Már az olimpia izgatja

– Mikor gondolt legutóbb a világbajnoki címre? – kérdeztük a 31 esztendős kiválóságot.
– Ôszintén szólva szeptember óta engem már az olimpia izgat jobban. Egyfajta erősségem, hogy időben túlteszem magam nemcsak a rossz, hanem a jó dolgokon is. Persze ezúttal én könnyebb helyzetben vagyok, hiszen egyedüli válogatott játékosként külföldön pólózom. A többieket természetesen úton-útfélen a világbajnokság szép emlékei kísérik, hiszen a média és a közvélemény is rendszeresen foglalkozik még vele.
– Vagyis ön szerint van egy határ, meddig kell örülni a sikereknek.
– Ezt nem jelenteném ki, hiszen mindenki másképpen kezelheti a szép emlékeket. Aki jól játszott, az azt szeretné, hogy a következő évben is hasonlóan jól menjen neki, aki pedig nem volt megelégedve magával, az ehhez képest javulni szeretne jövőre. A lényeg, hogy január elsejétől, sőt, már mostantól új időszak kezdődik, hiszen az olimpia rendkívüli fontosságú esemény.
– Kemény Dénes azt mondta, a Sydneyt követő sikertelenebb két esztendő feszültséget halmozott fel a csapatban, és mintegy ledobták magukról a terhet a vb-aranynyal. Valóban így volt?
– Én is így éreztem. Az utolsó nagy siker az olimpiai győzelem volt, aztán valahogy semmi sem sikerült. Tavaly például már a helyes úton jártunk, jó formában voltunk, de apróságokon elbuktunk a nagy tornákon. Ezen a nyáron viszont már ki kellett jönnie a munkának, ráadásul a világbajnoki elsőség a közelgő olimpia miatt is fontos volt, hiszen egészen más így Athénba utazni.
– Egyfajta nyugalom lett úrrá a játékosokon?
– Úgy mondanám, hogy nagy segítség a diadal, amit jól kell kihasználni. Önbizalmat ad, ugyanakkor nagyok az elvárások. Saját bőrünkön éreztük, mennyire felfokozott a hangulat itthon, szinte eksztázisba került az ország a vébé kapcsán. Mindez újabb sikerekre sarkall, és természetesen mi is képesnek tartjuk magunkat az újabb olimpiai arany megszerzésére. De még öt-hat csapat elmondhatja ezt magáról, és bizony egy hosszabbításos meccsen is el lehet csúszni.
– Január másodikán újra együtt lesz a csapat, Balatonfűzfőn kezdődik a felkészülés. Össze tudja egyeztetni ezt az egy hetet az olasz bajnoksággal?

– Nehezen. Csak az első néhány napot tudom ott tölteni, ötödikén már vissza kell utaznom Reccóba, mert tizedikén folytatódik a bajnokság. Nem mellékesen az egyik nagy riválisunkkal, a Bresciával csapunk össze.
– Jó passzban vannak, hiszen éppen az utolsó őszi fordulóban idegenben verték meg a Posillipót, így pontszámban beérték az éllovas nápolyiakat.
– Fontos meccs volt, amelyen végre úgy igazából összeálltunk. Élveztem a játékot, mert mindenki lelkesen, szívből pólózott.
– Nem okoz hiányérzetet, hogy az olasz csapatok távol maradtak az Euroligától?
– Dehogynem. Nem is a meccsek miatt, hiszen a Bresciával és a Posillipóval a bajnokságon kívül a Szuperkupában is rendszeresen találkozunk, vagyis riválisokban nem szenvedünk hiányt. Inkább az Euroliga hangulata hiányzik, rossz, hogy kimaradtunk ebből az új sorozatból. Ezt a miliőt a Szuperkupa nem tudja helyettesíteni.

Az év külföldi sportolója: Denisz Sefik

Denisz Sefik berobbant a világ élvonalába. A szerb-montenegrói válogatott kapusa sokáig a másodhegedűsök kenyerét ette, hiszen korábbi csapataiban (például a Bajnokok Ligája-győztes Becsejben) és a válogatottban is csereként számítottak rá. A nemzeti együttesben 2001-ben mutatkozhatott be, és a fukuokai világbajnokságon már Alekszandar Sostar első számú tartalékjaként nevezte meg Nenad Manojlovics szövetségi kapitány. A nagy kiugrásra ebben az esztendőben volt lehetősége a négy éve a Jadran Herceg Novihoz szerződő hálóőrnek, aki a pályafutását befejező Sostar hiányát észrevétlenné tette. A kranji Európa-bajnokságot végigvédte, sőt, jórészt neki köszönhetik honfitársai az aranyérmet. A horvátok elleni fináléban például pillanatokkal a lefújás előtt emberhátrányban semlegesítette Hinic ziccerét, és – nem csak ezért – a kontinensviadal legjobb kapusának választották. A legolvasottabb horvát napilap, a Vecernji List, odabökve az örök riválisnak, Sefik származására utalva a következőket írta címében: "Az albán Sefik megvédte Szerbiát és Montenegrót." A világbajnokságon aztán bronzérem jutott együttesének, de nem az ő lelkén szárad, hogy nem sikerült fényesebbre az érem. Nem is olyan régen kiérdemelte a legjobb sportoló címet Montenegróban, csapata, a Jadran Herceg Novi (44 év után nyert újra bajnokságot a tavasszal) pedig menetel mind a bajnokságban, mind az Euroligában. No igen, könnyű úgy, hogy a kapuját a 27 éves Denisz Sefik védi.