Nyéki Balázs: Csak úgy tudunk hódítani, ha fokozatosan haladunk

– Az olimpia után az ősszel ismét a klubvízilabda kerül előtérbe. Mennyi pihenőt kaptak a Párizsból hazatérő ferencvárosi játékosok?
– Három és fél hetet, de sokan azt mondták, nem is akarnak annyit pihenni, mert már várják, hogy visszatérjenek a Népligetbe – mondta lapunknak Nyéki Balázs, aki a második idényét kezdi el az FTC-Telekom vezetőedzőjeként. – Azok, akik nem utaztak az olimpiára, egy hónap szünet után Korényi Balázs vezetésével elsősorban fizikai munkát végeztek, szeptember ötödikén pedig a teljes csapat elkezdi a felkészülést. Profi játékosokról beszélünk, a pihenő alatt is edzésben tartják magukat, úgyhogy nem lesz nehéz erőnlétileg hasonló szintre hozni őket.

– A harmadik ötkarikás aranyérmét szerző Dusan Mandics bizonyára jó szívvel gondol vissza Párizsra. Tudtak beszélni az olimpiai döntőt követően?
– Persze, az éremátadó után találkoztunk a faluban, az volt az első mondata, hogy tudja, szerénynek kell maradnia, majd kifejezte háláját az FTC-nek, hogy mindenki támogatta és segítette őt a klubban az elmúlt egy évben. Elképesztő, hogy másfél évvel a belgrádi megpróbáltatásai után harmadszor is olimpiai bajnok lett, bizonyította, hogy kitűnő sportember, szerintem a világ jelenlegi legjobb vízilabdázója. Az olimpián közel laktunk egymáshoz, napi kapcsolatban voltunk, az elődöntő után néhány szakmai kérdésben kikérte a véleményemet. Mivel mi nem jutottunk döntőbe, a szerbek viszont igen, biztossá vált, hogy nem találkozunk már velük, szóval segítettem neki, amiben tudtam. Ha már nem mi értünk fel a csúcsra, jó volt látni Manda örömét. Pozitív érzésekkel, feltöltődve csatlakozik majd a csapathoz.

– A keret többi olimpikonja viszont alighanem jobb szereplésben reménykedett…
– Valóban, Mandics kivételével mindenkinek csalódás volt az olimpia, de ahogy ismerem a srácokat, ez csak motiválja őket, a Fradival szeretnének visszatérni a győztes útra.

– Edzőként hogyan telik ez az időszak? Meddig lehet, egyáltalán meddig érdemes előre tervezni?
– A téli szünetig, vagyis az idény első felét igyekszem felépíteni, már el is kezdtem megtervezni az edzésfeladatokat, amelyeket szeptember elején a játékosokkal is átbeszélünk. Nagyon fontos, hogy jól kezdjük az évadot, októberben az európai Szuperkupáért, decemberben a Magyar Kupáért küzdhetünk, lendületet adna a tavaszi félévre, ha mindkét trófeát megszereznénk.

– A Szuperkupáért az Eurokupa-győztes Jug Dubrovnikkal játszanak a Komjádi uszodában. Külön készülnek a horvátokra, vagy az alapozás során az a lényeg, hogy a saját játékuk összeálljon?
– Természetesen az lesz az elsődleges célunk, hogy a játékosok jó fizikai állapotba kerüljenek, fokozatosan bővítsük a taktikai repertoárunkat, az érkezőket pedig beépítsük a rendszerbe. Emellett arra is szánunk időt, hogy felkészüljünk a Jug speciális játékából, abból a szempontból előnyben vagyunk, hogy lesz miből készülnünk, mert ellenfelünk már szeptemberben Bajnokok Ligája-selejtezőt játszik. Az európai Szuperkupának általában a BL-győztes az esélyese, de vigyáznunk kell a Juggal, mert a világ egyik legjobb edzője, Vjekoslav Kobescak irányítja, aki mindig készül váratlan húzásokkal.

– Magyar bajnokként és az elitsorozat címvédőjeként értelemszerűen nem kell selejtezőt játszaniuk a Bajnokok Ligájában, de feltételezem, megtalálják a módját, hogy játékba lendüljenek.
– Így van, szeptember végén négy napot készülünk a Marseille-jel, biztos vagyok benne, hogy nagyon értékes tapasztalatokkal szolgál a közös munka. Úgy érhetjük el az üzemi hőfokot a fontos mérkőzésekre, ha előtte ilyen csapatokkal készülünk, ezek a gyakorlások szükségesek ahhoz, hogy meglegyen a kellő sebesség a játékunkban.

– Az előző évadban kétségkívül megvolt, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is domináltak. Nagyobb a nyomás amiatt, hogy az európai élcsapatok immár nem a Recco, hanem a Fradi skalpjára vadásznak?
– Elképzelhető, hogy sokan már minket tartanak az első számú esélyesnek a Bajnokok Ligájában, de nem változtak a céljaink, az előző idényben is arra törekedtünk, hogy minden meccset megnyerjünk. Ugyanúgy kezeljük ezt az évadot is, nem foglalkozunk a nyomással, és azzal sem, hogy mi történt a Reccóval, mert így is lesznek nagy riválisaink, az Olympiakosz például megerősödött. Csak úgy tudunk újra hódítani, ha fokozatosan haladunk, és ha megmarad az a csapategység, ami eddig jellemzett minket.