Úszás: Ezúttal nem érmekben gondolkozom – Sós Csaba

– Egy éven keresztül állandóan arról beszéltünk, hogy elhalasztották ezt a versenyt, majd azt. Már akkor is mondta, mivel egyiket sem törölték, eljön majd az időszak, amikor egymást követik a megméretések. Elértünk ehhez a szakaszhoz, hiszen jövő héten Kazanyban rendezik a rövid pályás kontinensviadalt, még decemberben sor kerül a világbajnokságra, jövőre pedig ötvenes medencében jön az Eb és vébé.
– A versenyek a felkészülés részét képezik, eljött végre ez az időszak, úgyhogy lehet menni, lehet versenyezni, tekintélyt szerezni, sikereket elérni, és ne legyünk álszentek: pénzt keresni – reagált a felvetésre Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya. – Hol halkabban, hol hangosabban, de én már jó ideje mondogatom Wladár Sándornak, a Magyar Úszószövetség elnökének és az elnökség tagjainak, hogy mindez nem lesz olcsó mulatság.

– Ez is az oka annak, hogy ha a kazanyi indulókat egyesével megöleli, akkor is hamar a sor végére ér?
– Nem erőltettük a nagyobb létszámú csapatot, ez tény, ám az elnökségi határozatunk is arról rendelkezik, hogy azok indulhatnak ezen az Európa-bajnokságon, akik az olimpián döntőt úsztak, és akik az ifjúsági Eb-n érmet szereztek. Két kivétel akad, az egyik Jakabos Zsuzsanna, aki remek formában van, valamint Szabó-Feltóthy Eszter, aki kétszáz háton rendelkezett olimpiai A-szinttel, ám nem tudott ott lenni Tokióban, mert volna nála két jobb magyar.

– Vagyis nem azért kapott több fiatal is helyet a csapatban, mert a „nagyok” közül többen nem vállalták az Eb-t?
– Évek óta bevett gyakorlat ez nálunk, a korosztályos Eb-n odaérni a dobogóra igenis nagy teljesítmény, hiszen már ott erős a konkurencia. Szeretném, ha a fiataljaink megértenék, miért is követel egyre többet tőlük az edzőjük, szeretném, ha éreznék, hogy van értelme a kemény munkának – emellett látni akarom, hogy pergőtűzben mire képesek.

– Megkerülhetetlen téma: Verrasztó Dávid nem kívánt megszólalni az edzőváltása kapcsán, ám kapitányként biztosan van véleménye arról, hogy a világbajnoki ezüstérmes visszatér korábbi mesteréhez, az Ausztriában dolgozó Fehérvári Balázshoz.
– Egyáltalán nem lepett meg Dávid döntése. Részint azért, mert Molnár Ákos megkeresett, és elmondta, hogy egészségügyi problémái miatt hosszabb pihenőre van szüksége, részint azért, mert Dávid azt az edzőt választotta, aki mellett igazán nagy úszóvá érett. Én is ezt léptem volna Dávid helyében, Fehérvári Balázsnak pedig jeleztem, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de haza fogom rángatni, mert egy ilyen kaliberű edzőnek Magyarországon kell dolgoznia!

– Mintha megsokasodtak volna a sportágban az edzőváltások, és itt az újabb talán: úgy hírlik, Szabó Szebasztián is becsukta az ajtót maga mögött Győrben, és Szegeden készül – egyedül.
– Állj, állj! Egyelőre annyit tudok mondani, hogy mivel Szabó Szebasztiánnak Szabadkán élnek a szerettei, nem igazán praktikus Győrben készülnie. Mivel Tokió után alig hagyott ki, és szinte állandóan versenyez, csak napokat tölt Magyarországon. Sprinter, a formában tartáshoz megvan a rutinja, egyedül is képes elvégezni az edzéseket.

– És mi a helyzet Lobanovszkij Maximmal? Vele kapcsolatban úgy két évvel ezelőtt még a tokiói érmet sem tartotta elképzelhetetlennek.
– Maximnak Gennagyij Tureckij egyik lánya a kedvese, azóta már felesége, így jó ideig az Alekszandr Popovot olimpiai győzelemig vezető edzővel készült – valóban eljátszottam a gondolattal, hogy Maxim odaérhet Tokióban a dobogóra, ezt mutatták az eredményei is. Csakhogy Tureckij tavaly augusztusban meghalt, Maxim pedig nehéz helyzetbe került. Jelenleg nem tagja a válogatottnak, de azonnal kinyitom előtte az ajtót, ha utoléri régi önmagát.

– Hosszú Katinka esetében is erre várunk?
– Katinka október elején kezdett el edzeni, nyilvánvalóan nincs még olyan állapotban, hogy elinduljon Kazanyban – nekem azt mondta, hogy a rövid pályás világbajnokságra viszont készül.

– És akkor itt az ellenpélda: Milák Kristóf minden versenyt vállal.
– Mondtam már, Kristóf fiatal csikó, hadd vágtázzon! Imád versenyezni, ezt mindenki láthatja, és amit ehhez én hozzátennék, az az, hogy versenyen még sohasem láttuk meginogni – gyerekkora óta ilyen ez a fiú.

– De rövid pályán is? Azért a huszonötös medencében ritkán tündökölünk.
– Ezzel sajnos egyet kell értenem, ám a tehetség nem száll ki csak úgy az emberből – akkor sem, ha több forduló van egy távon belül.

– Kicsit talányosan fogalmaz, legyünk konkrétabbak: mivel lenne elégedett a kazanyi rövid pályás Európa-bajnokság zárásakor?
– Akkor én meg nagyon őszinte leszek: fogalmam sincs... Máskor ennél jóval határozottabb vagyok, de egyfelől olimpia után vagyunk, kérdés, milyen lesz a mezőny Kazanyban, másfelől vissza a felvetéséhez: valóban el vagyunk maradva a világtól rövid pályán, a fordulóink gyengébbek az átlagnál, de itt a jó alkalom a gyakorlásra! Ezúttal nem érmekben gondolkozom, inkább a hiányosságainkra figyelek majd Kazanyban.