Keczeli Zoltán: A tanítványok boldogsága motivál

Keczeli Zoltán 1963 március elsején született Keszthelyen, éppen azon a tavaszon, amelyen az édesapja, Keczeli József kezdeményezésére megindultak a gyenesdiási lőtér építési munkálatai.

„Édesapámék a keszthelyi erdőgazdasággal közösen 1962-ben létrehoztak egy lövészegyesületet és a következő évben, amikor megszülettem, akkor már Gyenesdiáson munkálkodtak, hogy az ott kapott helyszínen a gyakorláshoz megfelelő körülményeket teremtsenek. Ahogy nőttem, láttam, hogy édesapám mindig a lőtéren van. Nekünk nem volt szőlőnk, pincénk, birtokunk, és földünk is annyi, amennyi a kertünkben a virágcserepekben elfért. Így számomra is a lövészet tűnt az egyik legérdekesebb elfoglaltságnak, és  amikor már úgy át tudtam ölelni apunak a derekát a motoron, hogy ne essek le mögötte az ülésről, akkor jártam vele az erdei környezetbe épített lőtérre. Jól éreztem magam, játszottam és kivettem a részem az építésből is, ahogy tudtam. Édesapám sok segítséget kapott az akkori erdészektől, vadászoktól, hiszen mindenki úgy érezte, hogy egy közös, jó célt támogat. A koronglőtér kialakításában Igaly Diána szülei, Igaly József és felesége is lelkesen közreműködtek. Toborozni sosem kellett, az emberek azért jártak a lőtérre, mert szerettek ott lenni. A taglétszám egyre nőtt, és mivel főként erdészek és vadászok voltak jelen, az álló célra való lövészet mellett belevágtak a futóvadlövészetbe, mai nevén futócéllövészetbe.

Alig vártam, hogy én is a kezembe vehessek egy ilyen fegyvert.”

A Bakonyerdő Zrt. által segített BEFAG Keszthelyi Erdész Lövészklubban aztán az is hamar kiderült, hogy Keczeli Zoltánnak rendkívül jó érzéke van a futóvadlövészethez. Bár ő azt vallja, az elhivatottság és a szorgalom a kulcsa az eredményességnek, a jó érzék csak jó, ha van. Első komolyabb sikere az 1981-ben szerzett junior Eb-bronzérem volt Miskolcon, pályafutása legemlékezetesebb diadalát pedig 1985-ben aratta Eszéken, ahol egyéniben és csapatban is Európa-bajnok lett. Az sem volt kérdés, hogy később az edzői pályára lép.

„A sporttársaimmal mindig jókat beszélgettünk arról, hogy miként lehet eltalálni a céltáblát, és én mindig jó szívvel osztottam meg a tapasztalataimat. De ez azért is történt így, mert én is mindig jószándékű, segítőkész emberektől, edzőktől kaptam tanácsokat. Édesapám után Paróczai András, Németh Gyula vagy Jenei István is olyan személyek voltak, akiktől rengeteget tanultam. Lenyűgözött a tapasztalatuk, a felkészültségük és a jóindulatok. Sosem éreztem rajtuk, hogy cseppnyit is féltékenykednének, irigykednének és ne akarnák, hogy mindent megtanítsanak nekem.

Közben mindig is szerettem volna egyre többet tanulni, és egy időben eljátszottam a gondolattal, hogy ezt Budapesten teszem, de a család, a lőtér és az egyesület otthon tartott.”

Keczeli Zoltán számos kiváló futóvadlövőnek segítette pályafutását. Többek között két lánya, Bianka és Dóra is jeles képviselője lett a szakágnak. Az ötvenszeres országos bajnok Keczeli Bianka három-három világ- és Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet.

„Bianka mindig is nyerni akart és nagyon céltudatosan, szorgalmasan edzett. Minden reggel és este noszogatás nélkül kétszáz fekvőtámaszt csinált, hogy elbírja a nehéz fegyvert. És bizony sokat segített a sikerei elérésében, hogy a társainál jobb volt a fizikuma. Nyolcadikos korára már akkora vállai kerekedtek, hogy nem találtunk rá ruhát a ballagási ünnepségre. Életem egyik legmeghatóbb pillanata Plzenhez kötődik. Bianka két világbajnoki címet szerzett és ezt édesapám már nem láthatta, mert három nappal korábban elhunyt. Bianka pedig azt mondta, hogy papáért csinálta. A jelenlévők nem értették, hogy miért könnyezünk, persze, nem is kellett tudniuk. A családunk számára nagyon emlékezetes, szívmelengető emlék marad. És akkor is ugyanilyan boldogságot éreztem volna, ha ez nem vébén, hanem egy háziversenyen történik meg.”

A szakembernek számos tanítványa szerzett örömteli pillanatokat. Csak a legsikeresebbek közül néhányat kiemelve említhetjük az olimpikon Ángyán József, az Európa-bajnok Csanaki Rita, a vb-érmes Keczeli Dóra, Világos Diána, Hadnagy Viktória vagy az Eb-dobogós Nagy Richárd, Nagy Viktória, Bangó Zsófia, Gazda Filip Noel, Belák András, Borsos Bence, Homola Kristóf, Kaszás Zoltán, Kocsis Norbert, Kocsis Roland, Kozma László, Rainiss Gábor és Szilágyi Nikoletta nevét.

Legismertebb tanítványa Major Veronika, aki a futócéllövészetben elért Eb-győzelem és korosztályos vb-, Eb-aranyak mellett pisztolyra váltott, és 25 méteren olimpiai bronzérmet szerzett 2024-ben Párizsban.

„A hazai szövetség elnöke, Nagy György hozta fel annak idején, hogy miután a futócéllövészet már nem olimpiai versenyszám, megpróbálhatnánk valami mást is. Az egyesületünk szerény anyagi helyzetét átnézve gondolkodtam, hogy mibe is kezdhetnénk. A koronglövészet számunkra anyagilag kivitelezhetetlennek tűnt, a puskához szükséges minőségi felszerelések pedig több éves kötségvetésünket kitették volna. Viszont a pisztolyról láttam, hogy elfér egy dobozban, még a személygépkocsi ülése alá is becsúsztatható, és sok minden nem kell az edzéshez, csak egy jó fegyver, így hát azt vettem. Major Vera járt a legtöbbet a lőtérre, kéznél volt, így mondtam neki, hogy kapaszkodjon bele a pisztolyba, és nézzük meg, hogy mit tud vele kezdeni. Nagy meglepetésemre már az első lövései rendkívül jól sikerültek. Elkezdtem a szakágról kérdezgetni illetékes edzőkollégákat, olvastam szakkönyveket, hogy fejlesszem magam. Odáig jutottunk, hogy a 2016-os győri junior Eb-n Vera légpisztollyal aranyat nyert a társával vegyes csapatban.

Ezért kértem az akkori szövetségi kapitány, a korábban pisztollyal maga is nagyon sikeres Győrik Csaba segítségét. És ahogy a későbbi eredmények bizonyítják, Csabában nagyon jó edzőre találtunk. Én is azt vallom, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Így Vera futócéllövészetét tudatosan kicsit a háttérbe szorítottuk.”

Keczeli Zoltán jelenleg is hatalmas odaadással igyekszik megszerettetni a lövészetet a fiatalokkal és pályájukon terelgetni az ígéreteket. Keszthelyen ez egyre nagyobb kihívás, mert tavaly is hat olyan gyerek hagyta el a klubot, aki az általános iskola után nagyobb városba ment tovább tanulni. A második otthonnak beillő, családias egyesületben a felesége, Keczeli Zoltánné Liza is edzőként tevékenykedik. Keczeli Zoltán a Magyar Sportlövők Szövetségében elnökségi tag és a futócéllövő-szakág vezetője, klubjában elnök, valamint főedző. Nem is tudna magának más hivatást elképzelni.

Ezt nem a fizetésért csinálja az ember, mert igazából ebben a sportágban nincs pénz. De akkor érzem úgy, hogy megéri a munka, amikor a növendék büszkén jön megmutatni a céllapját, és látom, hogy a szája széle mosolyra húdódik, a szeme pedig megcsillan a boldogságtól.”

(Kiemelt képünkön: Keczeli Zoltán Forrás: Zalai Hírlap)