Letarolta a Chicagót a Nets, simán verte a Jazzt a Cleveland

Indiana Pacers–Boston Celtics 100–119

Most simábban nyert a Celtics. Két napja Bostonban hosszabbítás döntött a felek között, ezúttal viszont jóval könnyebben hozta a győzelmet Ime Udoka legénysége. A vendégek már az első negyedben a lovak közé csaptak és tízpontos előnyt építettek fel, majd a kicsit elrontott második játékrész és a nagyszünet után újra felpörgették a tempót és már 24 egységgel is vezettek, komoly veszélyben nem forgott a sikerük. Ezt elsősorban annak köszönhették, hogy védekezésben még a legutóbbinál is eredményesebbek voltak, miközben támadásban három remek egyéni teljesítményt is fel tudtak mutatni: Jaylen Brown (34 pont, 7/11 tripla), Jayson Tatum (33 pont, 4/9 tripla) és Dennis Schröder (23 pont, 4/5 tripla) is kitett magáért. erre a trióra épírve pedig 50% feletti mezőnymutatóval és 18 bedobott hármassal zártak. Összességében az ő akaratuk érvényesült, jól tudtak indulni a védekezéseikből, beestek a dobásaik, kellően agresszívek tudtak lenni és egy másodpercig sem voltak hátrányban, úgyhogy nem nagyon lehetett kérdés - zsinórban harmadik sikerükkel ismét 50 százalékra javították a mérlegüket, holnap este pedig Philadelphiába látogatnak.

Nem volt válasz a Pacerstől. A hazaiak minden átütőerőt nélkülöztek a mérkőzés során, ezúttal a legutóbb pluszt adó kispad is elveszett, Lance Stephensonra sem lehetett számítani, igazi megoldást pedig nem találtak az akkori gondjaikra. Domantas Sabonis kicsit többet vállalt, de nem tudott dominálni, Myles Turner ugyan sokkal jobban játszott, de faultgondokkal küzdött és nem tudott sokat pályán lenni, a hosszú kihagyás után visszatérő Brogdon-LeVert páros pedig egyelőre nagyon rozsdásnak bizonyult – Brogdon még nem is játszott többet 17 percnél, nagyon óvatosan terhelték az Achillesét. Ezúttal védekezéssel sem tudták ellensúlyozni a problémáikat, így összességében sima vereséget szenvedtek, legközelebb pedig a Sunst fogadják.

A Pacers legjobb dobói: Turner 18, Sabonis 17, LeVert 16/3
A Celtics legjobb dobói: Brown 34/21, Tatum 33/12, Schröder 23/12

Philadelphia 76ers–Charlotte Hornets 98–109

Megszakadt a túl sokat hibázó Sixers sorozata. Zsinórban hét győzelem után, egyértelmű esélyesként léphetett pályára a Philly, ám ezen az estén rengeteget hibázott Doc Rivers alakulata. Az egy dolog, hogy alapvetően a védekezés nem zárt megfelelően és nem tudtak mit kezdeni a Hornets kulcsembereivel, de ehhez hozzájött az, hogy öttel több labdát adtak el és 25 pontot kaptak leindításból, 42–33-ra elvesztették a lepattanózást (csak három támadót szedtek le), a festékben 56–34-re maradtak alul és hiába harcoltak ki hússzal több büntetőt, ebből tízet is kihagytak. Joel Embiid ugyan sorozatban nyolcadszor is elérte a 30 pontos határt, de egyébként ő sem váltotta meg a világot (31 pont, 6 lepattanó, 3 gólpassz, 7 eladott labda, 4 kihagyott büntető), a többiek pedig tőle is messze elmaradtak, pedig Curry és Maxey is ott lehetett a kezdőben. A túl sok hiba most megbosszulta magát, a parádésan játszó Charlotte megbüntette őket, így most gyorsan rendezni kell a sorokat, mert holnap a szintén jó formában lévő Boston ellen kell javítani.

Hayward extrájával nyert a Hornets. A vendégeknél Gordon Hayward vitte a prímet ezen az estén, aki elképesztő első félidőt produkált és a nagyszünetig 9/9 mezőnykísérletét, közte 4/4 tripláját küldte a gyűrűbe – az ő parádéjával meg is lógtak a második negyedben és a pihenő alatt 14 pontos fórban voltak. Ezt elsősorban a 30–15-re megnyert második etapnak köszönhették, amikor a Sixers szétesett támadásban, innentől pedig ezt a különbséget menedzselték úgy, hogy nagyon hatékonyan rohantak át ellenfelükön, amikor erre esély nyílt. Hayward végül 30 ponttal, 7 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel zárt, Miles Bridges 21 pontos, 8 lepattanós, 2 blokkos estét produkált, Terry Rozier 22 pontig jutott, mezőnyben a 0/8 triplával záró LaMelo Ball is kitett magáért és a csapatszinten gyenge triplázás ellenére összességében sokkal egységesebb, harcosabb, pontosabb játékot mutattak – az 50 százalék feletti mezőnymutató és a 29 gólpassz is jelzi, hogy működött a rendszer. Ez most elég volt egy idegenbeli bravúrhoz és sorozatban negyedik győzelmükkel megelőzték a Torontót, jelenleg keleti hetedikként várják a folytatást, ami egy Magic elleni kötelező lesz holnap.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 31/3, Harris 17/6, Korkmaz 14/3
A Hornets legjobb dobói: Hayward 30/12, Rozier 22/6, Bridges 21/9

Washington Wizards–Orlando Magic 112–106

Beal nélkül, de Bryanttel nyert a Washington. Természetesen kötelező volt nyerniük a hazaiaknak a sereghajtó ellen, de az nem segített, hogy Bradley Bealre nem számíthattak a koronavírus miatt – csapatszinten azonban ellensúlyozták a vezér hiányát és végül nem rontották el az estét. Már a 33–16-ra megnyert első negyedben megadták az alaphangot és bár később voltak nagy futásai a Magicnek is, amelyekkel szorossá tette a küzdelmet, de összességében végig a fővárosiak vezettek – egy 9–0-val kezdték a meccset és onnantól a végéig ők diktáltak, csak voltak pontok, amikor nagyon közel került az Orlando. Egyénileg leginkább Kyle Kuzmát (19 pont, 10 lepattanó, 9 gólpassz, 7/11 mezőnyből) érdemes kiemelni, aki a szervezést is magára vállalta, de összességében hatan dobtak náluk 11–19 pont között és 52 százalékos mezőnymutatóval zárták az estét. A győzelem mellett pedig hasonlóan nagy horderejű pozitívum, hogy ezen a találkozón visszatérhetett Thomsa Bryant, aki több mint egy éve, 2021. január 10-én lépett pályára utoljára, akkor szenvedett ACL-szakadást – a center így elsőre 12 percet játszott és 6 pontot szerzett, de természetesen sokat várnak tőle majd, miután felveszi a ritmust a nagyon hosszú kihagyást követően. A Magicről nagy dolgokat nem tudunk írni, Cole Anthony (19 pont, 11 lepattanó, 9 gólpassz) vezetésével megpróbálta megnehezíteni a Washington dolgát, ez többé-kevésbé sikerült, de ennél többre nem nyílt esélye, így zsinórban tizedszer is kikapott és 7–35-ös mérleggel továbbra is utolsó a tabellán.

A Wizards legjobb dobói: Kuzma 19/6, Dinwiddie 17/3, Harrell 16
A Magic legjobb dobói: Anthony 19/6, Ross 17/9, Lopez 16

Atlanta Hawks–Miami Heat 91–115

Az első negyed után dominált a Miami. A nyitó játékrészben még nem tudta érvényesíteni akaratát a Butler-Adebayo párost továbbra is nélkülöző vendégcsapat, amely 11 pontos hátrányban is volt, de már a második negyedben összeszedte magát és a nagyszünetig fordított – hogy aztán a harmadik játékrész során lelépje ellenfelét, az utolsóban pedig még egyértelműbbé tegye amúgy is magabiztos győzelmét. A floridaiak valósággal kirobbantak az öltözőből a nagyszünet után és az ötpontos előnyükből egy azonnali 16–0-s futással 21 pontos fórt csináltak – ebből az első nyolc egységet Max Strus jegyezte, majd Kyle Lowry dobott négyet és készített elő másik négyet, az ő kettejük remeklése pedig itt eldöntötte a küzdelmet. A teljes meccsre vetítve nem voltak náluk nagy egyéni extrák, de a továbbra is ligaelit csapatvédekezés teljességgel lebontotta a Hawks játékát, elöl pedig a harmatosabb első negyed után szintén megállíthatatlanok voltak, remekül járatták a labdát, domináltak a festékben és mindenki hozzátette a magáét – heten is kétszámjegyű pontterméssel zártak és ebben a szervezéssel törődő Lowry nincs is benne. Erik Spoelstra csapata a hiányzói ellenére jó formában van, sorozatban harmadszor nyert, holnap este pedig otthon ismét az Atlantával találkozik.

Tanácstalan volt a Hawks. Az nem meglepő, hogy a hazaiak a védekezésükkel nem tudnak meccset nyerni és hogy a tartalékos Heat is könnyedén érvényesül ellenük, de a nagy különbség okát ezúttal az jelentette, hogy támadásban is gyengélkedtek Nate McMillan játékosai. Trae Young alig 4/15-öt dobott mezőnyből és 5 gólpasszára 4 eladott labda jutott, Bogdan Bogdanovics 3/11 triplával zárt, John Collinshoz alig jutott el a labda, Kevin Huerter és Danilo Gallinari abszolút elveszett, de hiába dobott 3/4 triplát és 15 pontot De'Andre Hunter, vele is mínusz húszban voltak a hazaiak. Természetesen nagyon hiányzott Clint Capela és Cam Reddish, de ebben a formában alig 37.8 százalékkal céloztak mezőnyből és mindössze 28.9 százalékkal tripláztak, ami nem férhetett bele, főleg akkor, amikor a Heat ilyen gördülékenyen játszott - 17–23-mal jelenleg három meccsre vannak a playin-vonaltól, nagyon össze kell szedniük magukat a folytatásban.

A Hawks legjobb dobói: Collins 16/9, Young 15/3, Bogdanovics 15/9, Hunter 15/9
A Heat legjobb dobói: Herro 21/3, Martin 18/6, Vincent 14/12, Robinson 14/9

New York Knicks–Dallas Mavericks 108–85

Jobb volt a New York. Tom Tbibodeau, a hazaiak vezetőedzője szerint ez talán a szezon legjobb meccse volt a kezdőötöse számára, ezúttal nagyon harcosan, keményen, koncentráltan játszottak, ennek köszönhetően pedig igazából végig kontrollálták az összecsapást. A társaság már az első negyedben meglépett és kilenc ponttal nyerte a játékrészt, a másodikban tíz fölé növelte a különbséget, majd a harmadikban egy 11–0-s futással igazából el is döntötte a küzdelmet, innentől nem került már látótávolságon belülre a Dallas – összességében nagyon magabiztosan és nagyon könnyedén hozta a győzelmet a Knicks. A hazaiaknál RJ Barrett ismét remekelt (32 pont, 4/7 tripla), Mitchell Robinson uralkodott a palánk alatt (9/10 mezőnyből, 10 lepattanó, 2 blokk 26 perc alatt), Julius Randle is hozta magát (17 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz), de a kevés labdával hatékonyan dolgozó Fournier-Burks-Grimes trió is hozzátette, amit kellett. A palánk alatti dominanciát és a remek védekezést nagy győzelemmé konvertálták, így tízből hetedszer nyertek már és több mint egy hónap után újra elérték az 50 százalékos mérleget – most mennek Atlantába, aztán négy hazai meccs következik számukra.

Lefagyott a Dallas. Idei legjobb formájában, sorozatban hat győzelemből érkezett meg erre a meccsre a Mavericks, most viszont ismét a korábban sokszor látott pontatlan támadójátékkal rukkolt elő a gárda. Elsősorban a kinti dobások hiányoztak, sok üres helyzetet alakítottak ki, de képtelenek voltak bedobni őket, Luka Doncic maga is csak 1/9-cel zárt kintről, de nagyrészt azért állt meg öt gólpassznál, mert a társak rengeteg üres lehetőséget dobtak mellé – 8/37-tel zártak a vonalon túlról, ez pedig a ritmusukat és az önbizalmukat is elvette. A pocsék dobóforma mellett a palánk alatt is simán kikaptak, Kristaps Porzingis nélkül nem tudtak mit kezdeni a remekül mozgó Randle-Robinson párossal, úgyhogy a harmadik negyedben igazából el is dőlt, hogy ezúttal nincs keresnivalójuk – most mennek a bombaformában lévő Memphishez, majd öt hazai mérkőzéssel folytatják.

A Knicks legjobb dobói: Barrett 32/12, Robinson 19, Randle 17/3
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 21/3, Brunson 14/3, Hardaway Jr. 13/3

San Antonio Spurs–Houston Rockets 124–128

A Rockets nyerte a futópárbajt. A Houston érvényesítette az akaratát azzal, hogy gyors, rohanós játékra kényszerítette a San Antoniót, a nyugati sereghajtó pedig otthonosan is mozgott ebben a mederben és ezúttal jó dobóformát mutatva ki is harcolta a győzelmet. A vendégek az első félidő nagyobb részében vezettek, aztán amikor a nagyszünetre hátrányba kerültek, akkor a fordulás után tovább emeltek a tempón és a 31 pontos, 6/7 triplás Eric Gordon vezetésével fordítottak – a veterán hátvéd 20 pontot dobott a második félidőben, rá nem volt ellenszer. A houstoni kezdő egyébként is jól működött, Jae'Sean Tate például 6/6-tal zárt mezőnyből, Wood 23–11-es dupla-duplát hozott, Kevin Porter Jr. 18, Jalen Green pedig 14 pontot szerzett, csapatszinten 55 százalékos mezőnymutatóval és 44 százalékos triplázással zártak, így pedig egyszerűen túldobták, „túlfutották” a Spurst – a záró etapban már végig ők vezettek pár ponttal, 119–116 után pedig egy 6–0-s rohammal eldöntötték a végikimenetelt. A találkozó előtt tizenkettőből tizenegy vereséget szenvedtek, így némileg meglepő, hogy most ennyire jól mozogtak, következőleg Sacramentóban bizonyíthatnak.

Gondban van a Spurs. Az 1–6-os idegenbeli túra után ezúttal otthon is belefutott egy pofonba a San Antonio, Gregg Popovich csapata a sorozatban negyedik vereség után egyértelműen gondban van – a korábbi jó forma a múlté, már csak 12. a társaság Nyugaton. Ezúttal hiába Dejounte Murray 32 pontos karriercsúccsal hozott tripla-duplája (10 lepattanó, 11 gólpassz, 0 eladott labda) és Bryn Forbes 6/11 triplája, a pályán az történt, amit a Rockets akart és bár voltak időszakok, amikor a Spursnek is feküdt ez a stílus, de összességében elbuktak ezen a vizsgán – a pocsék védekezés és a túl gyors játék újabb vereséget eredményezett, a hiányzóik ellenére most már ideje lenne rendezni a soraikat.

A Spurs legjobb dobói: Murray 32/12, Forbes 21/18, Johnson 18/6
A Rockets legjobb dobói: Gordon 31/18, Wood 23/6, Porter Jr. 18/9

Utah Jazz–Cleveland Cavaliers 91–111

Ismét igazolta képességeit a Cavs. Az utóbbi időben a sérülések, betegségek és egyéb gondok miatt kicsit talán feledésbe merült, hogy előtte konkrétan Kelet legjobb csapatának tűnt a Cleveland, ezen az estén viszont mindenkit emlékeztetett arra J.B. Bickerstaff legénysége, hogy mennyire komolyan kell venni. A vendégek már az első félidőben is jobbak voltak, a nagyszünetben hat ponttal vezetett, de igazán a harmadik negyedben pirítottak oda, amikor Lamar Stevens egymaga 15 pontot szerzett – ott húsz egység környékére duzzadt a különbség, abban a periódusban felőrölték ellenfelüket. A társaság már az első félidő során is kétszer került kétszámjegyű előnybe, de itt, a harmadik alkalommal már nem is engedte vissza belőle a Jazzt, a 21–0-s roham eldöntötte a küzdelmet és ezzel valósággal kiütötték a nyugati topcsapatot – öt és fél percig nem kaptak pontot, innen nem lehetett már „elrontani.” Egyénileg az említett Stevens 23 pontos karriercsúcsa mellett Lauri Markkanen 20 pontja és 4/5 triplája, Evan Mobley 15-10-7-je, vagy Darius Garland szintén egyéni rekordnak számító 15 gólpassza is említést érdemel, de összességében elöl-hátul domináns teljesítményt nyújtottak és tükörsimán vették be a Utah csarnokát. Ezzel a sikerrel ismét utolérték a Sixerst, következőleg pedig San Antonióban egyértelmű favoritok lesznek.

Túl alacsony volt a Jazz. A hazaiaknál a keretben lévő három klasszikus center, Gobert, Whiteside és Azubuike is kidőlt a sorból, így Royce O'Neale kezdett ötös poszton és igazából egyetlen igazi magasembert sem tudtak bevetni Quin Snyderék. Ez különösen úgy okozott nagy kontrasztot, hogy éppen a Cavs az a csapat, amely viszont kifejezetten magas szerkezettel operál és három „kettőtízes” játékosa is van a kezdőben, ez pedig egyértelmű különbségeket eredményezett: a lepattanózást 50–32-re, a festékben zajló csatát pedig 60–36-ra vesztette el a hazai csapat. Ezeket a hátrányokat a gyorsabb, mozgékonyabb szerkezet nem tudta ellensúlyozni, tőlük teljesen szokatlan módon megálltak csapatszinten 11 gólpassznál, csak 40 százalékkal céloztak mezőnyből és egy másodpercig sem vezettek – Mitchell, Bogdanovic és Conley sem volt jó, Ingles pedig teljességgel értékelhetetlen produkciót nyújtott. Ezzel a komoly pofonnal tovább mélyítették azt a gödröt, amibe beleásták magukat és sorozatban negyedszer kaptak ki, amivel pedig már lecsúsztak a nyugati negyedik helyre, a Memphis mögé – most jöhet nekik pár nap pihenő, majd Denverben kell javítaniuk.

A Jazz legjobb dobói: Clarkson 22/12, Paschall 18/6, Mitchell 17/9
A Cavaliers legjobb dobói: Stevens 23/3, Markkanen 20/12, Love 16/6

Chicago Bulls–Brooklyn Nets 112–138

A harmadik negyedben sebességet váltott a Brooklyn. Sokáig szorosan alakult a keleti csúcsrangadó, ugyan az első negyedben még meg tudott lógni kicsit a Nets, de aztán a Chicago visszajött és a harmadik negyed közepe felé haladva, 71–71-nél még egyenlő volt az állás. Itt azonban ritmust váltott és állva hagyta ellenfelét a Nets: egy azonnali 9–0-val leszakították riválisukat a vendégek, a negyed végéig pedig egy 30–8-as (!) futást raktak össze – hogy aztán a záró etapot egy újabb 13–0-val kezdjék, így már 38 ponttal is vezettek. A brutális kiütésről James Harden annyit mondott, hogy „mi ennyire jók vagyunk, legalábbis ennyire jók lehetünk”, hiszen a keleti listavezetőt semmisítették meg, egyúttal jelezték, hogy mire képesek, ha jó napot fognak ki. Harden 25 pontos, 16 gólpasszos dupla-duplája mellett Kevin Durant (27 pont, 9 gólpassz) és Patty Mills (22 perc alatt 21 pont, 6/8 tripla) is remekelt, teljesen váratlan extrát hozott a kezdő centerré avanzsáló újonc, Day'Ron Sharpe (20 pont, 7 lepattanó 22 perc alatt) és az is belefért, hogy Kyrie Irving megálljon kilenc pontnál. A Nets összességében 56 százalékos mezőnymutatóval, 53 százalékos triplázással és 35 gólpasszal zárt, egyúttal oktatófilmet vetített a Bullsnak, úgyhogy a gyenge forma után parádés játékkal nyerte meg a rangadót, így másfél meccsre csökkentette lemaradását riválisával szemben.

Ébresztő. Billy Donovan, a hazaiak vezetőedzője úgy értékelte a látottakat, hogy óriási munkát végeztek azért, hogy eljussanak Kelet élére, ez viszont most már felelősséggel jár, ennél sokkal többet várnak tőlük. Ezúttal a védekezésük szinte láthatatlannak bizonyult, ugyan a LaVine-DeRozan páros dobásaival tartották magukat, ameddig lehetett, de a back-to-back második felén kicsit ki is fogytak az energiából, illetve a Nets sebessége egyszerűen sok volt nekik, nem értek oda a dobókra, a Durant-Harden párossal pedig sem egyénileg, sem kollektíven nem bírtak. Összességében minden téren jóval gyengébbek és pontatlanabbak voltak ellenfelüknél, így ez a hatalmas pofon jó lehet ébresztőnek – szenzációs helyen állnak, szenzációs szezonjuk van, de nem lazíthatnak, mert most már rajtuk van a célkereszt, ez a Brooklyn hozzáállásán is világosan érződött.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 22/6, DeRozan 19, White 16/12
A Nets legjobb dobói: Durant 27/9, Harden 25/15, Mills 21/18

Sacramento Kings–Los Angeles Lakers 125–116

A második félidő a Kingsé volt. Az első két negyed még inkább a Lakersről szólt, a vendégek többször is tíz pont körüli, vagy akár afeletti előnyt építettek fel, LeBron James vezetésével ők irányították a játékot, de nem tudták megtartani a fórjaikat, a Kings mindig válaszolt – a nagyszünet előtt éppen közte 14-ről jöttek vissza a hazaiak egy 8–0-s futással. A fordulás után azonban nem ismét a Los Angeles kezdett el meglógni, hanem a Sacto ütött egy nagyot és néhány perc alatt megfordította a derbit: sokkal gyorsabban, lendületesebben és határozottabban játszottak a hazaiak, felpörgették a tempót labda nélkül, hamar eljutottak a megfelelő helyzetekig és nem is hezitáltak – mivel a dobásaik is beestek, így nagyot fordult a játék képe, a Kings 40–23-ra nyerte a játékrészt. Innentől az volt a kérdés, hogy a Lakers képes lesz-e visszahozni magát, de mivel a védekezést nem tudta rendezni a vendégcsapat, így a Sacto már nem adta ki a kezéből a vezetést és amikor 118–116 után előbb De'Aaron Fox dobott egy clutch kettest, majd Russell Westbrook elrontott dobása után Chimezie Metu bevert egy triplát az utolsó percben, akkor eldőlt a küzdelem. Alvin Gentry, a hazaiak vezetőedzője kiemelte, hogy nekik ez most nagyon-nagyon fontos siker volt sorozatban öt vereség után, az önbizalmuknak is iszonyatosan kellett már, míg a Lakers részéről James úgy fogalmazott, hogy ez egy hullámzó szezon, ezért állnak 50 százalékra – volt egy jobb időszakuk, most kikaptak egymás után kétszer, dolgozniuk kell tovább.

Sokkal jobban dobott a Sacramento. A hazaiak sikerét az 55 százalékos mezőnymutató hozta meg, ebben bízhattak végig. Gyakorlatilag minden fontosabb játékos 50% körül, vagy inkább afelett célzott, Fox 11/21-et, Haliburton 5/10-et, Barnes 9/14-et, Bagley 7/12-t, Metu pedig 5/8-at hajított a kezdőben, Haliburton pedig ezt 10 gólpasszal is súlyosbította – ezzel ellensúlyozták, hogy a Lakers egyébként néggyel kevesebb labdát adott el és héttel több támadópattanót húzott le. A vendégeknél James (34 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz) most is jó számokkal zárt, de ezúttal ő sem dobott jól (közelről, távolról és a vonalról sem), a Monk-Reaves páros 10/16 triplája pedig kevés volt a sok lábon álló Kings ellen – főleg hogy Westbrook 2/14-et szenvedett össze mezőnyből...

A Kings legjobb dobói: Fox 29, Barnes 23/9, Bagley III 16/3
A Lakers legjobb dobói: James 34/12, Monk 22/18, Reaves 19/9