Kiütötte a Jazzt a száguldó Pelicans, dudaszóra nyert a Suns

Detroit Pistons–Indiana Pacers 111–106

Menetel a Detroit. A back-to-back második felén érkező hazaiak újabb győzelmet arattak, ezzel már hétből ötödik sikerüket könyvelhették el és bár a tabellán továbbra is a legrosszabb három között szerepelnek, de az aktuális formájuk a liga első felébe repíti őket. Az együttesnél Saddiq Bey volt a fő dobó (25 pont, 6/8 tripla), a fáradtság ellenére a második félidőre javultak fel védekezésben és az utolsó negyedben már csak 18 pontot engedtek ellenfelüknek, a végjátékban pedig ők bizonyultak koncentráltabbnak. Korábban vezettek már 15 egységgel is, de az Indy fordított, a záró etap nagyobb részét előnyben töltötte és nem egészen három perccel a vége előtt még 99–105 állt az eredményjelzőn. Itt azonban Cade Cunningham és Bey tripláival egyenlített a Pistons, egy percnél Cunningham egy clutch duplát is bedobott, az utolsó húsz másodpercben pedig 4/4 büntetővel tették fel a pontot az i-re a hazaiak. Rick Carlisle, a Pacers vezetőedzője szerint a hajrában sokkal minőségibb dobóhelyzeteket alakított ki a Detroit, Bagley-ék tudatosan játszottak, míg ők általában csak egy-egyeztek és azokból erőlködtek, ennyi volt a különbség.

Gyengén dobott az Indy. A vendégek legnagyobb hátránya a pocsék dobóforma volt ezen az estén, hiszen mezőnyből csak 39%-kal, távolról pedig alig 25%-kal céloztak, pedig ágyúztak becsülettel, triplából negyvenet is ráemeltek. Ehhez jött a tíz elrontott büntető és ezek ismeretében már kész csoda, hogy az utolsó percig volt esélyük nyerni a 45%-kal mezőnyöző és 50%-kal triplázó Detroittal szemben – viszont leszedtek 21 támadópattanót, jóval kevesebbet faultoltak és nyertek a festékben. Egyénileg a Brogdon-Haliburton-Hield trió igyekezett leginkább, ők dobáltak és osztották el a labdákat, de ezúttal nem találtak igazi fogást a Pistonson, így újabb vereséget szenvedtek.

A Pistons legjobb dobói: Bey 25/18, Cunningham 20/6, Bagley 18
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 26/6, Washington Jr. 16/12, Hield 16/3

Philadelphia 76ers–Cleveland Cavaliers 125–119

21 pontos hátrányból nyert a Philly. Végig hegymenetben volt az este folyamán a Sixers és különösen az első félidőben nagyon meredeknek is tűnt az az emelkedő: az első negyed hajrájában egy 13–0-s Cavs-futás után 18–39-re, 21 ponttal is égett már a hazai alakulat. Innen James Harden dobásaival egyszer már vállalható távolságra jöttek, de arra megint válaszolt a Cleveland és a második negyedben ismét stabilan 15–18 egység volt közte. 42–60 után aztán egy másfél perc alatt összehozott 9–0-val stabilizálta magát a Philly, majd a Cavs újabb válaszára is érkezett reakció, így tíz pont körüli/alatti távolságról indulhatott a második félidő. Ott pedig átvette az irányítást a Sixers, a harmadik negyed közepén egy 9–2-vel szinte kiegyenlített Doc Rivers együttese, majd egy 9–0-val a vezetést is átvette James Harden 3+1-ével és két gólpasszával – a záró etapban aztán Tyrese Maxey személyes 8–0-jával vette igazán kezébe a meccset a Philly, 104–106-ról lett 112–106 és innentől már nem is adta vissza az előnyt a gárda. A Cavs még próbálkozott, igyekezett nyomás alatt tartani ellenfelét, de Harden és Joel Embiid megcsinálta a szükséges játékokat az utolsó percekben, így 21 pontos hátrányból fordítva aratta sorozatban ötödik győzelmét a keleti második Sixers.

Garlandról és Maxey-ről szólt a meccs. Ugyan a két legnagyobb sztár vitathatatlanul James Harden és Joel Embiid volt ezen a mérkőzésen, mégsem elsősorban ők voltak a középpontban. A center kifejezetten visszafogott estét hozott magához képest (22 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz) és a sokáig passzív Hardentől is megszoktuk már az ilyen teljesítményeket (25 pont, 11 gólpassz), most az új BIG3 harmadik tagja, Tyrese Maxey hozta igazán lázba a publikumot: ő 33 pontot szórt, a harmadik negyedben egymaga 14-et vert be, 5/6 triplát süllyesztett el, kiosztott 5 gólpasszt is, az ő sebessége és tűzereje pörgette fel a gárdát. A túloldalon pedig Darius Garland volt a vezér, aki a 26 pontja mellett 19 gólpasszt osztott ki, amivel LeBron James cavses nyomdokaiba lépett – egészen elképesztő meccset játszott, azt csinált, amit csak akart, ültek a betörései, a kiosztásai, átlátta a pályát, könnyedén szedte szét a Sixerst. Az ő labdáiból egyébként többen is megéltek, Isaac Okoro (22 pont, 7/8 mezőnyből), Jarrett Allen (22 pont, 9/11 mezőnyből) és Cedi Osman (20 pont, 7/13 mezőnyből) is kitett magáért, összességében mindkét csapat bőven 50% felett célzott mezőnyből, így a támadójátékot tekintve abszolút színvonalas meccset láthattunk.

A 76ers legjobb dobói: Maxey 33/15, Harden 25/6, Embiid 22
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 26/12, Okoro 22, Allen 20, Osman 20/9

Washington Wizards–Atlanta Hawks 114–117

A negyedik buzzer már nem esett be. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az első, a második és a harmadik negyed is dudaszós dobással ért véget és a negyedik játékrész végén is reálisnak tűnt ez a forgatókönyv: Kyle Kuzma az utolsó pillanatban még beleállhatott egy triplába, de az lejött a gyűrűről, így lezárult a küzdelem. A Wizards egyébként egy pillanatig sem vezetett az este folyamán, az Atlanta nyolc ponttal nyerte az első játékrészt és azt követően végig előrébb járt, de 14 egységnél egyszer sem volt nagyobb a különbség, úgyhogy összességében viszonylag szoros mérkőzést láthattunk. Az utolsó nem egészen három percben aztán 103–111-ről jött vissza a Washington annyira, hogy dobhatott az egyenlítésért, aminek Nate McMillan nem igazán örült – a vendégek vezetőedzője szerint ugyan azt mondta csapatának, hogy ne faultoljon, de azt se akarta, hogy Kuzma ennyire üresen triplázhasson. Szerencséjükre kimaradt a dobás, így megőrizték a vezetést és back-to-back győzelmekkel előzték meg a Charlotte-ot a keleti kilencedik helyen.

A büntetők és az eladott labdák döntöttek. Mezőnyből sokkal jobban dobott a Wizards, a fővárosiak 54%-kal tüzeltek az atlantaiak 42%-ával szemben, távolról 48 és 36% volt a két csapat mutatója, de akadt két olyan faktor, amelyben megsemmisítette ellenfelét a Hawks. Egyrészt összesen négy labdát adtak el a vendégek, ami szenzációs adat, főleg a Wizards 14 turnoveréhez képset, másrészt pedig 34–9 volt a kiharcolt büntetők aránya az Atlanta javára, 13-mal több faultot ütöttek be a hazaiak, ezt nem lehetett ellensúlyozni. A 6/6 triplás Caldwell-Pope, az ismét remeklő Kuzma (22 pont, 5 lepattanó, 11 gólpassz) és a 7/10-et dobó Rui Hachimura révén így is közel jártak a sikerhez, de Trae Young (25 pont, 8 gólpassz) és De'Andre Hunter (26 pont, 8/12 mezőnyből) vezetésével végül jobbnak bizonyult a Hawks.

A Wizards legjobb dobói: Caldwell-Pope 28/18, Kuzma 22, Hachimura 19/9
A Hawks legjobb dobói: Hunter 26/9, Young 25/9, Bogdanovics 17/9

Chicago Bulls– Milwaukee Bucks 112–118

Megint Holiday és a negyedik negyed. Két napja jelentős hátrányból felállva fordított a Bucks a legvégén a Heat ellen és most sem állt jól a vendégcsapat: ugyan a második negyedben még 14 ponttal vezetett, de aztán válaszolt a Bulls és a harmadik játékrész végén már a hazaiak jártak előrébb hét egységgel. A záró etap azonban ismét a Milwaukee-é lett, a Heat elleni győztes dobást jegyző Jrue Holiday a kezébe vette a dolgokat és egymaga 16 pontot szórt a döntő periódusban – a Bucks 37–24-re nyerte a negyedet, visszavette a vezetést és a hajrában meg is tudta azt őrizni. A végjáték azért izgalmasan alakult, 102–100-nál még újra előnybe került a Bulls, de aztán jött Holiday, egy perc alatt három duplát dobott egymás után, majd az utolsó húsz másodpercben, 112–114-nél kellett Jevon Carter clutch kettese és egy megnyert challenge/feldobás is ahhoz, hogy előnyben maradjon a bajnok. A kiélezett találkozón végül sikerült kiharcolnia a győzelmet a Bucksnak, így egymás után két kiemelt rangadót tudott megnyerni és utol is érte a Chicagót a keleti harmadik-negyedik helyen – holnap pedig fogadja a tartalékos Sunst.

Allent nem szerették Chicagóban. Januárban Milwaukee-ban lászólag szándékosan ütötte ki Alex Carusót Grayson Allen, a Bulls hátvédje azóta sem tudott pályára lépni, így Allent érthető módon folyamatosan pfújolta a chicagói publikum. Egyetlen egyszer tapsoltak nagyon vele kapcsolatban, amikor Derrick Jones Jr. földre küldte őt egy betörés közben meglehetősen keményen, amiért kapott is egy flagrantet, de egyéb esemény nem történt ezen a téren. A Chicagónál egyébként Zach LaVine (30 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) volt az egyedüli, aki igazán jól tudott támadni, DeMar DeRozan most csak 11/30-at hajított mezőnyből Holidayék szorításában és mivel emellett a csapatvédekezés szokás szerint nem volt acélos a hazaiaknál, így elég nehéz dolguk volt a Bucks ellen. A vendégeknél Janisz Adetokunbo (34 pont, 16 lepattanó, 5 gólpassz) tette a dolgát, 22-7-6-tal jelentkezett Khris Middleton és a nagy utolsó negyedével eljutott 26-8-5-ig (eladott labda nélkül) Holiday is – 33–11 volt a kiharcolt büntetők aránya a javukra és a 12–5-re nyert támadópattanózással is sokat segítettek magukon.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 30/9, DeRozan 29/6, Vucsevics 19/6
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 34, Holiday 26/9, Middleton 22/3

Toronto Raptors–Orlando Magic 97–103

Back-to-back betli. Előző este a Detroittól, most pedig az Orlandótól kapott ki a Raptors, vagyis Kelet két legrosszabb mérleggel rendelkező csapata ellen sikerült vereséget szenvedni otthon alig 24 óra leforgása alatt. Nick Nurse vezetőedző higgadt maradt a találkozó után, mint mondta, rengeteg jó dobást dolgoztak ki, sok üres triplájuk és ígéretes közeli helyzetük adódott, de egyszerűen mindent kihagytak, így pedig a VanVleet-Anunoby páros nélkül a megszokott "possession game" nem akart összeállni – 40% alatt dobtak mezőnyből és egyáltalán nem volt ritmusuk. Egyénileg Pascal Siakam (34 pont, 14 lepattanó) és Malachi Flynn (20 pont, 8 gólpssz, 4/7 tripla) próbált ezen segíteni, de a csapatjáték nem állt össze, energikusabb volt a Magic, így back-to-back kaptak még egy óriási pofont – pedig ha csak ezt a két kötelezőt behúzzák, akkor már egálban lennének a Cavsszel a keleti hatodik helyen, így viszont a hullámvölgy megoldásán kell gondolkodniuk és valahogy felpörgetniük magukat a folytatásra.

Keményebb volt az Orlando. A vendégek végig óriási energiával, agresszíven és fizikálisan kosárlabdáztak, ez hozta meg számukra a sikert: megnehezítették a Raptors dolgát, amennyire tudták, a kanadaiak pedig ki is billentek annyira, hogy a jó helyzeteket is elrontsák. Támadásban ők sem voltak jók, Fultz és Carter Jr. nélkül szintén 40% alatt mezőnyöztek és 30% alatt tripláztak, de kevesebb labdát adtak el, több büntetőt harcoltak ki és szinte végig vezetni tudtak. Az első negyed után négy, a nagyszünetben kilenc, a harmadik játékrészt követően pedig 13 egységgel jártak előrébb, egyszer sem engedtek komoly futást a Torontónak, az utolsó percekben pedig már kényelmes előnyt menedzselhettek, nem forgott veszélyben a sikerük. Ezzel sorozatban kilenc vereség után győzték le a Raptorst és elmozdultak a ligautolsó pozícióból, átadták azt a Houstonnak.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 34/6, Flynn 20/12, Achiuwa 11/6
A Magic legjobb dobói: Anthony 15/3, Suggs 15/3, Bamba 14/3

New Orleans Pelicans–Utah Jazz 124–90

Oktatott a New Orleans. Váratlanul sima meccs lett ebből és váratlan irányba: nem a liga második-negyedik helyéért támadó Jazz, hanem a nagy formába lendült Pelicans ütötte ki ellenfelét. A hazaiak végig teljesen más szintet képviseltek, mint a Utah, már az első negyedben átrohantak a vendégeken és 18 ponttal nyerték a nyitó felvonást, a nagyszünetben pedig 27 egységgel vezettek, tombolt az aréna. Willie Green legénysége a fordulást követően sem omlott össze és tovább növelte a különbséget, volt már közte 37 is, egyszerűen egy pillanatig sem adott esélyt a teljesen széteső Jazznek. Egyénileg Brandon Ingram (29 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) és CJ McCollum (24 pont, 10/18 mezőnyből) volt a "leghangosabb", de a sima kiütés miatt senki sem lépte túl a 30 perces határt, így is ízekre szedték riválisukat. Ezzel az All-Star óta 4–0-ra állnak és az utóbbi három meccsük mindegyikén szenzációs védekezést mutattak be, egyik esetben sem kaptak 95 pontnál többet és a négy győzelmüket átlagosan 26 pontos különbséggel húzták be – már csak fél meccsre vannak a Lakerstől, de jelenlegi formájukkal akár még feljebb is nézelődhetnek.

Offnight. Sem a védekezés, sem a támadás, sem az akarat, sem az energia, sem a szerencse nem működött a Jazznél, most gyakorlatilag mindent rosszul csináltak a vendégek, akik tízből kilenc győzelemből érkeztek erre a meccsre, remek formában voltak, viszont a találkozó során összehozott 37 pontos hátrányuk az egész szezonjuk legnagyobbja volt eddig. Nincs mit írni róluk, egyszerűen összeomlottak, 2/14 triplával kezdtek, közben a Pels minden játékából "büntetett", nagyon szétnyílt az olló és egyszerűen nem voltak ott annyira fejben, hogy válaszolni tudjanak, sőt végül a kiütést sem tudták elkerülni. A 14 ponttal legjobb dobóként záró Donovan Mitchell azért kiemelte Herb Jonest, aki szerinte szenzációs védekezést mutatott be és meg is állította a folyosón Greent, hogy megdicsérje játékosát – saját csapatával kapcsolatban csak annyit mondott, hogy egy 82 meccses alapszakasz során egy-egy ilyen offnight sajnos előfordul. A vereséggel ismét távolabb kerültek a GSW-Memphis párostól, sőt most már hátrafelé kell pislogniuk, mert száguld mögöttük a Dallas – holnap Oklahoma Citybe látogatnak, ott rendezhetik a soraikat.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 29/3, McCollum 24/6, Hernangomez 13
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 14/9, Whiteside 13, House Jr. 11/9

Oklahoma City Thunder–Minnesota Timberwolves 101–138

Nem volt kérdés. Ez volt a legegyszerűbb meccs a játéknap során, az esélyesként érkező Minneota tükörsimán érvényesítette a papírformát és talán még a Pelicansnél is egyértelműbb győzelmet aratott. A vendégek a második negyedben robbantottak, amikor 45 pontot dobtak, ami szezoncsúcsnak számít náluk, így pedig 77 egységnél jártak a nagyszünetben, ami szintén idei rekord számukra – innentől nem volt kérdés, tetemes előnyből játszhattak. A kiütést az utolsó játékrész hozta meg, azt még 30–14-re nyerte a Wolves, amelynél a cserék pusztítottak igazán: a 8/8-cal mezőnyöző Naz Reid, a 7/10-et hajító Taurean Prince és az 5/10 triplát beszóró Malik Beasley vezetésével 74–18-ra gyalulták földbe az OKC kispadját. A hazaiaknál Shai Gilgeous-Alexander számaira most sem lehetett panasz (33 pont, 7 gólpassz, 14/21 mezőnyből) és a 21 pontos, 10 lepattanós Isaiah Roby is említést érdemel, de teljesen más szintet képviseltek, mint a parádézó Minny, amelynél egyébként senki nem lépte túl a 25 játékperces határt sem. A Wolves ezzel zsinórban harmadszor, összességében nyolcból hatodszor győzött, az utóbbi három találkozó során pedig 131,3 pontot átlagol...

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 33/3, Roby 21/3, Mann 15/9
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 20/3, Reid 20/6, Prince 18/9

Denver Nuggets–Houston Rockets 116–101

Cousins pótolta Jokicsot. Betegség miatt hiányzott a Denverből az MVP-jelölt Nikola Jokics, de a cserecenter DeMarcus Cousins olyan jól helyettesítette, hogy szinte fel sem tűnt a hiánya. A nagyon hosszú idő után újra korábbi All-Star önmagát idéző Cousins alig 24 perc alatt 31 pontot dobott, 10/14-gyel mezőnyözött, 3/4-gyel triplázott, 8/9-cel büntetőzött, leszedett 9 lepattanót és kiosztott 4 gólpasszt is, a három labdaszerzés már csak ráadás. Cousins a bemelegítés során tudta meg, hogy ma ő fog kezdeni, de nagyon felpörgött a lehetőségtől, rendkívül koncentráltan játszott, sok jó döntést hozott és edzője, valamint a közönség is biztatta – lecserélésekor állva tapsolta az aréna, Michael Malone megölelte, mindenki érezte, hogy milyen fontos pillanat ez az évek óta rengeteg sérüléssel sújtott magasember számára. Ráadásul a Denver nagyobb nehézség nélkül hozta is a kötelezőt: a nagyszünetben ugyan még csak öt ponttal vezettek a hazaiak, de a harmadik negyedben sikerült lelépniük ellenfelüket és vezettek már húsz ponttal is a hátralévő időben. Cousins nagy meccsén túl említsük meg Will Bartont is, aki bedobott két triplát, ezzel pedig megelőzte JR Smith-t és immár ő a Nuggets történetének legtöbb hármassal rendelkező játékosa 769-cel. A Rocketsnél nagy csodákat nem tudunk kiemelni most sem, Wood és Sengün dupla-duplázott, Jalen Green 18 ponttal és 7 gólpasszal próbálta felhívni magára a figyelmet, de összességében a harmadik negyedtől nem voltak már partiban és papírforma-vereséget szenvedtek – zsinórban 12. alkalommal kaptak ki és 15–48-cal "végre" ők az utolsók az egész ligában.

A Nuggets legjobb dobói: Cousins 31/9, Jeff Green 14/3, Ja. Green 14
A Rockets legjobb dobói: Wood 22, Jalen Green 18/6, Gordon 11/9, Sengün 11

Phoenix Suns–New York Knicks 115–114

Dudaszós triplával nyert a Suns. Ahogy arra számítani lehetett, komoly nehézségekbe ütközött a Phoenix Chris Paul és Devin Booker nélkül, a kiegyenlített első félidő után a harmadik negyedben belecsúszott egy hullámvölgybe a társaság és 14 pontos hátrányt halmozott fel. Ebből próbált visszajönni a záró etapban és ez a feljavuló védekezésnek köszönhetően sikerült is, három perccel a vége előtt, 104–104-nél egyenlített, de itt megint válaszolni tudott a Knicks és 105–110-nél nagyon közel kerültek a győzelemhez a vendégek. Másfél perccel az órán azonban Cam Johnson bevert egy nagy triplát, RJ Barrett kihagyott egy büntetőt, majd Jae Crowder is betalált távolról, 30 másodperccel a vége előtt már a Suns vezetett 112–111-re. Még mindig lehetett fokozni, Mitchell Robinson visszatett egy támadópattanót, a következő hazai támadásnál kiosztott egy blokkot, így Alec Burks büntetőzhetett 112–113-nál. Azonban a másodikat kihagyta, a Suns időkérés nélkül felrohant, Cam Payne odaadta a labdát a meccs legjobbjának, Johnsonnak, aki beleállt egy távoli hármasba – ami a palánkról a gyűrűbe vágódott a dudaszó pillanatában, így elképesztő körülmények között tudott nyerni a ligaelső.

Felléptek a Suns kiegészítői, Randle nem bírt magával. A harmadik negyedben, a nagy New York-i remeklés idején a vendégek addigi legjobbja és vezére, Julius Randle egy értelmetlen kakaskodással, keménykedéssel kiállíttatta magát, ezzel komoly hátrányba hozta csapatát. A felesleges "feszülés" idején tíz ponttal vezettek, nekik állt a zászló, de a kiállítás feltüzelte a Sunst, a Knicks pedig elvesztette az addig 25 pontot dobó magasembert, akit nem is lehetett pótolni. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Phoenix kiegészítői közül többen is extrát játszottak, Mikal Bridges 20 pontja és 3/4 triplája is jó teljesítmény, de egyrészt Cameron Payne szenzációsan irányított és 17 pontja mellett 16 (!) gólpasszt osztott szét, másrészt Cameron Johnson élete meccsét játszotta: a padról érkező wing 38 pontos karriercsúcsot szórt és 9/12 triplát bombázott be, közte természetesen a meccsnyerő palánkos buzzerrel. Így Deandre Ayton pocsék mérkőzése is belefért, a New Yorknál hiába volt kiemelkedő Mitchell Robinson (17 pont, 15 lepattanó, ebből 9 támadó, 8/8 mezőnyből, 4 labdszerzés, 3 blokk), hiába hozott 16-9-6-ot Burks és dobott 4/7 triplát Evan Fournier, védekezni nem tudtak, kulcsfontosságú hibákat követtek el, Randle kiállítása után támadásban is visszaestek és szerencséjük sem volt. Ha azt nem is mondjuk, hogy elszabotálják a saját győzelmeiket, de tény, hogy sorozatban hetedszer kaptak ki és valahol ezekben a napokban dőlhet el végleg, hogy lemaradnak még a playinről is.

A Suns legjobb dobói: Johnson 38/27, Bridges 20/9, Payne 17
A Knicks legjobb dobói: Randle 25/3, Barrett 20/3, Robinson 17