„Úgy történt, hogy volt egy csapatprogram, amin a részvétel kötelező volt és bár nem sok kedvem volt jelen lenni, csapatkapitányként nem szívesen bojkottáltam volna ezt az eseményt. Egy szerencsétlen mozdulat következtében megsérült a térdem. A dolog azért fájó, mert akkor is dühös lennék, ha ez vízilabdázás közben történt volna, mert azért mégiscsak az a dolgom. Vagyis ott a sérülés»benne van«. Amikor tavaly Kvangdzsuban megsérültem, nem sok mindenkit lehetett hibáztatni. Akkor megbeszéltük, hogy a lehető legkevesebbet játszom, ez így is volt, de mégis becsúszott egy malőr. Most viszont sajnos nem erről van szó, hanem egy teljesen felesleges és elkerülhető baleset történt egy számomra felesleges programon” – idézi Varga Dénest avlv.hu.
Korábban megírtuk, hogy a 2019-ben a világ legjobb vízilabdázójának választott Varga súlyos térdsérülést szenvedett, ami után már meg is műtötték.Madaras Norbert, az FTC szakosztályának elnöke szerint 3-4 hónap múlva végezhet újra teljes edzésmunkát. A klasszis pólós is szeretné további címekhez segíteni a zöld-fehér klubot.
„Jelenleg úgy gondolom, az erőmből arra futja, hogy a Ferencvárossal érvényben lévő, még két évre szóló szerződésemben foglaltaknak maximálisan eleget tegyek mind edzés, mind pedig eredményesség szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a Fradival szeretnék még legalább két bajnokságot nyerni.”
Varga szavaiból viszont az is kiderül, hogy nem biztos, hogy ott lesz a jövő évre halasztott tokiói olimpián. Konkrétan nem mondta le a válogatottságot, de a szavain érződik a bizonytalanság.
„Ismerve azt az érzést, ami átjárt az utóbbi időkben, tudva, hogy ehhez mi kell, milyen rengeteg munka, sok győzelem és persze nem esett rosszul az sem, hogy a győztes tornákon, legyen az Európakupa, BL- vagy Európa-bajnokság, mindig külön jutalmazták a teljesítményemet MVP-díjjal, nagyon nehéz azt az önbizalmat, azt a lendületet újra összeszedni.”
„Egy sok komponenses hátteret igényelne, hogy eredményesen szerepeljek a válogatottban, és jelenleg nem látom, hogy ez meglenne, hogy ezt bele tudnám tenni. Bár még az elején vagyok, de azt sem látom, hogy meglenne a szándék és biztosítottak lennének a lehetőségek a vízilabda közegében ahhoz, hogy az én gyógyulásom, regenerálódásom kellően intenzív legyen. Ez nem jelenti azt, hogy nem teszek meg mindent, de mivel van családom és civil életem, ami egyre fontosabb, sőt, ezért az a prioritás, hogy rájuk fordítsam azt az időt, amit egy ilyen helyzetben az extra gyors gyógyulás igényelne.”