Cseh Sándor: Szeretném, hogy mindenki bízzon magában

– Hogyan összegezné egy mondatban a görögországi világkupa-selejtezőt?
– Nagyon jó alkalom volt, hogy elinduljunk egy úton – válaszolta női vízilabda-válogatottunk szövetségi kapitánya, Cseh Sándor.

– Hat nap alatt hat mérkőzést játszottak, és bár az első kivételével mindegyiket megnyerték, csak az amerikaiak elleni utolsó találkozón vált biztossá a továbbjutásuk. Fizikailag vagy mentálisan volt nehezebb a sorozatterhelés?
– Nem volt a legszerencsésebb a lebonyolítás, de igyekeztünk alkalmazkodni hozzá, a szervezésre egyébként nem lehetett panaszunk. Úgy utaztunk Alexandrupoliba, hogy szeretnénk elemezni a csapatot, kíváncsiak voltunk rá, az egyes posztokon mit tudnak kihozni magukból a játékosok. Aztán elkapott minket a harci kedv, az első sípszó után más üzemmódba kapcsoltunk, mindegyik mérkőzésünket meg akartuk nyerni. Rossz érzés lett volna, ha a végén kicsúszik a kezünkből a továbbjutás, ezért mentálisan volt nehezebb az utolsó nap – az ilyen helyzeteket még a rutinos játékosoknak sem könnyű kezelniük, nemhogy a fiataloknak.

– Gondolta volna a görögök elleni vesztes nyitány után, hogy ilyen jól alakul a folytatás?
– Egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogyan alakul a torna hátralévő része. A játék képe fontosabb volt az eredményességnél, márpedig összességében tetszett, amit a görögök ellen láttam: az elején tompák voltunk, de aztán felvettük a ritmust. Gyakran előfordul, hogy győzünk, de a hibák miatt nem vagyok elégedett – ezúttal fordítva volt, mert sok mindent visszakaptam abból, amit kértem.

– Az olimpiai bajnok spanyolok ellen jól játszottak és győztek is, méghozzá úgy, hogy a két legrutinosabb játékos, Keszthelyi Rita és Leimeter Dóra sem szerepelt.
– Hitet adott a társaságnak az a mérkőzés: megmutattuk, hogy bármelyik rivális ellen nyerhetünk, ha sokat teszünk érte. Nagy fegyverténynek tartom az olaszok legyőzését is, mert az amerikaiak elleni nagy fordítás után önbizalomtól duzzadva játszottak, ráadásul érződött rajtunk a fáradtság, mégis kiszenvedtük a győzelmet. Arra is építhetünk, hogy a gyengébb kezdés után rendszerint magunkra találtunk, az amerikai kapusnak például nagyon bátran és hatékonyan lőttünk. Más kérdés, hogy nem kell messzemenő következtetést levonni a görögországi eredményekből, mert minden kapitány szereti keverni a kártyákat.

– Önbizalmat és lendületet viszont adhatnak a győzelmek. Jól éreztem, hogy a torna második felében már bátrabban vállalkoztak a fiatalok?
– Örülök, hogy így látta, én is éreztem a vállalkozó kedvet. Védekezésben csak a folyamatos munka vezet eredményre, támadásban viszont a megfelelő hozzáállás és a gyors gondolkodás a legfontosabb. Közhely, hogy lövésből lesz a gól, de muszáj hangoztatni, mert szeretném, hogy mindenki bízzon magában, és bátran vállalkozzanak a játékosok. Ezt a mentalitást nem lehet egy nap alatt elsajátítani.

– Szerencsére nem is kell, van még fél év a szingapúri világbajnokságig. Mi kell ahhoz, hogy akkor is jó döntéseket hozzanak a játékosai, ha nagyobb a tét?
– El kell fogadnunk, hogy akkor sem dől össze a világ, ha elveszítünk egy-egy mérkőzést. A versenysport folyamatos hullámzással jár, ezért sokat beszélgetünk a lányokkal, ez így lesz a jövőben is. Persze, könnyű mondani, hogy élveznünk kell a játékot, a gyakorlatba már jóval nehezebb átültetni, az eredményességhez a technikai tudás mellett a bátorság is elengedhetetlen. A klubjukban több időt töltenek a játékosok, mint a válogatottban – fontos, hogy képezzék magukat.

– Az ön szavaival élve nem szokása dicséretekkel dobálózni. Mit mondott a csapatnak a hazaút előtt?
– Megköszöntem a stábtagok munkáját, Dávid Zoltán és Áts Bertalan is annyit dolgozott az elmúlt hetekben, mint én. Mondtam a játékosoknak, hogy büszkék lehetnek az edzőtáborban és a tornán elvégzett munkájukra, mert tényleg mindent beleadtak, de azért hozzátettem, hogy még rengeteget kell fejlődnünk.

NŐI VÍZILABDA-VILÁGKUPADÖNTŐ
CSENGTU, ÁPRILIS 18–20.
A negyeddöntő párosítása: Spanyolország–Kína, Ausztrália–MAGYARORSZÁG, Görögország–Olaszország, Hollandia–Japán