Ez így rendben! – N. Pál József publicisztikája

Százéves az úszó Európa-bajnokság (magyar ötletre Budapest rendezte az elsőt 1926 augusztusában), de hogy szebb centenáriumot nem kívánhattunk, nekem nyilvánvaló. Nem az aranyak (négy a medencében), s nem az érmek (tíz) számára gondolok. Ebből volt több (aranyból tíz is a 2016-os vagy a 2024-es „kicsi”, olimpiai évben rendezett kontinensviadalon például, igaz, az abszolút rekord – 1954-ben nyolc tizenhárom számból! – meghaladhatatlan marad), ám ezek minőségére, s főleg a csapat szereplésének magas „átlagára” igen. Lehet hiányérzetem (mindig volt, lesz), de azt mondom: ez így – egy „nagy”, mindenki által komolyan vett Európa-bajnokságon – nagyon rendben van!

Tizenhárom országos (az egyik „beállítás”), úgy húsz egyéni rekord született, s bár régi óhajom – a csapat fele ússzon egyéni csúcsot – most sem teljesült (hisz Kós, Milák, Sárkány négy-négy ilyet gyártott egymaga!), szinte csak az öröm hangján szeretnék szólni most.

Először mégis a hiányról. Ábrahám Minna és Pádár Nikolett „robbanására” – 1:55-tel kezdődő idő 200 gyorson – vagy három éve várok, s nem jön el. Tudom, ujjsérülés emitt, egyéb gondok amott – „belső” információm nincs –, de hát „felnőttek”, elütötték a húszat, ám hiába ábrándozom. Milyen 4x200-as váltó lenne az ő 1:54–1:55-ös „repülő” idejükkel! (Mindazonáltal: a mostani ezüst torokszorító volt – a 7:49.09-nél csak a 2009-es „cápadresszes” gárda ment jobbat eddig –, Ugrai Panna 1:56.00-ja meg hősi tett.)

A csapat női része – a váltó kivételével – nem hozott érmet ugyan, ám a 2024-ben többeknek csodát ígérő, aztán letörni látszó Jackl Vivien kitartása örvendetes volt, tizenhat perc alatti 1500-a meg biztató. Megvallom: a két évvel ezelőtti 400 vegyes 4:34.96-ja nem ereszt, e távon remélek tőle jelentősebbet makacsul továbbra is, így véleményem az esztendővel korábbihoz képest nem változott. Javuljon a mellúszása végre, mert 1:23 körüli részidővel már jó harminc éve sem lehetett érdemben semmit kezdeni. (Egerszegi – neki is „lyukas” száma volt – 1:20.82-t ment Barcelonában!)

A „férfirészleg” nekem nagy meglepetése Márton Richárd 200 pillangós egyéni csúcsa(i) és ezüstje volt. Későn úszta a szintidőt, s gondoltam, ideje (1:55.51) az Eb-n ennél – számos, a szintet utolsó pillanatban elérő versenyzőtársáéhoz hasonlóan – gyengébb lesz. Nem így történt, érett úszással lett Marchand mögött második, s tette eszembe idézett valamit. A 4x200-as gyorsváltóban úszott 1:46.4-et egyszer, s ha e számban is javul (s ha néhány „föltétel” teljesül még), igen izmos lehet az a staféta is.

Sárkány Zalán érmeinek, s főleg 1500-as rekordjának örvendtem, s eredményeiben a rövid pályán mutatott remények valóra váltását látom elsősorban. Pápai Olivér „bejelentkezésére” számítottam, de ekkora durranásra – a 400 gyorson 3:44-gyel kezdődő csúccsal szerzett ezüstéremre – nem! Mondanám: aki tizenhéthez közelítve – kihagyások után – ilyen javulásokra képes szinte versenyről versenyre, attól – s hadd ne soroljak „példaneveket” – nem akármilyen pályafutás várható. Vigyázzunk reá, mert ama reménybeli 4x200-as váltónak is nagy ászává lehet ő.

Tisztelet Németh Nándornak az egy napot élt csúcsáért (47.44), meg amit a váltódiadalhoz hozzátett, s remélem, nagy injekció ez a neki rég járó, igazán rangos aranyérem. („Kevésbé rangos” a 2022-es 4x200-zal is volt már.)

S akkor a zászlóshajókról. Kós Hubert azt mondja, három arany és négy egyéni (közte egy Európa-) csúcs után, hogy nemigen tisztult a kép, milyen számokat vállaljon a budapesti vb-n és az olimpián. Értem őt, de szerintem tisztult. A 200 pillangót egyértelműen, az 50 hátat meg alighanem dobni kell. Az előbbihez más fölkészülésbe kéne fogni (a 31.77-es utolsó 50 érmes céllal „értelmezhetetlen”), az utóbbit „könnyű” elrontani, s a specialisták dolga inkább. Egy gondom van! Mintha négy (!) egyéni számot akarna Kós mindenáron, s hozzá a váltó(ka)t még.

Amit a 2025. április 23-i írásban (A remény bajnoksága) mondtam, hadd mondjam el újra. Kós határozott, mégis szelíden képviselt, arány- és minőségérzékkel átszőtt cél- és feladattudatának harmóniája valóban ámulatra méltó. De – teszem hozzá most! Nem kell az – e világi! – győzelmet annyira „akarni”, mert győzni – mély értelemben – csak az képes végül, aki az „akarást” – a győzni akarás görcsét – elengedi! Balczó András – s ritka mások – pályája példázza ezt. Miért mondom? Kós a világ legjobb csapatában, a világ – eredményességre nézvést biztosan – legjobb edzőjével dolgozik, s a valaha élt – ezt határozottan állítom – legzseniálisabb, legszorgalmasabb úszó a klubtársa, barátja. Meglehet, Léon Marchand-nak Isten nemcsak olyan alkati, fiziológiai, hanem olyan mentális képességet is adott – amivel él ő, s ez a bámulatos! –, ami lehet inspiráló, ám vele „párbajozni” nem ajánlatos, mert az „akarás” görcse is jönni fog. Párizs négyszeres bajnoka olyan tehetséget s hozzá szorgalmat kapott, amihez tán senkié sem fogható. Mind a négy (!) úszásnemben a világ első hárma közt van minimum! (Pillangón, mellen olimpiai bajnok, a 400 gyorsot nyerte, s a 200-at is nyerte volna most, s háton is alig maradna Kóstól el.) Vele, ha egészséges, 200 vegyesen a győzelem reményével versenyezni nem lehet. Világcsúcsa (1:52.69) Hubert káprázatos idejétől (1:54.24) is másfél másodpercre van, s mert e számot a vb-n s az olimpián a 200 háttal egy napon rendezik, „dobni kell”. A két hátszám kell tehát meg az „éremreményes” 100 pillangó tán (50.25-ös egyéni csúccsal lett negyedik, ám vélem, kissé 50 alatti időre számított).

S még valamiről. Nagyon akarja a világcsúcsot, a klubbéli presztízs miatt is alighanem. A 200 hát középfutamában – kevésbé „idétlen” kezdéssel (a szót a 2018-as Eb 200 pillangója „elsietett” első felére Milák használta, s az akkor tizenöt éves fiú megjegyezte) – elérhette volna, s az erőfeszítés nyoma még a másnapi döntő idején is gyötörhette őt. Savasodási „mutatója”, regenerációs ideje tán nem oly jó, mint Phelpsé vagy Miláké, s ezen változtatni nemigen lehet – gondolom. A 100 hátat pihenten világcsúccsal nyerhette volna (a 27.8-as vegyes közbeni bődületes részidőből is erre következtetek), s remélem – bár két évig történhet ez-az! –, a hát két száma az olimpián is áll neki. Elég három egyéni indulás tehát, s vannak a váltók ugyebár, amik – látszott – mindennél nagyobb örömöt adnak neki. Jelentem, nekem is!

S akkor Milák, a rejtély, aki 100 pillangón három század híján világcsúccsal győzött (49.48) – ha úgy rajtol, mint Kós (ő 0.61-re, Milák 0.66-ra), megvan! –, 100 gyorson világszintű időig (46.87) s bronzig ért, a váltóval csodát tett, s csak a vak nem látta, hogy fölszabadult ettől. Visszatért, ezen nem rugóznék, de valamit fontos említeni. A szóba hozott cikkben írtam, örvendek, hogy edzője Szabó Álmos lett, aki pontosan tudja, hogy a győzelemnek nem az e világi „akarás”, hanem az alázattal (ami nem azonos az „egós szorgalommal”!) végzett munka a záloga, aminek nyomán Isten elvégzi azt, ami reá tartozik. Sós Csaba mondja, hogy Milák a hét és fél milliárd emberből kifogta azt az egyet, aki érti őt, s én hiszem, hogy – nem „számszakilag”, hanem metaforikusan – igaza van! Hiszem, hogy Szabó Álmos hitéből Milákra is átszáll valamennyi, s értelmesen érzi, mi a dolga most. Hiszem azt is, hogy a váltódöntő vállalásában nemcsak a 100 gyors fölszabadító erejének, hanem az edző szavának – lénye sugárzó tónusának! – is döntő szerepe volt. Adja Isten, hogy így maradjon!

S ha így marad, ha nem „inog meg” az úszó újra, nemcsak a pillangónak, de a 100 gyorsnak is (egyik) esélyese lehet. Az ötvenes távokat ellenben – több speciális rutinnal érmes lehetett volna mindkettőben – elengedném. Illetve nem „egészen”, hisz a száz első feléhez – a pillangót 23.19-re, a gyorsot 22.41-re hozta, s még soha így! – hatásukra a „hosszabb” számok követelte gyorsasághoz szükség lehet.

S a legfontosabb. Az edző, aki egy hosszabb terv reméltnél jobban sikerült „felhozó évéről” beszél, rá tudja-e vezetni tanítványát a 200-as számokhoz szükséges edzésre is? Mert nemcsak a pillangó trónja visszaszerzéséről, hanem a 4x200-as váltó sorsáról is szó lenne így.

A Teremtő szándéka – amiről a Milák Kristófnak adott képességgel üzent nekünk – s a szabad akaratot kapott ember (mert mihez kezd az ajándékkal, rajta múlik) cselekedete összeér-e, ez a kérdés. S ez nemcsak az edzőn, hanem az úszón is (!) áll, 2027–2028-ban is!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!