„Lázadók vagyunk” – interjú Szilágyi Liliánával és Shane Tusuppal

Az úszásában van már olyan, amit Shane Tusuptól tanult, amit neki köszönhet?
Szilágyi Liliána: Csak olyan van benne.
Shane Tusup: Amikor bejelentették, hogy elhalasztják az olimpiát, leültünk és megbeszéltük, nekünk ez hatalmas lehetőség. Persze rendkívül szomorú, ami a világban történik, nekünk viszont van lehetőségünk kicsit lassítani és visszamenni egészen az alapokig, ahelyett, hogy továbbra is csak rohannánk. Eddig ezt csináltuk, hiszen a közös munkánk kezdetétől számítva nem volt sok időnk a megméretésekig, de ez megváltozott.

Vagyis szétszedték Liliána technikáját és úszását?
Szilágyi: Szanaszét szedtük… És ahogy elkezdtünk újra építkezni, realizáltam, hogy fogalmam sincs, „miből” úsztam eddig, hogyan tudtam eredményes lenni. Shane-nel egyébként azért is nagyon jó együtt dolgozni, mert elmagyarázza, mit miért csinálunk.
Tusup: Lilu nagyon intelligens ember: az úszás és a sport kapcsán is elmondható ez róla, de az érzelmi intelligenciája is rendkívül magas. Ha neki egy edző azt mondja, csináld ezt meg, ő visszakérdez, hogy miért.
Szilágyi: Kiskorom óta igényeltem a válaszokat – az élet minden területén. Szeretem tudni, mi miért van, Shane pedig nagyon jól elmagyaráz mindent. Bármikor és bármiről kérdezem, válaszol, mégpedig úgy, hogy egyben rá is vezet a megoldásra. Elmondja azt is, mit kell éreznem a vízben, de ez persze nem feltétlenül megy elsőre.

Olyankor ideges, hisztis? Sokan mondják, hogy Szilágyi Liliána nem könnyű eset.
Szilágyi: Amikor először próbálkoztunk az új technikával, előfordult, hogy másfél órán át nagyjából két méteren keresztül tudtam úgy haladni, ahogy Shane kérte. Legfeljebb két tempót sikerült megtenni… Persze hogy ideges voltam, üvöltöttem, dobáltam az eszközöket ki a vízből.

Akkor igazuk van azoknak, akik azt állítják, sokszor nehéz önnel.
Szilágyi: De nem Shane-re voltam mérges, hanem leginkább arra, hogy nem értettem, korábban hogyan tudtam úszni. Volt egy időszak, amikor már sem a régi technikámat, de még az újat sem tudtam alkalmazni – olyan időket úsztam, hogy végig az járt a fejemben, ebből nem lesz semmi. Nagyon rossz időket értem el, közben meg belehaltam minden egyes méterbe! Shane végig mondogatta, hogy ne legyek türelmetlen, szépen összeáll majd minden, és azóta is azt szajkózza, hogy a legkisebb lépés is lépés.

Van elég türelme Liliánához?
Tusup: Persze hogy van. Megtanultam, mire hogyan reagál, ennek szellemében állítom össze az edzésterveket is – fontos, hogy jól érezze magát. Ha szenved, ha küszködik, mindig megkérdezi, miért van ez így, de ha megkapja rá a választ, elfogadja. Hamar megérti, hogy nem azért haldoklik edzés közben, mert nehéz feladatot kapott, hanem mert így fejlődik, és mert más munkát végez, mint korábban.

Nem úgy tűnt az edzésen, mintha szenvedne, a feladatok között úgy csacsogtak egymással, mintha egy kávézóban lennének.
Szilágyi: Sosem értettem, miért kell szomorúnak lennem, miért kell sírnom egy edzés előtt, miért kell átélnem pánikrohamot amiatt, ami rám vár. Előfordult, hogy már előző este ezen stresszeltem, vagy éppen álomba sírtam magam a másnap miatt, és féltem attól, hogy képtelen leszek megfelelni az elvárásoknak. Nem élveztem, egyszerűen nem éreztem magam jól abban a közegben. Régóta figyelem Shane-t, voltunk közös edzőtáborban is, és nem értettem, hogy a tanítványai hogyan tudnak nevetni edzés közben, miközben sokkal intenzívebben dolgoznak, mint mások. Megdöglöttek, közben meg röhögtek – én meg csak azt kérdezgettem, vajon mi a titkuk, én is ezt akarom! Aztán jött a lehetőség a közös munkára, de ha nem élem meg azokat a rossz éveket, most nem tudnám ezt csinálni. Sokan féltettek Shane-től, én viszont tudtam, hogy már készen állok arra a típusú edzésmunkára, amelyet ő vár el az úszóitól.
Tusup: Hihetetlenül jó közöttünk az összhang, megértjük egymást, és ez nagyon fontos. Lilu elkezdte megszeretni ezt a munkát, élvezi, hogy variálunk, játszunk a feladatokkal. Már eddig is átmentünk sok mindenen együtt, rengeteget fejlődött, de még messze nincs itt a vége, hiszen van benne potenciál háton és gyorson is. Hihetetlenül élvezzük a közös munkát, most azon dolgozunk, hogy Lilu el is fogadja, hogy tehetséges, hogy ezt a felismerést használja is a munka során. Remekül haladunk, előfordult már többször is, hogy az edzés végén azt mondtam, elég lesz ennyi, de Lilu ellenkezett, hogy ő bizony még többet úszik – erre csak nem fogok nemet mondani. Szoktunk is nevetni azon, amikor Lilu ennek kapcsán megjegyzi: ezt senki sem gondolta volna róla…
Szilágyi: Én azon is sokszor csak mosolygok, amikor mások azt mondják, „csak azért is” irányba és úton haladunk, pedig ez annyira nem igaz! Kétségkívül van egy saját utunk, kicsit mindannyian lázadók vagyunk, de megvan közöttünk a bizalom, vannak közös céljaink, és nem foglalkozunk azzal, ki mit mond. Shane burkot vont körénk, hiszen a csapatunkhoz tartozik még egy brazil lány és egy lengyel fiú is, de nekem nincs titkolnivalóm, bárki kérdez, képes vagyok őszinte és tiszta válaszokat adni, de leginkább azt szeretném, ha az úszásommal tudnék válaszolni a kétkedőknek.

MINDEN RÓZSASZÍN – MEGLÁTOGATTUK A KÖZÖS EDZÉST

Hihetetlen, mégis igaz: a kőkemény tréninget edző és tanítványa mosolyogva teljesíti a Komjádiban.

„Hol van Shane?”

Szilágyi Liliána persze nem zavarodik meg, hogy edzője éppen nincs ott a Komjádi uszoda lelátóján – tudja, mi a dolga, ráadásul még vár is rá néhány „feladat” a vizes edzés előtt: például hosszú, dús haját el kell rejtenie a sapka alá.

Egy-két bemelegítő mozdulat (ne feledjük, Shane Tusup és Szilágyi Liliána már túl van egy háromórás konditermi edzésen!), kis ugrándozás, egy-két pillantás a vízre, és már érkezik is a tréner, s fülig érő szájjal lopakodik egyre közelebb tanítványához. A következő pillanatban Liliána elmerül a vízben, merthogy Shane nemes egyszerűséggel bedobja őt a medencébe.

Liliána mosolyra mosollyal válaszol – egyébként szinte végig az edzés során vigyorog, de az edzője is a part mellett: olybá tűnik, hogy Liliána annál vigyoribb, minél nehezebb feladatokat kap. Persze ez azért túlzás, az viszont nem, hogy két etap között kedélyesen cseveg egymással a duó. Szó esik mindenről, de tényleg mindenről, s csak olyan téma kerül szóba közöttük, amelynek semmi köze sincs az úszáshoz.

A pihenőidőben.

Mert egy-egy feladat előtt jelentős szakmai munka folyik: Shane türelmesen és érthetően elmagyarázza úszójának, mit is kell tennie a vízben, mi több, a különféle eszközöket is sokszor ő nyújtja oda Liliánának.

Hogy oda és vissza is kíséri a sportolót edzője a parton, teljesen egyértelmű, és azon sem rökönyödik meg senki, hogy amikor időre teljesít egy-egy távot Liliána, Shane átvált indítóbíróra – a versenyeken megszokott „Take your marks!” felszólítást és a dudát is tökéletesen imitálja.

Liliána pedig úszik, mégpedig teljes erőből, de nem ám az egyes pályán, ahogyan az edzés többi részében!

A négyes pálya dukál a legjobbaknak, ők ketten pedig arra készülnek, hogy Liliána a legjobb legyen. Sokatmondóan jegyzi meg Shane Tusup: „Sokkal nagyobbak a céljaink, mint akár csak néhány hónappal ezelőtt voltak.”

Shane a munka és az úszás mellett nevel is, azt már Liliána árulja el, hogy „Shane azt tanítja nekem, nemcsak az úszásra kell figyelnem, azt is tudnom és értenem kell, mit jelent az élsport és profizmus. Elmagyarázta, hogy muszáj felépítenünk egy rendszert, amelyben mindennek megvan a helye. Az úszás egyéni sportág, de most tapasztalom meg igazán, hogy kell egy csapat is, kellenek a társak, akik értik, mit csinálsz, miért küzdesz nap mint nap. A brazil és lengyel társam mellé ehhez a kis csoporthoz tartozik még Shane kedvese, Courtney is – egymásnak és egymásért vagyunk.”

Nemcsak Liliána lábuszonya, fürdőruhája és sapkája rózsaszín, edző és tanítványa viszonya is annak tűnik – úgy tűnik, Shane Tusup és Szilágyi Liliána tényleg megtalálta a közös hangot, ráléptek a közös útra, amelyről remélhetőleg senki és semmi sem taszítja le őket.