Vízilabda: A válogatott keret mindig nyitott – Märcz Tamás

– Az összes csapaton azt láttam, hogy ki volt éhezve a játékra, és minden szövetségi kapitány várta a lehetőséget, hogy újra tétmeccsen vezesse az együttesét – mondta széles mosollyal Märcz Tamás szövetségi kapitány, aki tíz hónapos szünet után három mérkőzésen irányította a magyar válogatottat a világliga kontinentális selejtezőjében. – Minden pillanatát élveztem a tornának, örültem, hogy ismét láthatom a játékosokat. Annak ellenére, hogy akadtak hiányzóink, jó mérkőzéseket játszottunk egy rangos tornán.

– Könnyebb vagy nehezebb lett a dolga az olimpiai csapat kiválasztásával kapcsolatban?
– Segítséget jelentett a világliga, de csak egy visszajelzés volt a sok közül. Örülök, hogy három éles összecsapáson láttam a játékosokat, akiknek egy része eddig is csapattag volt, egy másik része a peremen táncolt, és voltak, akik először gyakoroltak velünk. Jó lehetőség volt ez nekik és nekem is.

– Többen bekerültek a csapatba, Pohl Zoltán viszont ezúttal csak tartalék volt. Mennyire nyitott a keret?
– A keret mindig nyitott, azokat pedig kiemelten figyelem a bajnokság hétvégén rajtoló tavaszi szezonjában, akik karácsony előtt részt vettek az összetartáson. Pohl Zoli formája éppen felfelé ívelt, ezért is döntöttem úgy, hogy elviszem Debrecenbe, és inkább taktikai döntés volt, hogy végül nem került be a meccskeretbe. Biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül ugyanabban az állapotban látjuk, mint korábban. Egyébként az volt az egyik kiválasztási szempont a tizenhármas keret összeállításakor, hogy fizikailag nagy teherbírású játékosok alkossák a csapatot, akik képesek pihenőnap nélkül három meccset játszani.

– Az egyaránt tizenkilenc éves Konarik Ákost és Vigvári Vendelt is elvitte Debrecenbe, utóbbi be is mutatkozott a válogatottban. Hogy tetszett a játéka?
– Valamelyik fiatalt szerettem volna bedobni a mély vízbe, mert még ha fizikailag nem is nőttek bele a nemzetközi mezőnybe, olyan képességeik vannak, amelyek arra predesztinálják őket, hogy előbb-utóbb stabil válogatottak legyenek. Vendel teljesítménye nagyon tetszett, volt egy kiugró meccse is a horvátok ellen, a másik kettőn is helytállt. Az ő játéka a meglepetés erejével hatott az ellenfelekre, legközelebb már biztosan jobban figyelnek rá is. Vigvári Vendel és Konarik Ákos stabilan biztosan csak hosszabb távon kerül majd be a csapatba, de azért a fiatalok fél év alatt is rengeteget tudnak fejlődni, láttunk erre példát korábban is…

– Mikor találkozik legközelebb a keret?
– A járványtól valószínűleg nem szabadulunk februárig, viszont azt már látjuk, hogyan tudunk vele együtt élni. Ezért nincs kétségem, hogy összetartás lesz az olimpiai kvalifikációs torna alatti szünetben. Akkor már nem huszonhét játékost hívok meg, az a keret kicsit előremutatóbb lesz, ám olyan sok minden történt az elmúlt időszakban, hogy fel kell készülnünk a váratlan helyzetekre is, szükséges a több alternatíva minden pozícióban. Az edzések egyik része Budapesten zajlik majd, a másik Szegeden, a szerbekkel közösen, záróakkordként pedig ismét összecsapunk velük az új szegedi uszoda megnyitóján. Ez is fontos része lesz az olimpiai felkészülésnek, a játékosoknak is jó lehetőség a bajnokság közben, hogy ne felejtsék el a válogatottat: akik esetleg távolabb érezték magukat a csapattól, azok előtt is felcsillant most a lehetőség. Nap, mint nap úgy kell dolgozni a klubokban, hogy a fejekben benne legyen a válogatott, és senkinek sem szabad elveszítenie a reményt a bekerülésre. Az utolsó pillanatig kell küzdenie mindenkinek, úgy, ahogyan a csapat Debrecenben.

VILÁGLIGA, FÉRFIAK, EURÓPAI NYOLCAS DÖNTŐ, DEBRECEN     
 A magyar válogatott mérkőzései
Negyeddöntő: Olaszország–Magyarország 9–8
 Az 5–8. helyért: Magyarország–Horvátország 13–11
 Az 5. helyért: Szerbia–Magyarország 9–7