Legyőzte a ligaelső Milwaukee-t, csúcsrangadót nyert a Lakers

Washington Wizards–Atlanta Hawks 118–112

Beal Iverson nyomában, nem rontotta el a Wizards. Nyernie kellett ezt a mérkőzést a Washingtonnak, ha oda akar érni a rájátszásba és a hazaiak az egálközeli első negyed után érvényesítették is az akaratukat, a két középső játékrészt 19 ponttal nyerték meg – a jó támadójáték mellett itt a védekezésük is egyben volt, ez volt a döntő. Bradley Beal ezúttal sem okozott csalódást, 35 pontot termelt 13/21 jó dobással, közte 7/10 triplával, így már sorozatban 21. alkalommal dobott legalább 25 pontot – ennél hosszabb szériát ezen a téren Keleten utoljára Allen Iverson csinált, amikor 2000/2001-ben összesen 27 ilyen meccset játszott le egymás után. Beal mellett még öten érték el a tízpontos határt, úgyhogy bár a végjátékban nagyon rohamozott az Atlanta, de pár pontot meg tudtak őrizni az előnyükből és kipipálhatták a hazai győzelmet, igaz, így is 4,5 meccs a hátrányuk a keleti nyolcadik Orlandóhoz képest.

Young nélkül ennyi volt az Atlantában. Trae Young betegség miatt kihagyta ezt a mérkőzést a vendégeknél, nélküle pedig egy fokkal gyengébb volt csapata a Washingtonnál. Ugyan John Collins hozta magát (26 pont, 10 lepattanó, 10/15 mezőnyből), Cam Reddish pedig extrát játszott a padról (28 pont, 5/7 tripla), de 23-mal kevesebb büntetőt harcoltak ki, védekezésben pedig egyáltalán nem voltak jók – akkor tudtak közelíteni, amikor támadásban sikerült feljebb kapcsolniuk, de ez csak az első és az utolsó negyedet jelentette, ami nem bizonyult elégnek. A végén mindent megtettek, hozták a fontos játékokat, de csak négy pontig jutottak, mert a Wizards mindenre válaszolni tudott, úgyhogy a Hawksnak most be kellett érnie a tisztes helytállással.

A Wizards legjobb dobói: Beal 35/21, Bertans 17/9, Robinson 14/6
A Hawks legjobb dobói: Reddish 28/15, Collins 26/3, Huerter 14/6

Brooklyn Nets–San Antonio Spurs 139–120

Kipihente magát LeVert és a Brooklyn. Nemrég Bostonban aratott bravúros győzelmet a Nets, amikor Caris LeVert 51 pontos karriercsúcsot termelt, utána másnap hullafáradtan simán kikaptak, azóta viszont volt idejük kicsit feltöltődni, ami most meg is látszott a pályán. A hazaiak valósággal lejátszották a pályáról a vendégeket, három negyed alatt 120 (!) pontot tettek fel a táblára és vezettek már 33-mal is, mielőtt az utolsó játékrészt elengedték, úgyhogy gálaelőadással szórakoztatták közönségüket – a nézők között pedig ott volt a klub legendája, Julius Erving is, méghozzá a csapat Brooklynba költözése óta először. LeVert ismét "alkalomhoz illő" teljesítményt nyújtott, ugyanis 27 ponttal, 11 lepattanóval és 10 gólpasszal pályafutása első tripla-dupláját rakta össze, újfent ő volt a Nets vezére, de ezúttal jó páran kitettek magukért, nyolcan is készámjegyű ponttermést tettek a közösbe – csapatszinten elképesztő produkciót nyújtottak, úgyhogy továbbra is őrzik a keleti hetedik helyüket.

Popovich nem volt elégedett. Az előző meccset kihagyta Gregg Popovich, a Spurs vezetőedzője, most viszont nem sikerült diadalmasan visszatérnie, csapatát tulajdonképpen lemosták a pályáról – a tréner úgy értékelte az eseményeket, hogy "kínos, szégyenletes, puha védekezést" mutattak be, emiatt történt az, ami történt. Támadásban végül ők is megfelelő számokkal zártak, 120 dobott ponttal akár lehetne is meccset nyerni, de mivel három negyed alatt kaptak ugyanennyit, így ez most elúszott – négy meccsre vannak a playoffról, nagyon össze kell szedni magukat a folytatásban.

A Nets legjobb dobói: LeVert 27/9, Harris 20/6, Dinwiddie 19/9, Luwawu-Cabarrot 19/9
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 24, Lyles 19/15, White 19/6

New York Knicks–Oklahoma City Thunder 103–126

Ahogy kell. Nem okozott különösebb problémát a kötelező győzelem begyűjtése az OKC-nek, a vendégek könnyedén, magabiztosan, egyértelműen verték meg a New Yorkot – az első negyedet hét ponttal nyerték, a nagyszünetben 13 volt közte és a fordulás után sem vettek vissza annak ellenére, hogy végül senki sem játszott 30 percnél többet. Egyénileg Chris Paul (21 pont, 12 gólpassz, 4/6 tripla) és Danilo Gallinari (22 pont, 7/13 mezőnyből) villogott leginkább, de nagyon hatékonyan dolgozott Gilgeous-Alexander és Adams is – Billy Donovan vezetőedző érthetően elégedetten értékelt, csapata simán hozta a kötelezőt és jelenleg másfél meccsre van a nyugati negyedik helytől, még bármire képesek lehetnek az alapszakasz hajrájában.

Nem volt esélye a Knicksnek. „Nem osztottak lapot” a hazaiaknak ezen az estén, az OKC kellő intenzitással és figyelemmel játszotta le a mérkőzést, így pedig egyértelműen kijött a két csapat között meglévő tudáskülönbség. Mike Miller vezetőedző szerint a rossz játékuk alapja a gyenge dobóforma volt, amely miatt kissé szétestek fejben és így védekezésben sem voltak elég fegyelmezettek – Elfrid Payton (18 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) statisztikái ugyan rendben voltak, a padról a Robinson-Knox páros öt blokkot tett a közösbe, de csapatszinten összesen négy (!) triplát tudtak a gyűrűbe küldeni, ami megpecsételte a sorsukat. Meglepetés nincs, sima vereség van, következőleg a Detroit ellen lehet javítani.

A Knicks legjobb dobói: Payton 18, Barrett 17/3, Portis 14
A Thunder legjobb dobói: Gallinari 22/9, Paul 21/12, Gilgeous-Alexander 18/3

Boston Celtics–Utah Jazz 94–99

Nem bírta el a sérültek hiányát a Boston. Az egész szezonban meglehetősen „labilis" a Celtics rotációja a folyamatos sérülések miatt, most is két meghatározó játékosuk hiányzott Jaylen Brown és Gordon Hayward személyében, ezt pedig most nem is tudta kimozogni a társaság. Az első negyedben még nem volt nagy gond, aztán a másodikban feljebb kapcsolt a Utah és tíz pont feletti előnyt épített fel, innentől pedig kénszerpályán mozgott a Boston – a harmadik negyedet még sikerült egy 11-3-mal kezdeniük, de ez volt most a maximum, a Jazz igazából végig kontrollálta az eseményeket. A hazaiaknál sem Kemba Walker (13 pont, 5/17 mezőnyből), sem Jayson Tatum (18 pont, 7/19 mezőnyből) nem tudott előlépni, csapatszinten alig 37%-kal dobtak mezőnyből és mindössze 28%-kal tripláztak, ez otthon azért nem az igazi – egyedül Marcus Smart pörgött kellő fordulatszámon, ő 29 pontig jutott, bár ő sem célzott túl pontosan. Smart egyébként azt mondta a meccs után, hogy most már egy ideje hagyják, hogy az ellenfeleik diktáljanak nekik, nem elég agresszívek, erre pedig nem magyarázat az, hogy kik hiányoznak – sorozatban harmadszor kaptak ki hazai pályán, muszáj lesz javítaniuk.

Fontos győzelem. Az All-Star utáni mély gödör már a múlté, a kötelező meccseket hozta a Utah, ezen az estén pedig egy idegenbeli rangadót is sikerült behúzni, úgyhogy jó irányba állt a társaság. A vendégeknél a sokat kritizált Mike Conley volt a vezér (25 pont, 6/10 tripla), a padról Jordan Clarkson 17 pontot tett hozzá, csapatszinten 17 hármast süllyesztettek el és nagyon fegyelmezetten, agresszíven védekeztek, ők szabták meg a mérkőzés ritmusát – teljesen elvették a Boston játékát, odaértek a kinti dobásokra, egy-egyben is stabilan álltak a lábukon, a félpályás védekezésük megfojtotta a Celticset. A leindításokat nem védték jól, de ez most belefért, a második félidőben ugyan már ők is visszaestek támadásban (a 62 pontjukhoz csak 37-et tettek hozzá), de most nem is kellett több, az ötpontos különbség csak egy utolsó másodperces bostoni triplával alakult ki. Mitchell elégedett is volt a játékukkal, szerinte nagyon fontos volt az, hogy egy jó csapat otthonában tudjanak nyerni, most növekvő önbizalommal fordulhatnak rá az alapszakasz utolsó heteire.

A Celtics legjobb dobói: Smart 29/18, Tatum 18/6, Walker 13/3
A Jazz legjobb dobói: Conley 25/18, Clarkson 17/3, Mitchell 11/9

Chicago Bulls–Indiana Pacers 102–108

Visszavett, de megoldotta a Pacers. TJ Warren és Malcolm Brogdon nélkül is remekelt az Indiana, a vendégcsapat játéka a két legfőbb pontszerző nélkül is "ült", úgyhogy uralták a mérkőzést – a négy ponttal nyert első negyed után lelépték a Bullst, a nagyszünetben 16, a harmadik negyedben pedig 23 ponttal is vezettek már. Ebből lett végül azért egy meglehetősen szoros eredmény, a záró etapra ugyanis hátradőlt a gárda, elöl-hátul visszaesett Nate McMillan legénysége, de igazán közel azért nem engedte magához a Chicagót, amikor kezdett volna izgalmassá válni a történet, akkor Turner és Oladipo is betalált, ezzel megnyugtatta a társaságot. Végül összességében meggyőző teljesítménnyel hozták a győzelmet két meghatározó játékosuk nélkül is, Domantas Sabonis (24 pont, 12 lepattanó, 10/14 mezőnyből) pedig továbbra is remek szezont fut – a Bucks elleni vereség után kellett nekik ez a siker, 3-1-re állnak az idegenbeli túrájukon, most pedig Dallasba utaznak tovább.

Ennyi sikerült. Zach LaVine ezúttal sem tudta vállalni a játékot a hazaiaknál, a sérülése után még csak a formáját kereső Lauri Markkanen 1/10-es mezőnymutatót és három pontot tett hozzá, így azért túl vérmes reményei nem lehettek a csapatnak. Coby White (26 pont, 6 gólpassz) és Shaquille Harrison (25 pont, 5/6 tripla) vezetésével azért a végén még kozmetikáztak az eredményen, de igazából semmi meglepőt nem tudtak csinálni, a Pacers egyértelmű győzelmet aratott, számukra túl sok tétje már nincs az alapszakasz hátralévő részének – igaz, elvileg LaVine következőleg már visszatérhet.

A Bulls legjobb dobói: White 26/9, Harrison 25/15, Valentine 13/3
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 24/3, Oladipo 16/6, Turner 15

Minnesota Timberwolves–Orlando Magic 118–132

Fournier nélkül is megszórta magát a Magic. Evan Fournier kihagyta ezt a mérkőzést a vendégeknél, de így is szenzációs támadójátékot mutatott be a társaság és konkrétan szétdobta az ebben egyébként abszolút erős Minnesotát. Nik Vucsevics (28 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz) mellett Markelle Fultz (24 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz, 11/14 mezőnyből) is nagyot játszott, de rajtuk kívül még a dupla-duplázó Aaron Gordon, illetve a padról Ross, Carter-Williams és Augustin is elérte a 15 pontos határt – csapatszinten 60,7%-kal (!) tüzeltek mezőnyből, 31 gólpasszt osztottak szét, azt csináltak, amit csak akartak. A védekezésre túl sok energiát ők sem pazaroltak, de így is végig vezettek, voltak 23 pontos előnyben is, a harmadik negyedben igazából dűlőre vitték a dolgot – mostanában nagyot mennek támadásban, ez a meccs is ezt támasztotta alá, így továbbbra is tartják a lépést a Brooklynnal. A versenyfutás célja nagyjából az, hogy melyik csapat kerüli el a rájátszás első körében a Milwaukee-t, de egy rossz hír is jutott mára részükről: Steve Clifford vezetőedzőt a második félidőben kórházba kellett szállítani, mert megbetegedett és nem bírta tovább – a klub egyelőre több információt nem adott ki róla.

Kevesebb tűzerő volt a Wolvesban. Nem okozott meglepetést a hazai csapat, ugyanazt csinálták, amit most már hetek óta mindig, könnyedén és lazán támadtak, védekezésben pedig "rápihentek" a pálya túloldalán rájuk váró feladatokra. Ennek megfelelően elöl most is rendben voltak, a tripláik ugyan nem ültek, de összességében nem dobtak rosszul, Malik Beasley 29 pontot szórt 14/21-es mezőnymutatóval, a padról hárman is tíz pont fölé jutottak, ennyivel akár nyerhettek is volna, de a Magic kiegyensúlyozottabban, pontosabban játszott – D'Angelo Russell 2/14-es és Naz Reid 5/14-es mezőnymutatója nem fért bele, úgyhogy két győzelem után most ők jöttek ki rosszul a dobópárbajból.

A Timberwolves legjobb dobói: Beasley 29/3, Reid 16/3, Layman 14/3, McLaughlin 14/6
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 28/3, Fultz 24, Augustin 18/3

New Orleans Pelicans–Miami Heat 110–104

Ez férfimunka volt a Pelicanstől. Utóbbi öt meccséből négyet bukott a New Orleans, a zuhanás megállítására pedig ideálisabb ellenfelet is el lehetne képzelni, mint a Miami, de Jrue Holiday-ék nagyon összekapták magukat – a veterán irányító és Lonzo Ball egyre inkább szimbiózisban működik, ma ketten 36 pontot, 6/12 triplát, 15 lepattanót, 14 gólpasszt, 4 szerzett labdát és 2 blokkot jegyeztek, elképesztő energiát tettek a parkettre. Zion Williamson húszpontos szériája megszakadt, ma csak 17-ig jutott 6 lepattanóval, de rá sem lehetett panasz, és egyébként a csata hamarabb is eldőlhetett volna, ha a gárda friss All-Starja, Brandon Ingram nem betlizik egy méreteset (4/20 mezőnyből). A Pelicansnél azonban volt kihez nyúlni, a 19 pontot beszóró Josh Hart hátvédként 12 pattanóba kapaszkodott bele, míg az olasz magasember, Nicolo Melli gyengébb dobásait hat tanári gólpasszal ellensúlyozta. Fokozatosan nyitották az ollót, a harmadik negyed után 15 ponttal jártak előrébb, itt azonban a Heat azért megmutatta, hogy milyen fából faragták, visszazárkóztak – ekkor viszont jött Ingram, aki a clutch helyzetekben igazolta, miért is volt ott a gálán, végül betolta csapatát a célba. A New Orleans ezzel továbbra is ott van a Blazers, Spurs és Kings alkotta üldözőbolyban, legközelebb Minnesotában kerülhetnek közelebb a Memphishez.

Későn találta meg a játékát a Miami. A vendégek Tyler Herro és Meyers Leonard mellett menet közben elvesztették a Williamsontól komoly könyököst kapó Jae Crowdert, Kendrick Nunn borzasztó napot fogott ki, és Bam Adebayo sem igen találta a dobásait, így az első három negyedben igencsak keresgélni kellett azt az ötöst, ami rendelkezésre áll és működik is. Erik Spoelstra végül össze is rakta a megfelelő csapatot, de már kicsit későn, hiába zárkóztak fel a végjátékra, ez túl sok erőt vett ki belőlük. Pedig Jimmy Butler extrát játszott (28 pont, 8/17 mezőnyből, 12/14 büntető, 8 pattanó, 6 gólpassz, 3 szerzett labda), Duncan Robinson ezúttal is tűpontosan (8/14) verte a hármasokat, a padról pedig a Dragic-Iguodala veterán duó is sokat segített. A Heat így is tartja magát a keleti negyedik helyen, legközelebb Washingtonban pótolhatják be a ma elmaradt sikert.

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 20/9, Hart 19/9, Williamson 17
A Heat legjobb dobói: Butler 28, Robinson 24/24, Dragic 15

Dallas Mavericks–Memphis Grizzlies 121–96

Kristaps Porzingisre most már külön kell(ene) készülni. A lett magasember Luka Doncic sérülése idején kapott lehetőséget, hogy újra első opcióként játsszon, ami annyira jól sült el, hogy a szlovén kiválóság visszatérése után sem lassít – az előző héten például a legjobb nyugati játékosnak választotta a liga. Ma is (szó szerint) az első perctől kezdve terrorizálta az ellenfelet, végül 29 perc alatt 26 pontot, 11 lepattanót, 4 gólpasszt, 3 szerzett labdát és 4 blokkot jegyzett – ha a Grizzlies ma méltó ellenfél lett volna, és nem csak három negyedet kellett volna pályán töltenie, könnyen meg lehetett volna a 5-by-5 statisztika. A gárda egyébként úgy is félelmetesen jól működött, hogy Doncic azért messze nem élete meccsét játszotta (7/20 mezőnyből, 6 gólpassz), de nem is volt rá szükség, mert Seth Curry 15 perc alatt bevert 15 pontot (majd bokasérüléssel kivált), a veterán Courtney Lee sem maradt le sokkal tőle, Maxi Kleber háromszor csengetett kintről, a Justin Jackson vezette kispad pedig 37 ponttal segített. A nyugati hetedik Dallas így simán hozta a “hatpontos” meccset, valószínűleg végleg leszakította maga mögül a Grizzliest (7.5 meccs van köztük), így innentől koncentrálhat az előtte állók befogására – a Jazz, Rockets és Thunder is “látható” távolságra van.

Ehhez a szinthez még fel kell nőni. Az utóbbi időszakban nem tűnt fel Jaren Jackson Jr. hiánya, ma viszont igencsak lyukas volt a posztja, Porzingist elöl-hátul senki nem tudta megállítani, onnantól kezdve pedig dőltek a dominók, a kezdőötös borzasztó gyengén működött mindkét oldalon. Jonas Valanciunas ugyan közelről beteszegette a ziccereket és végül dupla-duplával zárt, de Ja Morant gyengén célzott, 8 gólpasszára jutott 6 eladott labda, Dillon Brooks sem remekelt, a padról pedig egyedül Josh Jackson dicsérhető, de ő sem tudta ma megváltani a világot. Kellemetlen és kijózanító pofonba szaladt bele a még playoff-helyen álló Memphis, most pedig ugyan a Hawks ellen játszanak otthon, de back-to-back – szerencséjükre a Portland és a San Antonio veresége miatt nem csökkent az előnyük az üldözőbollyal szemben, de nem lehet mindig szerencséjük...

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 26/12, Doncic 21/6, Curry 15/9
A Grizzlies legjobb dobói: Jo. Jackson 16/6, Brooks 15/6, Valanciunas 14

Phoenix Suns–Portland Trail Blazers 127–117

Aron Baynes lerendezte. Az ausztrál center előző este a Raptors ellen nem lépett pályára, mivel a vezetőedző Monty Williams szerint nem illett volna a játéka a rendszerbe a címvédő ellen, most viszont bőséggel kapott lehetőséget (Deandre Ayton sérülés miatt nem játszhatott), amit karriercsúcsnak számító 9 (!) hárompontossal hálált meg, végül 37 ponttal, 16 lepattanóval és 2 blokkal zárt, nem túlzás, hogy élete meccsét játszotta. Mellette Dario Saric is parádézott, a horvát mindenes 24 pontot szórt 9/13-as mezőnymutatóval, Mikal Bridges 70%-kal célzott mezőnyből, így a két hátvédnek, Ricky Rubiónak és Devin Bookernek annyira nem is kellett a pontszerzésre figyelnie – Booker 23 pontja mellett 12 gólpasszt szortírozott, a spanyol irányító is eljutott 10 gólpasszig. Kellett is az extra a kezdőötöstől, mert a cseresor ma nem állt a helyzet magaslatán, összesen tucatnyi pont érkezett tőlük – összességében a Suns megint meglepetést okozott, de ezúttal pozitívat, mindössze kilenc egészséges játékossal közvetlen riválist győztek le és ezzel a sikerrel talán még életben tartották nagyon gyenge esélyüket a playoffra. Most a Milwaukee következik, kíváncsian várjuk, Baynes jó matchup lesz-e...

Az ilyenek miatt úszhat a playoff. Most már nincs apelláta, visszatért Lillard, összeállt az újjászervezett kezdőötös (március 15-én Jusuf Nurkic is vissza fog térni), innentől kezdve a Portlandnek az ehhez hasonló meccseket kíméletlenül nyernie kellene, ha a tavalyi főcsoportdöntő után egyáltalán playoffba akar jutni. Az olyanok nem férnek bele, hogy Terry Stotts vezetőedző és a center Hassan Whiteside a meccs után széttárja a kezét, hogy Aron Baynesre nem lehetett készülni, ezt a Sunst le kellett volna gázolniuk, ehhez képest az első perctől kezdve nem találták a ritmust védekezésben, és ez egyébként legkevésbé Whiteside-on múlt (23 pont, 11/14 mezőnyből, 20 lepattanó, 4 blokk). Az értékelhetetlen védekezés mellett ráadásul Lillard sem játszott túl jól (24 pont, 6/16 mezőnyből, 6 gólpasszra 4 eladott labda), Carmelo Anthony pedig kifejezetten elveszett Saricék mellett (7 pont, 3/12 mezőnyből). A kispadról is csak villanások érkeztek, de a meccsek megnyerése nem az ő feladatuk, ebben pedig csődöt mondott az elvileg pedigrésebb Portland – most hat hazai meccsük következik, gyakorlatilag mindet nyerni kellene, ha rájátszásba akarnak jutni.

A Suns legjobb dobói: Baynes 37/27, Saric 24/6, Booker 23/9
A Trail Blazers legjobb dobói: MCollum 25/9, Lillard 24/9, Whiteside 23/3

Los Angeles Lakers–Milwaukee Bucks 113–103

LeBron James és Anthony Davis villant. A keleti és nyugati első csatája kiegyenlített első félidőt hozott, inkább a védekezés dominált, érződött, hogy ezt a meccset mindkét csapat nagyon komolyan veszi. A harmadik negyedben azonban beindultak a hazaiak, itt 39 pontot pakoltak a táblára, futottak egy 18-0-t is, az itt megszerzett előnyt pedig már szépen be tudták osztani és ezen a szinten simának mondható győzelmet arattak – amivel egyébként 2013 után jutottak be ismét a playoffba. A 34 000. pontját is megszerző LeBron James a triplákkal ugyan hadilábon állt, de azt leszámítva kiválóan játszott (37 pont, 12/21 mezőnyből, 8-8 lepattanó és gólpassz, 3 szerzett labda), vastagon benne volt a harmadik negyedes elszakadásban, míg Anthony Davis igyekezett ellensúlyozni Giannis Antetokounmpót, ami nagyjából sikerült is neki (30 pont, 10/24 mezőnyből, 9 lepattanó, 2 blokk), különösen a negyedik negyedben remekelt, 14 pontot termelt a kritikus időszakban. A Lakerst mint csapatot is lehet dicsérni, hátul mindenki nagyon kapart (külön érdemes kiemelni Danny Greent, aki hatékonyan védekezett a görög MVP-n), sikerült elrontaniuk a Bucks alapjátékát, támadásban nagyon keményen támadták a festéket (50 pont érkezett innen), kiharcoltak 38 büntetőt, így végül a 6/32-es, nagyon gyenge triplázás is belefért. Ezzel a sikerrel visszavágtak a karácsony előtti vereségért, most pedig jöhet az újabb erőpróba: vasárnap este a Clippers ellen, “idegenben”.

A Bucks csapatként találtatott picit könnyűnek. Antetokounmpo elég hullámzó meccset játszott, az első négy percben bevert 10 pontot, utána viszont a nagyszünetig csak további kettőt tett hozzá, a harmadikban sem tudta ellensúlyozni a Lakers rohamát, a negyedikben pedig hiába szórt be 12 egységet, ez már túl későn jött. Így is összeszedett 32 pontot, 11 lepattanót és 6 gólpasszt, nem lehetett rá panasz, ugyanakkor többen komoly csődöt mondtak: Khris Middleton 5/19-cel, Eric Bledsoe 5/13-mal, Wes Matthews 1/6-tal zárt, a kezdőben egyedül Brook Lopez dobott jól, ő viszont cserébe 29 perc alatt kipontozódott. Ha nincs a padról az ifjú Donte DiVincenzo (17 pont, 4 gólpassz), ez a csata jóval hamarabb eldőlt volna. A Lakers jó védekezését dicséri, hogy a Bucks 43 (!) triplát szúrt rá, időnként sikerült őket kiszorítani a periméterre, ami azért nem sűrűn fordul elő a listavezetővel. Összességében lesz mit elemezni a mérkőzés után, de azt is érdemes kiemelni, hogy George Hill személyében nagyon fontos láncszem hiányzott a Bucks keretéből – legközelebb Phoenixben lépnek fel, ott azért illene javítani.

A Lakers legjobb dobói: James 37/3, Davis 30, Kuzma 11/3
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 32/3, DiVincenzo 17/9, Lopez 13/9

NBA, ALAPSZAKASZ
Washington Wizards–Atlanta Hawks 118–112
Brooklyn Nets–San Antonio Spurs 139–120
New York Knicks–Oklahoma City Thunder 103–126
Boston Celtics–Utah Jazz 94–99
Chicago Bulls–Indiana Pacers 102–108
Minnesota Timberwolves–Orlando Magic 118–132
New Orleans Pelicans–Miami Heat 110–104
Dallas Mavericks–Memphis Grizzlies 121–96
Phoenix Suns–Portland Trail Blazers 127–117
Los Angeles Lakers–Milwaukee Bucks 113–103