Több bravúrt is be kellett mutatnia a junior Európa- és világbajnoki bronzérmes 19 éves Váncza Istvánnak (kötöttfogás, 67 kg) ahhoz, hogy éljen a lehetőséggel, és az ötödik helyen zárja római felnőtt Európa-bajnokságot.
−Kétezer-tizennégy után először 2018-ban ünnepelhetett érmet korosztályos világversenyen – egyazon évben kettőt is –, aztán a budapesti felnőtt-világbajnokságon mindenkit meglepett azzal, hogy az aktuális Európa-bajnokot legyőzve hetedik lett. A tavalyi év ennek ellenére nem jött össze, dobogós helyezés nélkül zárta 2019-et. Mi történt?
−Két esztendővel ezelőtt elkezdtem sokkal keményebben dolgozni, mint korábban. Lehetőségem nyílt néhány hónapot a felnőttválogatottal készülni, így srácok és az edzőim egyaránt nagy hatással voltak rám, motiváltak. A két érmet hatvanhárom kilóban szereztem, ami nem olimpiai súlycsoport. Eltökéltem, hogy kijutok a tokiói játékokra. A tavalyi évet emiatt az erősödésnek szenteltem, és a hatvanhét kilósok között léptem szőnyegre. Tisztában voltam azzal, hogy nincs sok esélyem, és nem is jött össze semmi.
−A pontevedrai junior Európa-bajnokságon labdába rúghatott volna, hiszen a dobogón álló birkózók közül mindenkit legyőzött a nemzetközi versenyeken a felkészülési időszakban…
−Ez így igaz, de szerencsétlenül alakult a sorsolásom. A bolgár Szevdalinovot és az azeri Arzumanovot is legyőztem, sokat kivettek belőlem ezek a meccsek. A norvég Jörgensentől kikaptam, ő nem jutott a döntőbe, így kiestem. Ez azért bosszantott. A tallinni világbajnokságon más volt a helyzet, azt az erőpróbát elrontottam.
−Gyakran ideges, amikor kikap?
−Ha olyannal szemben maradok alul, akinél tudom, hogy jobb vagyok, akkor igen. Ugyanez a helyzet áll fenn, amikor jóval nehezebb ágra kerülök, és olyan sportolók végeznek előrébb nálam, akik ellen szerintem nyertem volna. De nem vagyok lelkizős srác, hamar túlteszem magam az ehhez hasonló negatív tapasztalatokon. Csinálom tovább a dolgom, mert tudom, hogy egyszer megfordul a kocka, és én leszek a bajnok.
−Mondhatjuk, hogy a római Eb-n megfordult? Elvégre 19 évesen az ötödik helyen zárt, és csupán hajszálnyira volt a bronzéremtől.
−Dehogy mondhatjuk, hiszen nem álltam dobogóra!
−Akárhogy is, az első meccse emlékezetes marad: 0−7-es hátrányból fordított az ifjúsági olimpiai bajnok azeriIslambek Dadovvalszemben…
−Folyamatosan fejelt, karmolt, emiatt megállás nélkül véreztem. A bírók ezért többször félbeszakították a mérkőzést. A második menetben elkezdtem hajtani. Passzívnak látták a bírók, leküldték, ahonnan megemeltem, és dobtam. Tovább mentem előre, ő meg hátrált, végül negatív birkózásért további egy pont járt nekem. Oldalra néztem, harmincöt másodperc maradt hátra, nem volt sok időm gondolkozni, támadtam, levittem a földre, ahonnan kiemeltem és még kettőért eldobtam− így nyertem nyolc−hétre.
−A bronzmérkőzésig eljutott, amelyen a tavalyi Eb-harmadik örmény Karen Aszlanjannal szemben maradt alul 7−5-re.
−Csalódott voltam, mert nem került érem a nyakamba, de az élet megy tovább, én meg küzdök tovább. Éreztem, hogy jól sikerült az alapozás és ütőképes lehetek. Kezdek beleerősödni a nagyok mezőnyébe.
−Sike András szövetségi kapitány a két ezüst és egy bronz ellenére úgy nyilatkozott a honlapunknak, hogy Ön volt római Eb legnagyobb magyar meglepetése. Ettől függetlenül a 71 kilogrammban világbajnok Korpási Bálintot lefogyasztják a márciusi, budapesti olimpiai kvalifikációs versenyre. Mit szól ehhez?
−Tudok róla, és arról is, hogy ennek okán nem tehetem próbára magam a fővárosban. Bálint hatalmas klasszis, ez nem is kérdés. Tisztában vagyok vele, hogy nem sokat számít a véleményem, de nem tartom igazságosnak a döntést. Amondó vagyok, hogy minden súlyban meg kell küzdeni a nemzeti mezért. Szívesen birkóztam volna vele a válogatóversenyen. Én mindenesetre nem tettem le Tokióról, bármi megtörténhet még…
Egyéb korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.