Meleg nyári nap volt 1983. június 29. A louisianai Monroe-beli Critter's Creek vidámparkba aznap ingyenes volt a belépés, úgyhogy hatalmas volt a tömeg. Sokan a kapukon kívül rekedtek, és arra vártak a hőségben, hogy sorra kerüljenek.
Az unatkozó gyerekek közül néhányan egy közeli tavacskában pancsoltak: ennek medrét eredetileg egy új vízicsúszda alapozásához ásták ki, de az építkezés félbemaradt, a gödör pedig megtelt esővízzel. A szépen parkosított látszólagos kacsaúsztató körül nem volt kerítés vagy figyelmeztető tábla, sem bóják a vízen, így senki sem tudta, hogy az egy darabig alig másfél méteres tó milyen hirtelen mélyül.
És a tragédia be is következett – három tizenegy év körüli kissrác, LeMarkits Holland, Harry Holland és Lancer Perkins eltűnt a vízben. A környéken azonban senki sem akadt, aki tudott vagy mert volna segíteni, és hosszú percek teltek el, mire valaki eljutott a legközelebbi, mélyen bent a vidámparkban lévő nyilvános telefonhoz, hogy értesítse a rendőrséget. Csak egy papucsos-rövidnadrágos fiatalember lépett akcióba.
„Nem nagyon tudok úszni, de megpróbálom kimenteni őket. Ha nem jönnék fel, szerezzenek valakit, aki utánunk ugrik”– mondta, majd odanyújtotta a pénztárcáját a mellette állónak, és berohant a vízbe.
Hiába volt mindössze 178 centi és 84 kiló, Joe Delaneyt senki sem tudta megállítani. Bár édesapja megpróbálta lebeszélni róla, ő mégis úgy döntött, profi amerikaifutball-játékos lesz – így is történt. De ami még fontosabb, közben remek ember is vált belőle: már középiskolában is kedvelte mindenki (sőt, a személyiségével és magatartásával is rengeteget tett a feketék és fehérek elkülönítését épp csak felszámolni kezdő louisianai középiskolájának közösségében az afroamerikaiak elfogadásáért), és az egyetemi bajnokságban is odavoltak érte. Amikor pedig a Kansas City Chiefs kiválasztotta az 1981-es játékosbörzén, a csapat egyik igazgatója nem sokkal később visszatelefonált Delaney egyetemére, csak hogy közölje: „Ilyen remek fiatalember és ilyen keményen dolgozó futballista még sosem játszott ebben a csapatban.”
Becsületessége és egyenessége persze még kevés lett volna ahhoz, hogy NFL-klasszis váljon belőle, ő azonban a pályán is kitett magáért. Szélvészgyorsan futott a labdával, ráadásul mivel alacsonyan volt a súlypontja, lecsapni is alig lehetett: első idényében azonnal beválasztották az év végi gálameccsre, a Pro Bowlra, és ő lett az Amerikai főcsoport legjobb újonc játékosa is. 1121 futott yardjával megdöntötte a csapatrekordot, egy 82 yardos touchdownja pedig az egész idény leghosszabb akciója lett. És bár a következő, a játékossztrájk miatt eleve csonka idényben szemműtétje miatt kevesebb időt töltött a pályán, nem volt kérdés, hogy a Kansas City Chiefs játékosa a liga egyik legígéretesebb tehetsége.
Marvin Dearman, a monroe-i rendőrség különleges búváralakulatának tagja a segélyhívásra azonnal a Critter's Creekhez sietett. Addigra már vagy százan ácsorogtak a parton, egy rendőr az egyik, valahogy a partra evickélő kisgyereket, LeMarkitset nyugtatgatta. Megérkezve Dearman habozás nélkül magára rántotta a búvárfelszerelést, és beugrott a tavacskába. Szinte azonnal megtalálta az egyik kissrácot, a partra vonszolta, és megpróbálta újraéleszteni, aztán amikor megérkeztek a mentők, ismét a vízbe vetette magát, és nemsokára a harmadik fiú testét is kihúzta a vízből. Már éppen elkezdte lehámozni magáról a búvárruhát, amikor egy rendőr rászólt: „Várjon, most nyomták a kezembe ezt a pénztárcát, és a gazdája még a víz alatt van!”
Úgyhogy Dearman ismét magára kapta a felszerelést, és beugrott a tóba.
Szinte azonnal rátalált a fiatal férfi testére, akinek mindkét lába beleakadt az aljnövényzetbe. Még volt pulzusa, úgyhogy azonnal betették a mentőautóba, ám végül hiába küzdöttek az életéért, a kórházban életét vesztette, akárcsak a két kisfiú, Harry Holland és Lancer Perkins. Marvin Dearmannel, aki a mentősökkel tartott a kórházba, egy nővér tudatta a tragikus híreket, kezébe nyomva a hősies áldozat pénztárcáját, megmutatva benne az igazolványt: „Nem ismeri fel ezt az embert? Ez Joe Delaney, a futballjátékos!”
Joe Delaney halála napjáig sosem ment derékig érőnél mélyebb vízbe. Nem csoda, hiszen már eleve fuldokolva jött a világra: a magzatburok rátapadt a fejére, és nem tudott felsírni a születésekor. A bábaasszony már akkor megjövendölte, hogy a halálát is fulladás okozza.
Huszonöt évvel később felesége és három kislánya búcsúzott tőle a sírjánál, és legidősebb nővére olvasta fel Ronald Reagan elnök üzenetét, amelyet George Bush alelnök személyesen kézbesített a családnak, méghozzá az Elnöki Polgári Érdeméremmel, a második legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel együtt.
„Sokan kérdezik tőlem, hogyan ugorhatott gondolkodás nélkül azok után a gyerekek után, amikor úszni sem tudott – mondta a temetési beszédében egykori egyetemi edzője. – Pedig egyszerű, Joe Delaney számára az, hogy segítsen másokon, nem döntés kérdése volt, hanem ösztönös reakció.”
Joe Delaney özvegye sosem ment újra férjhez. Később Delaney egyik unokahúga is tragikus balesetben vesztette életét – ő is vízbe fulladt. A végzetes napon egyedüliként megmenekülő kissrác, LeMarkits Holland évtizedes drogkereskedői pályafutás után börtönbe került, de kiszabadulva új, tiszta életet kezdett.
A Delaney mezszáma után elnevezett Mindörökké 37-es Alapítvány – amely szegény gyerekek úszásoktatását finanszírozta – támogatók hiányában lassan másfél évtizede beszüntetni kényszerült működését.
A tragédia után egy kézzel mázolt „Fürödni tilos!” táblát akasztottak ki a tavacska melletti egyik fára. Azóta már sem a tábla, sem a Critter's Creek vidámpark nincs meg, és az algás-gazos tavacska körül sem jelzi semmi, hogy egy jó ember áldozta fel itt az életét két vadidegen kissrácért, elképesztő hősiességgel, bár végül nem tudott segíteni rajtuk.
Joe Delaney hősiessége szép lassan kikopott a köztudatból: még a Kansas City Chiefs drukkerei közül sem sokan tudják, miért nem adták ki a 37-es számú mezt a csapatnál immár 36 esztendeje. Szülővárosában ugyanakkor nem felejtették el, egy közpark viseli a nevét. A sírján pedig még mindig ott az idézet János evangéliumából: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért.”