Női vízilabda: Amint beugrunk a medencébe, kizárjuk a külvilágot – Vályi

– Az erdélyi kalandtúra után immár második hete zajlik az alapozás a Margitszigeten – éles a kontraszt?
– Nagyon, de nem ez az első felkészülésünk, úgyhogy számítottunk rá – válaszolta az olimpiai bronzérmes Vályi Vanda, aki a magyar válogatott tagjaként gőzerővel készül a hazai rendezésű világbajnokságra. – Élményekkel feltöltődve tértünk haza Erdélyből, a székelyek nagyon kedvesek voltak velünk, sokak szemében láttam a csillogást, amikor megtudták, hogy vízilabdázók vagyunk. A hosszúra nyúlt klubidény után kellett a feltöltődés, de amikor hazaértünk, az edzőink jelezték, hogy eddig tartott a kikapcsolódás, mostantól a kemény munkáé a főszerep. Gyorsan átkapcsoltuk az agyunkat, s bár alaposan megdolgoztatnak minket Bíró Attiláék, nagy könnyebbséget jelent, hogy jó közösséget alkotunk a lányokkal, együtt könnyebb átvészelni ezt az időszakot.

– Említette a klubidényt, amelyet a Ferencvárossal a harmadik helyen zártak. Szépen csillog a bronzérem?
– Ez volt a második idényem a Fradi játékosaként, mindkettő végén bronz került a nyakamba, úgyhogy nem tagadom, örültem volna egy fényesebb éremnek. Ebben az idényben erősebbnek éreztem a keretünket, mint előtte, most nagyobb esélyünk volt a döntőre, egyénileg és csapatként is sokat léptünk előre. A Dunaújvárosban nőttem fel, a Fradiban pedig igazán érett játékossá váltam, más oldalról ismertem meg a vízilabdát, egy nagy családba csöppentem. Büszke vagyok rá, hogy Gerendás György személyében egy olimpiai bajnok kezei alatt fejlődhettem, s arra is, amit közösen elértünk a lányokkal. A Fradi jövőre is nagyon erős lesz, sajnos már nélkülem.

– Ezek szerint keserédes volt a búcsú?
– Nem volt könnyű döntés, mert ezer szállal kötődöm a klubhoz, ugyanakkor úgy érzem, készen állok arra, hogy egy külföldi bajnokságban is kipróbáljam magam. Kívülről talán nagy váltásnak tűnhet, de mivel már tizennégy évesen elköltöztem otthonról, hamar önállóvá váltam, így biztos vagyok benne, hogy megállom majd a helyem külföldön is. Arról, hogy hol folytatom, még nem beszélhetek, de a feladatom ugyanaz lesz, mint a Fradiban vagy Dunaújvárosban, a medencében ki kell hoznom magamból a maximumot, emberileg pedig az előnyömre válhat, hogy megismerkedem egy új kultúrával. Bizakodó vagyok a jövőmet illetően, de messze még a szeptember, egyelőre a válogatottra összpontosítok, hiszen nyakunkon a vébé.

– Ráadásul hazai rendezésű világbajnokság...
– Két éve, a budapesti Európa-bajnokságon már volt szerencsém átélni azt a semmihez sem hasonlítható hangulatot, amit a magyar szurkolók teremtenek, azóta többször is eszembe jutott, hogy jó lenne ezt újra megtapasztalni. Amikor február elején bejelentették, hogy ismét itthon lesz a világbajnokság, madarat lehetett volna velem fogatni, a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon várjuk már a rajtot. Nem érzem, hogy különösebb nyomás helyeződne a vállunkra a hazai rendezés miatt, inkább egyfajta drukk van bennünk, szeretnénk örömet szerezni a szurkolóinknak. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a győztes mérkőzések után velük együtt énekeljük a himnuszt.

– Fizikailag vagy mentálisan kell jobban felkészülniük?
– Mindkettő szükséges a sikerhez, s úgy érzem, jó úton haladunk. Ha a tokiói olimpiát vesszük száznak, akkor erőnlétileg ötvenöt százalékos állapotban érzem magam, de az edzések keménységét látva biztos vagyok benne, hogy az első csoportmérkőzésre csúcsformában leszek. Mentálisan erős a társaság, a szurkolók is sokat segítenek majd, de amint beugrunk a medencébe, kizárjuk a külvilágot, onnantól már csak egymásra figyelünk. Összeérnek a szálak, szinte mindenki játszott már együtt mindenkivel a klubokban vagy a korosztályos válogatottakban, az ebből fakadó összhangot pedig a mérkőzéseken tudjuk kamatoztatni.

– A budapesti Európa-bajnokság és az olimpia után immár elvárás az éremszerzés?
– Maradjunk annyiban, hogy csalódottak lennénk, ha lemaradnánk a dobogóról. A szakmai stáb ügyel rá, hogy ne támasszon felénk teljesíthetetlen elvárásokat, ám tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, tudjuk, hogy az éremesélyesek közé tartozunk. A következő hetekben is azért dolgozunk majd, hogy minél fényesebb legyen ez az érem; már előre érzem, hogy nagyon fog fájni, de a kemény munka mindig kifizetődik.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Gangl Edina (Glyfada, görög), Magyari Alda (UVSE), Kiss Alexandra (Eger), Neszmély Boglárka (FTC)
MEZŐNYJÁTÉKOSOK: Dömsödi Dalma (FTC), Faragó Kamilla (UVSE), Farkas Tamara (BVSC), Garda Krisztina (Dunaújváros), Gurisatti Gréta (Dunaújváros), Horváth Brigitta (Dunaújváros), Keszthelyi-Nagy Rita (UVSE), Mahieu Geraldine (Dunaújváros), Máté Zsuzsanna (FTC), Leimeter Dóra (BVSC), Parkes Rebecca (Etnikosz Pireusz, görög), Peresztegi-Nagy Kinga (UVSE), Pőcze Panna (FTC), Rybanska Natasa (UVSE), Szegedi Panni (UVSE), Szilágyi Dorottya (Dunaújváros), Vályi Vanda (FTC)