Atlétika: szerényen kezelt nagy dobások a magyar fiataloktól

Már az idei első versenyeiken figyelemreméltó eredményeket produkáltak a magyar utánpótláskorú dobóatléták. A március végén Veszprémben rendezett U20-as és U18-as téli bajnokságon több ígéret is a korosztályos európai vagy világranglista élmezőnyébe „dobta, vetette” magát.

Az U20-as kalapácsvető fiúk között Csekő Miklós az egyéni csúcsát 40 centire megközelítve, 78,04 méterrel került a korosztály világranglistájának élére, míg ugyanitt a lányok viadalán Viszkeleti Villő a 63,73 méteres egyéni rekordjával szintén az addigi legjobb U20-as eredményt mutatta be a világon (őt azóta egy japán versenyző a második helyre szorította). A gerelyeseknél Herczeg György 75,22 méterrel szilárdította meg azt a vezető helyét az U20-as világranglistán, amelyet nem sokkal korábban a leiriai dobó Európa-kupán érdemelt ki. A kisebbik Herczeg, Attila pedig az U18-asok között második jelenleg a világon gerellyel (70,13).

Az U18-asoknál egyébként Szabados Ármin vitte a prímet azzal, hogy kalapácsvetésben több, mint öt métert javítva egyéni csúcsán, 82,14 méterrel repült a korosztálya világranglistájának első helyére. És hogy a diszkoszvetés se maradjon le, Dobó Zsombor 58,58 méterrel a legjobb U18-as eddig a világon.

A Magyar Atlétikai Szövetség dobószakági referensét, Török Krisztiánt arról kérdeztük, milyen szemüvegen keresztül kell néznünk az elmúlt hetek teljesítményeit. A szakember elmondta, a magyar fiatalok nem azért foglalnak el dicséretes helyeket a ranglistákon, mert a többi ország képviselői még nem vették elő a szereket.

„A legtöbb helyen van bajnokság télen, kora tavasszal, ezzel együtt természetesen akadnak olyan országok is, amelyekben még nem léptek fel a legjobb korosztályos versenyzők.

A legjobb formát természetesen a korosztályos világversenyeken szeretnék mutatni az atléták, azok pedig még messze vannak.”

Török szerint az is biztató, hogy minden dobószámban van reményteli magyar fiatal, és az sem szokatlan, hogy egy-egy sportoló látványosan felülmúlja a kortársait idehaza.

„Nem azt érdemes vizsgálni, hogy az első mennyivel előzi meg a másodikat, mert ez több tényezőzől függ. Vannak szerencsés együttállások, amikor egy korosztályban két, akár három jó adottságú versenyző is találkozik egy országban, de a teljesítményeket mindig az adott évjárat világelitjéhez kell mérni.

Az elmúlt tíz évben a magyar gerelyhajítás utánpótlása megerősödött, a kalapácsvetés tradicionálisan, régóta termeli a remek versenyzőket. A diszkoszvetésben stagnálás tapasztalható, a súlylökésben pedig némi visszaesés. Utóbbiban az is közrejátszik, hogy a versenyszám férfi világelitje talán most minden idők legerősebbje, és a szakágban több szerrel is jól teljesítő fiatalok elgondolkodnak, megéri-e nekik a súlylökést választani?”

A szakági referens hozzátette: azért itthon is akadnak olyan sokra hivatott dobóatléták, akiknek a felkészülésében nem kapott kiemelt szerepet a tavaszi versenyzés, de az évnek nagy célokkal vágtak neki. Ilyen például a gerelyhajítás egyik kiemelkedő ígérete, Kövér Fanni.

(Kiemelt képünkön: Herczeg György Fotó: Makó Éva/MASZ)