Úszás: Ekkora plusz motivációt még nem tapasztaltam – Szabó Szebasztián

Kívülállóként úgy érezheti az ember, a 26 esztendős versenyző 2021-ben érkezett meg igazán a magyar úszóelitbe. Májusban a budapesti rövid pályás Európa-bajnokságon 50 méter pillangón lett arany érmes, Tokióban a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként úszhatott olimpiai döntőt, majd novemberben a kazanyi Eb-n három újabb arany és egy világcsúcs lett a jussa.

„Az első fél évben eléggé szenvedtem. Semmi sem sikerült úgy, ahogyan akartuk. Bármennyire is jól készültem, a versenyen nem ment jól. Ugyanakkor tudtam, ha töretlenül folytatom a munkát, annak meglesz az eredménye. És így is lett. A végén tényleg jött pár nagyon jó és számomra fontos eredmény” – tekintett vissza a Prémium Média által idézett, Zentán nevelkedett úszó. Mint mondja, összességében a kazanyi kontinensviadal volt a kedvence, „ott tényleg összeállt minden, úgy, ahogy terveztük: három úszás, három Európa-bajnoki cím!”

A fukuokai világbajnokság körüli kérdőjelek komoly bizonytalanságot szülhettek volna Szabóék felkészülésében, de az úszó igyekezett csak magára koncentrálni. Végül úgy alakult, hogy a csúcsformára 2022 júniusában lehet szüksége: a Japánból Magyarországra, Budapestre áthelyezett vizes világbajnokságot ekkor rendezik majd.

„Azzal foglalkoztam csak, amit tudtam is irányítani, ez pedig az, hogy rendesen, keményen végigcsinálom az edzéstervet, amit előírtak számomra. A legjobb formában akartam lenni akkor, amikor szükség van rá. (...) Az a tapasztalatom, hogy az úszók nagyon szeretik a Duna Arénát, különösképpen a magyar úszók. Ekkora plusz motivációt, ilyen hangulatot még nem tapasztaltam, nem láttam soha, mint itt, pedig nagyon sok helyen versenyeztem már. Úgyhogy nagyon várom már a vb-t.”

Szabó 2019 óta versenyez magyar színekben, amit azóta is nagyon jó döntésnek tart.

„Boldog vagyok. Nem tudom, hogy ez azért van-e így, mert alapból ilyen típus vagyok, de tényleg azt érzem, mintha nem is kellett volna beilleszkednem, nagyon gyorsan és egyszerűen ment minden. Lehet azért is ment ilyen könnyen, mert a válogatott csapattársak többségét már ismertem korábbról” – tekintett vissza.