Kortalan csodák – Moncz Attila publicisztikája

Bevallom, minden hetemet egy kiadós fallabdamérkőzéssel kezdem. Negyvenkét évesen egy óra rohangálás, két „roncstelepre” való térddel, nem ritkán a nullát karcoló erőnléttel, viszont a vereség iránt érzett közepesnél nagyobb utálattal, így aztán amikor levonszolom magam a pályáról, olykor OTP-részletre is hajlandó lennék levegőt venni. Észhez térés, irány a munka – és az újabb K. O. Az amerikai sportokkal kiemelten foglalkozó Sport Tv-nél dolgozom, a hétfő reggel az NFL- és NBA-statisztikák átnézésére remek alkalom (igaz, a második a hét szinte minden napjára helytálló), és az utóbbi időben már nem az a kérdés, szembejön-e velem ez „ageless wonder” (kortalan csoda) jelző, hanem az, hány. Merthogy a major sportokban, sőt, úgy általában a sportban, egyre többen művelnek csodákat negyven felett is. Az én korosztályomban. Borzalmas…

Rendben, nekem nem szokatlan 40 feletti zseniket a pályán látni, hiszen gyerekként nekem ugyanilyen zseni volt Póczik József vagy Mile Sándor, amint az Ácsi Kinizsi megyei csapatában futballozott. Sőt, már az is csoda volt, amikor láttam, miképp teszi Babi néni, a szertáros külön a többitől a Verebes József által csak per „Nagytalpúként” emlegetett Mile „csónakjait” a polcon, mert másnak nem voltak kiadhatók. Minden lábra legalább négy számmal nagyobbak voltak. Oké, de ők anno a csodás győri (meg egyéb) évek után levezetni jöttek a Kinizsihez, a hétfő reggeli hírek (és ezen cikk) főszereplői viszont sportáguk első számú ligájában teszik magas szinten a dolgukat.

Mint például Tom Brady, aki ma, vasárnap este kevéssel hét után kikocog a Gillette Stadium gyepére, hogy az NFL rájátszásában a New England Patriots csapatával a Los Angeles Chargers ellen megtegye az újabb lépést pályafutása kilencedik Super Bowlja, illetve hatodik aranygyűrűje felé. Túl a 41. születésnapján, a 19. idényében olyan ligában, amelyben a játékosok átlagéletkora nem éri el a 27-et, illetve amelyben a játékosok átlagosan 3.3 idényt képesek lehúzni.

És egyelőre esze ágában sincs bejelenteni a visszavonulását. „Semmiképpen sem fog ötvenéves koráig játszani, de azt gondolom, még egy idény benne van. Kevés sportoló elkötelezett annyira a teste és az elméje iránt, mint Brady, ezért is tudott két évtizeden keresztül ilyen magas szinten teljesíteni” – mondta róla Jason McIntyre, a Fox Sports kommentátora. Kétezerben kezdődő profi pályafutása során mindössze a 2008-as évadban kellett meccseket kihagynia sérülés miatt, akkor keresztszalag-szakadását követően 15 mérkőzés esett ki neki. A kevés pihenő különösen annak fényében meglepő, hogy a neve kisebb-nagyobb, vélt vagy valós bajok miatt csaknem 200 alkalommal szerepelt a Patriots sérültjelentésében, amelyet minden héten kötelező leadni az NFL-ben. A liga talán első számú gondja, az agyrázkódás például hivatalosan „elkerülte”, igaz, felesége, Gisele Bündchen erről másképp beszélt egy televíziónak. A szupermodell állította: voltak ilyen problémák, de mindig sikerült eltitkolni őket az NFL vezérkara elől. Persze Brady pályán maradásában a saját spártai életmódja és a remek testi adottságai mellett nagy szerepe van az NFL által kidolgozott, a quarterbackeket egyre jobban védő szabályrendszernek, illetve az űrkorszaki szintre jutó sportorvosi ellátásnak is, de azért hadd adózzak kellő tisztelettel a nagy Tom produkciója előtt.

Még akkor is, ha egy nappal előtte Adam Vinatieri, az Indianapolis Colts rúgója (ez a poszt fizikailag sokkal kevésbé veszi igénybe az embert, mint az irányítóé) az idei NFL-playoff legidősebbjeként, 46 évesen lépett pályára, illetve, hogy Brett Favre (41 éves), Doug Flutie (43), Warren Moon (44) és George Blanda (48) személyében az irányítók között is volt előfutára Bradynek.

„Tudni fogom, mikor jön el az idő. Higgyék el, kristálytiszta lesz, amikor eljön annak az ideje” – ezek már Vince Carter, az NBA jelenlegi legidősebb játékosának szavai. A Magyarországon Dávid Kornél „átzsákolásával” is híressé lett „Air Canada” január végén lesz 42 éves, az idény végét figyelembe véve, nála korosabban csak Robert Parish, Kevin Willis, Dikembe Mutombo és Nat Hickey pattogtatott a ligában, de messze nem akkora intenzitással, mint Carter most. Az Atlanta Hawks 42 meccséből csak hármat hagyott ki, átlagosan 17.3 percet játszik, 7.0-s pont-, illetve 2.8-es lepattanóátlaggal. Ha még egy évet vállal, elmondhatja magáról, hogy a kilencvenes, a kétezres, a kétezertízes és a kétezerhúszas években is pályára lépett az NBA-ben.

Az ilyen bravúr (csak értelemszerűen más évszámokkal) Gordie Howe-nak, „Mr. Hockeynak” is bőven megvolt, sőt. Az 1928-ban született legenda már 1946-ban bemutatkozott az NHL-ben, de még az 1979–80-as idényben is volt 80 meccse a Hartford Whalersben. Én azt is nehezen tudom elképzelni, hogy tíz esztendővel idősebben még ide-oda rohangáljak a squashpályán, ő meg a gladiátorok között 52 évesen 41 pontot (15 gól, 26 assziszt) ért el. A hoki nagy öregjei közül okvetlenül kiemelném még Jaromir Jágrt, aki 45 évesen is játszott a Calgary Flamesben, 44 évesen, a Florida Panthers tagjaként pedig az évad egy adott pillanatában elmondhatta magáról, csapattársai több mint fele nem is élt még, amikor ő 1990. október 5-én lejátszotta az első NHL-mérkőzését. Ha pedig kihagynám ebből a felsorolásból Igor Larionovot, vélhetően hétfőn kukoricán térdelnék a szerkesztőségben, hiszen őt a főnököm említette, mondván, ő 2002-ben, 41 évesen a Stanley-kupa-döntő harmadik meccsén, a harmadik hosszabbításban ütött győztes gólt a Detroit Red Wings mezében a Carolina Hurricanesnek.

A negyedik major sportban, a baseballban az előzőekhez képest meg se szeri, se száma a 40 feletti klasszisoknak, így itt most csak az ESPN által minden idők legnagyobb ütőjének tartott Ted Williamsről emlékeznék meg, aki 42 évesen, élete utolsó MLB-s ütésével home runt ért el. A közönség éljenezte, ő viszont semmit sem dobott ki a nézők közé ajándéknak. John Updike író ezt így rögzítette: „Az istenek nem válaszolnak a levelekre”.

Ám hogy ne ragadjak le az amerikai major sportoknál, íme, egy kis válogatás a teljesség igénye nélkül más sportágakból. Dino Zoff 40 évesen lett labdarúgó-világbajnok, honfi- és sporttársa, Gianluigi Buffon most, 40 évesen üldözi első Bajnokok Ligája-győzelmét a PSG-vel, a legidősebb futballprofi, Miura Kazujosi pedig 51 évesen a minap kötött újabb szerződést a japán másodosztályban szereplő Jokohama FC-vel. A kézilabdában válogatott- és klubszinten mindent megnyerő Thierry Omeyer 42 évesen is az őrületbe tudja kergetni a lövőket a PSG kapujában, és szintén a BL-diadal a célja. Profi bunyóban George Foreman még 46 évesen is jegyzett szervezetnél nyert nehézsúlyú vb-címet, Bernard Hopkinsnak pedig ugyanez 49 évesen is sikerült félnehézsúlyban. A díjugrató John Whitaker Rióban 61 évesen a hatodik olimpiáján vett részt, és amikor megkérdezték tőle, mit jelent ez neki, mosolyogva csak ennyit felelt: „Hogy öreg vagyok”.

De hogy ne csupán a férfiaknál ragadjak le! Az embert próbáló szertornában Okszana Csuszovityina 41 évesen és 2 hónaposan olimpiai hetedik volt ugrásban, két esztendővel később pedig vb-negyedik ugyanebben a számban. Öt évvel azelőtt már olimpikon volt, hogy a jelen szupersztárja, Simone Biles megszületett volna, illetve összesen öt csapat zászlaja (szovjet, FÁK, Egyesített Csapat, üzbég, német) alatt vonult fel. Martina Navratilova még 49 esztendősen is Grand Slam-tornát nyert vegyes párosban a US Openen, Kristin Armstrong pedig 43 évesen civil munkája (közösségi egészségügyi igazgató) mellett lett olimpiai bajnok a kerékpárosok országúti egyéni időfutamában.

A példákat elnézve lehet, még nekem is érdemes keresgélnem a profi sportok között. A dartshoz például a súlyom megvan, a tábla meg ott lóg az iroda falán.