Előtte néhány órával még mérkőzést játszott, másnap pedig kiderült, hogy a világszerte pusztító koronavírus-járvány miatt félbeszakad a világ talán legerősebb junior hokiligája, a USHL is. A szezonban harmincöt pontot (16 gól, 19 gólpassz) szerző 18 éves Papp Kristóf nem sokkal később Magyarország felé vette az irányt, és itthonról várja a fejleményeket. Honlapunknak adott interjújában beszélt a saját fejlődéséről, az első góljáról a nagyválogatottban és az egyelőre elmaradt NHL-draftról is.Papp Kristóf nem sokkal később Magyarország felé vette az irányt, és itthonról várja a fejleményeket. Honlapunknak adott interjújában beszélt a saját fejlődéséről, az első góljáról a nagyválogatottban és az egyelőre elmaradt NHL-draftról is.
– Felteszem, nem ilyen szezonzárásról álmodtál. Miként fogadtad a hírt, hogy vége a bajnokságnak?
–Egyik reggel, amikor már éppen indultam volna otthonról, szóltak, hogy nem lesz edzés, majd nem sokkal később érkezett a hír: a bajnokságot is felfüggesztették. Két szép szezont töltöttem ebben a ligában, nem számítottam rá, hogy hetekkel az alapszakasz vége előtt el kell köszönnöm a csapattársaktól. Ez a lezárás azért is fájó, mert éppen kezdett jó formába lendülni a csapat, és akár a playoffot is elérhettük volna.
– Az év közben váltottál csapatot ligán belül: a sereghajtó Madison Capitolsból a Des Moines Buccaneers gárdájába igazoltál. Mennyire sikerült jól a váltás?
–Egyértelműen pozitív löketet adott. Persze, nem arról van szó, hogy a Madisonban nem éreztem volna jól magamat, de ott már megszokottá váltak a dolgok. Rendre sok jégidőt kaptam, de csak a támadóharmadra és a góllövésre kellett koncentrálnom. A Des Moinesben ez nem így volt: sokkal érettebb hokit játszottunk, keményebbé kellett válnom. Ez a két időszak összerakva pont optimális volt.
–A remek USHL-szezon mellett a felnőttválogatottban is bemutatkozhattál a nottinghami olimpiai selejtező tornán, ráadásul góllal… Milyen emlékként él benned az a bizonyos találat?
–Hatalmas ajándékként és megtiszteltetésként éltem meg, hogy a magyar válogatott tagjaként korcsolyázhattam ki a jégre. Próbáltam nem rágörcsölni, nem akartam feltétlenül gólt vagy pontot szerezni. Az, hogy végül összejött, csak hab a tortán.
–A következő évadot viszont már az egyetemi ligában töltöd Michiganben. Mit remélsz ettől az új kalandtól?
–Nagyon, nagyon várom már. Új fejezet kezdődik az életemben, üzleti menedzsmentet fogok tanulni. Keményen edzek most is, hogy készen álljak arra a szintre. Az egyetemi ligáról azt hallottam, hogy elsősorban erőnlétileg, fizikailag jelent nagy váltást, ezért most erre koncentrálok.
–A legnehezebb kérdés következik: ha azt mondom, NHL?
–Mint minden jégkorongozónak, nekem is gyerekkora álmom, hogy bekerüljek. Annyit tudok még mondani, hogy több NHL-es csapat keresett meg, mint egy évvel korábban, személyiségteszteken vettem részt. Azt ugyanakkor nem tudom, hogy a járvány miatt történt halasztás jót vagy rosszat tesz az esélyeknek.
További korosztályos hírekJÉGKORONGBANa sportági aloldalunkon.