Családban marad – Szűcs András jegyzete

„Legyek megértő, ugye?” – torpant meg hápogó felesége előtt mindannyiunk kedvenc nem magyar pólósa és színésze, Bud Spencer. Őt éppenséggel az húzta fel a Fél lábbal a paradicsomban című alkotásban, hogy rég nem látott kislánya még kisebb unokával tért haza a szülői házba, noha előtte évekig egy képeslapra is alig futotta tőle. Szóval volt is oka a felháborodásnak, meg el is múlt, hiszen a családi szeretet jegyében gyorsan összeborultak.

De mi miként viszonyuljunk 2020-hoz?!

Nem a családtagunk, abban a tekintetben mégis, hogy olykor megutáljuk – és itt van, nem ereszt. Annyi mindent vett már el, legendáink sorát például; egyiküket éppen szerdán, másikukra pedig ma emlékeznénk a Szigeten, ám nem fogunk. Mert ez az év meg a vírus öl, s ha nem is butít, ám sajnos nyomorba dönt. Oda az olimpiával kezdve minden valamirevaló sportesemény (a pénzverdéhez hasonlító nemzetközi foci ugyan él, de az is hogyan...), és azok is omladoznak, amelyek esetleg mégis újraindultak. Itt nyilván gondolhatunk a vízilabda Magyar Kupára és csatolt rendezvényére, a Masters-kupára, amellyel lehetett volna továbbpróbálkozni a sportág nyáriasításával, hiszen most jött volna a finálé a Hajós szabad ege alatti langymeleg estéken a tényleg színvonalas rangadókkal és az aranykorszakra emlékeztetve nosztalgiázó szórakoztatással. Ám nem jönnek, mert hiába áll(t)unk viszonylag jól a járvánnyal, az nemcsak közelít, hanem itt van újra, már az ősz előtt. Az pedig a sors fintora, hogy a mindenhol címvédő Fradihoz tört be hirtelen, amely az elmúlt hetekben elveszítette már világklasszis csapatkapitányát meg egyik világklasszis balkezesét is, hogy most négy másik klasszisa megfertőződjön.

Szóval, akkor hogyan tovább?

Nos, majd a történelem dönti el, hogy például a 156 nap utáni első hazai hokimeccs a nyilván zárt Tüskecsarnokban jó ötlet volt-e, hogy mit hoz a hétvégén startoló labdarúgó NB I a stadionokban, aztán mi lesz az iskolakezdés idején, majd október 23-án, karácsonykor, hogy a jövőre halasztott ötkarikás játékokról ne is beszéljünk. Mert amúgy az olimpia vasárnap ért volna véget, azaz most számolgatnánk kéjjel az aranyainkat, ehelyett a Balatonra is sziszegve megyünk, pedig dög meleg van.
„Legyek megértő, ugye?” – torpant meg hápogó felesége előtt mindannyiunk kedvenc nem magyar pólósa és színésze, Bud Spencer. Őt éppenséggel az húzta fel a Fél lábbal a paradicsomban című alkotásban, hogy rég nem látott kislánya még kisebb unokával tért haza a szülői házba, noha előtte évekig egy képeslapra is alig futotta tőle. Szóval volt is oka a felháborodásnak, meg el is múlt, hiszen a családi szeretet jegyében gyorsan összeborultak.

De mi miként viszonyuljunk 2020-hoz?!

Nem a családtagunk, abban a tekintetben mégis, hogy olykor megutáljuk – és itt van, nem ereszt. Annyi mindent vett már el, legendáink sorát például; egyiküket éppen szerdán, másikukra pedig ma emlékeznénk a Szigeten, ám nem fogunk. Mert ez az év meg a vírus öl, s ha nem is butít, ám sajnos nyomorba dönt. Oda az olimpiával kezdve minden valamirevaló sportesemény (a pénzverdéhez hasonlító nemzetközi foci ugyan él, de az is hogyan...), és azok is omladoznak, amelyek esetleg mégis újraindultak. Itt nyilván gondolhatunk a vízilabda Magyar Kupára és csatolt rendezvényére, a Masters-kupára, amellyel lehetett volna továbbpróbálkozni a sportág nyáriasításával, hiszen most jött volna a finálé a Hajós szabad ege alatti langymeleg estéken a tényleg színvonalas rangadókkal és az aranykorszakra emlékeztetve nosztalgiázó szórakoztatással. Ám nem jönnek, mert hiába áll(t)unk viszonylag jól a járvánnyal, az nemcsak közelít, hanem itt van újra, már az ősz előtt. Az pedig a sors fintora, hogy a mindenhol címvédő Fradihoz tört be hirtelen, amely az elmúlt hetekben elveszítette már világklasszis csapatkapitányát meg egyik világklasszis balkezesét is, hogy most négy másik klasszisa megfertőződjön.

Szóval, akkor hogyan tovább?

Nos, majd a történelem dönti el, hogy például a 156 nap utáni első hazai hokimeccs a nyilván zárt Tüskecsarnokban jó ötlet volt-e, hogy mit hoz a hétvégén startoló labdarúgó NB I a stadionokban, aztán mi lesz az iskolakezdés idején, majd október 23-án, karácsonykor, hogy a jövőre halasztott ötkarikás játékokról ne is beszéljünk. Mert amúgy az olimpia vasárnap ért volna véget, azaz most számolgatnánk kéjjel az aranyainkat, ehelyett a Balatonra is sziszegve megyünk, pedig dög meleg van.

És akkor még legyünk megértőek?