Csobbanásmentesen érkezni a vízbe, avagy miért jó a műugrás

Fekete Tamás utanpotlassport.huFekete Tamás utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2019.07.21. 08:57
Címkék
Sorozatunkban utazásra invitáljuk olvasóinkat – a sportágak birodalmába. Túrakalauzunk egy-egy utánpótláskorú sportoló, edző és felnőtt klasszis; az ő segítségükkel igyekszünk bemutatni, milyen adottságok birtokában érdemes belevágni egy-egy sportágba, no meg azt, hogy mire számíthatnak azok a fiatalok, akik már ki is nézték maguknak valamelyik edzőtermet, pályát vagy uszodát. Ezúttal annak jártunk utána, miért jó a műugrás?

A legtöbb sportághoz hasonlóan a műugrás sem a mai formájában született meg. A 17. században angol tengerészek ugráltak puszta szórakozásból a tengerbe, hogy megmutassák, ők a legbátrabb matrózok e földön. Az évek előrehaladtával a bátorság alapkövetelmény lett, ma pedig ott tartunk, hogy kétméteres, kigyúrt férfiak szinte észrevehetetlenül – csobbanásmentesen – érkeznek a medencébe, miután a levegőben akrobatikusabbnál akrobatikusabb mozdulatokat mutatnak be. A sportág már 1904-ben, St. Louisban szerepelt az olimpián, a nők 1912 óta versenyeznek az ötkarikás játékokon. Kezdetben az amerikaiak, a németek és a svédek vitték a prímet, majd ahogy egyre technikásabb, bonyolultabb ugrásfajták jelentek meg, úgy vették át a kínaiak a műugrás trónját. Elsöprő dominanciájukról mindent elárul, hogy az előző olimpián a nyolc versenyszámból hétben ők nyertek. Az ázsiai sztárok sem múlhatják felül ugyanakkor a brit Jason Stathamet: a Szállító című film főszereplőjénél aligha találunk népszerűbb műugrót. Hazánkban az ötvenes években virágzott a sportág, Újvári László Európa-bajnoki aranyérme a máig a legelőkelőbb magyar helyezés. Az 1956-os melbourne-i olimpián pedig Gerlach József éppen csak leszorult a dobogóról toronyugrásban.Jason Stathamet: a Szállító című film főszereplőjénél aligha találunk népszerűbb műugrót. Hazánkban az ötvenes években virágzott a sportág, Újvári László Európa-bajnoki aranyérme a máig a legelőkelőbb magyar helyezés. Az 1956-os melbourne-i olimpián pedig Gerlach József éppen csak leszorult a dobogóról toronyugrásban.

 

A műugrás segítségével a versenyző nap mint nap legyőzheti önmagát Fotó: MMSZ
A műugrás segítségével a versenyző nap mint nap legyőzheti önmagát Fotó: MMSZ

A műugrás segítségével a versenyző nap mint nap legyőzheti önmagát • Fotó: MMSZ

 

HAIS DOROTTYA, a Lunda SE 15 éves korosztályos magyar bajnok műugrója

„A műugrást rendkívül érdekes sportágnak tartom. Korábban próbálkoztam az úszással, valamint a szertornával is, de egyik sem adta meg azt, amit a műugrás: minden edzésen legyőzhetem önmagam és túlléphetek a határaimon. Emellett ez a sportág azért is hasznos, mert megtanulod irányítani a tested a levegőben és a vízben egyaránt. Minden egyes mozdulattal tisztában kell lennünk ugrás közben, mert másodpercek alatt a vízben landolunk. Ez óriási kihívás, de éppen ezt élvezem benne: mindennap legyőzhetem a félelmeimet. Az ugrások előtti szorongást nehéz teljesen kiirtani, hiszen mindannyian tudjuk, hogy például a toronyból ugrás elég sok kockázattal jár. Ez fejleszti a koncentrációnkat is, elvégre egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a rossz merülést, hiszen az meglehetősen fájdalmas.”

LIGÁRT BALÁZS, a Magyar Paralimpiai Bizottság sportigazgatója, a holland műugró-válogatott volt szövetségi kapitánya, a Lunda SE edzője

„Minden gyerek szeret vízbe ugrálni. Ez ideális kiinduló állapot, hiszen ahhoz, hogy valaki kipróbáljon egy sportágat, kell valamilyen hajtóerő, ami szerintem csakis a szórakozás lehet. Úgy gondolom, a műugrás – játék, tanult formában. Nem könnyű sportág, elvégre nagyjából két év szükséges az ugrások megéréséhez, stabillá válásához, viszont egy-egy sikeresen végrehajtott ugrás elképesztő boldogságot okoz a tanítványoknak. A műugrás megadja azt a szabadságérzetet, amelyre minden kamasz vágyik. Persze, a mi sportágunk nem úgy működik, hogy ugrasz egy bombát, aztán jól van. Az egyik legfontosabb első lépés a stabil merülés, hiszen amikor valaki tíz méterről zuhan a vízbe, az tud fájni. Mindazonáltal sok képességet fejleszt, a műugrás méltán sorolható a legösszetettebb sportágak közé. Egyrészt megtanít a térérzékelésre, hiszen a levegőben nincs idő gondolkodni, addig kell gyakorolni, amíg az ember reflexszerűen tudja, mi történik vele az ugrás közben. De talán ennél is fontosabb a bátorság. Enélkül ez a sportág nem űzhető, viszont nagyon téved, aki azt mondja, hogy a profi műugrók nem félnek. Mindenki tart az eséstől, ez biológiailag belénk van kódolva. A műugrók azonban azért nagyszerűek, mert nap mint nap képesek leküzdeni a félelmeiket. Újból és újból.”

GACS BARNABÁS, a BVSC-Zugló felnőttválogatott-kerettagja

„Korábban kipróbáltam több sportágat, de a műugrás mindegyiknél különlegesebb. Hiába tűnhet úgy a laikusnak, hogy ugyanazokat az ugrásokat gyakoroljuk orrvérzésig, a valóságban minden edzésen valami új dolgot fejlesztünk, az teszi őket igazán élvezetessé. Szerintem abból lesz jó műugró, aki már-már vakmerő, és mindig az új kihívásokat keresi. Nekik feltétlenül ajánlom, hogy próbálják ki a sportágat. Minden egyes edzés új akadályok elé állít, amlyeket leküzdhetsz, és akkor úgy érzed, meghódítottad a világot. Ennél jobb motiváló erő pedig egyetlen más sportágban sem hajthatja az embert. Aki sportolni akar, annak mindent megad a műugrás.”

További korosztályos hírek MŰUGRÁSBAN a sportági aloldalunkon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik