még egy másik orvoshoz is elmentem a sérülésemmel, de azért az is jelzés volt számomra, hogy a nyaralás idején többször is éreztem, fáj a vállam.

– Tényleg néhány hónappal az olimpia előtt kezdte el érezni a fájdalmat a vállában?
– Nagyjából egyik pillanatról a másikra jelentkezett a fájdalom. Korábban ilyet csak akkor éreztem, amikor leálltam a versenyek után. Azért a húszévnyi élsport nem múlik el nyomtalanul – különösen a pályafutásom elejére nem mondható az, hogy ízületkímélő edzéseim voltak.

– Egy műtét nem segített volna?
– De, minden bizonnyal, csakhogy az operáció után kellett volna egy év ahhoz, hogy újra azon a szinten legyek, mint voltam, viszont jövőre már harmincéves leszek. Ráadásul számolnom kellett azzal is, hogy a műtét mégsem hozta volna teljesen helyre a vállamat – jobb a békesség, ez járt a fejemben, és mivel Tokióban életem legjobb idejét úsztam négyszáz vegyesen, nyugodt szívvel intek búcsút.

– Szomorúan teszi?
– Nem. Azt hittem, jobban elkeseredek, amikor kimondom az elhatározásomat, úgy gondoltam, hiányozni fog sok minden – aztán lehet, hogy idővel ez így is lesz, hiszen szerettem versenyezni, szerettem az adrenalint, de tényleg úgy vélem, ez volt a jó döntés. Akkor persze azért meghatódtam, amikor a BVSC-s edzőkkel beszéltem, olyan szépeket mondtak rólam...

– Úgy hírlik, marad az uszodában, csak éppen a vízből száll ki.
– Nem titok, hogy a parton képzelem el a jövőmet.

– Vagyis újfent két dudás lesz egy csárdában, hiszen felesége, a korábbi Európa-bajnoki úszó, Mutina Ágnes is edzőként dolgozik.
– Igen, de Ági gyerekekkel foglalkozik, én viszont valami egészen másban gondolkozom. Erről később szeretnék bővebben beszélni.

– Ha a pályafutását összegzi, nem érzi úgy, hogy több volt önben, mint ami megmutatkozott az eredményekben?
– Amilyen nyers tehetségem van az úszáshoz, még többet is kihoztam belőle.

– Mit jelent a nyers tehetség kitétel?
– Nem én úsztam legszebben a versenyeken... A szorgalmam, a munkabírásom megvolt, és más területeken is jó voltam. Mindent összevetve, szerintem a rövid pályás világbajnoki cím is több, mint amire számíthattam. Főleg, ha hozzáteszem, hogy huszonkét évesen a visszavonuláson gondolkoztam...

– Akkor váltott egyesületet és edzőt, ugye?
– Igen. Megtört emberként változtattam: a 2014-es Európa-bajnoki negyedik helyem után döntöttem Nagy Péter edző mellett, de akkor még az is kérdésként vetődött fel bennem, hogy vajon képes leszek később világversenyen döntőt úszni – aranyéremről nem is álmodtam! Nagyon sok mindent értem el Petivel, hiszen a rövid pályás vb-cím után kétszer rövid pályás Európa-bajnokságot is nyertem, országos csúcsokat úsztam, és a huszonötös medencében még egy vb-bronzot is begyűjtöttem. Tényleg nem lehetek elégedetlen.

– Mit kapott az úszástól?
– Nem fulladok meg a Balatonban... Komolyra fordítva: sok mindenre megtanított az évek során, ráadásul élveztem, hogy sportolók között nőhetek fel. Néha elcsodálkozom azon, hogy fiatalok sokasága az iskola után csak úgy elvan – nekem az úszás rendszert hozott az életembe, segített a koncentrációban, a stressz kezelésében és még nagyon sok mindenben.

– Az, hogy immár édesapa is, mennyiben volt hatással a döntésére?
– Biztosan „lökdösött” kicsit a visszavonulás felé, ám azt hiszem, ha nem lenne Milán, akkor is így döntöttem volna – legfeljebb valamivel hosszabb ideig gondolkoztam volna, mielőtt kimondom, hogy vége.